H. Ákos, vagyis a „lónak a f…sza” így gurgulázott: 

A miniszterelnök „a nagyobb létszámú és vagyonosabb felekezetre váltott” – értsd, így nyilván többet tud „lopni”.

B. László, akiben hosszú évtizedekkel ezelőtt megőrült a boldogtalanság, amiért kirúgták a Hitgyüliből, s azóta engesztelhetetlen haragban áll a világgal, mivel pedig úgy néz ki a nyomorult, ahogy, hát és az Istennel is, így újbeszél:

„(…) Orbánt egy Róma melletti drága tengerparti étterembe szállították/kényszerítették, ott pedig egy királyi módon megterített asztalhoz ültették, ahol ízléstelenül, válogatott ínyencségekkel, tenger gyümölcseivel, egzotikusan elkészített homár- és rákkölteményekkel, kagylókkal inzultálták (…)”.

Nem maradhat ki a buliból G. György „vallástörténész” sem. Ez utóbbi munkásságának, mi több, létezésének lényegét Marguerite A. Peeters írja le tökéletesen a Kulturális kihalás című hiánypótló műben (Alapjogokért Központ, Budapest, 2022), imigyen:

„A társadalom átalakítói helyben jöttek rá, hogy etikai normáik, valamint a kairói és pekingi konferenciáik célkitűzései valójában nem technikai, hanem kulturális és vallási okok miatt nem érvényesíthetők egyetemesen. Megértették, hogy ha ezen akadályokat nem sikerül legyőzniük, vállalkozásuk kudarcba fullad.

Miután az ellenállás legtöbb bástyáját (a kormányzatok, a vállalkozások, az ENSZ-en kívüli nemzetközi szervezetek, az oktatási rendszerek, a szociális szolgáltatások, a »civil társadalom«, a tömegtájékoztatási eszközök, amelyek, ha különböző mértékben is, de kivétel nélkül hamar közvetlen vagy közvetett partnereiké váltak) minden nehézség nélkül bevették, a forradalmi aktivistáknak – végső és legfőbb feladatukként – még a kultúrák, a hagyományok és a vallások ellen kellett támadást intézniük. A kultúrákkal és a vallásokkal szemben alkalmazott stratégiájuk gyökeresen megváltozott. (…) Így a partnerségek logikáját mindenkire kiterjesztik, nemcsak a nőkre, a fiatalokra, a férfiakra, a kormányzatokra, a tömegtájékoztatási eszközökre, a nem kormányzati szervezetekre, a helyi hatóságokra és a vállalkozásokra, hanem a vallási vezetőkre, az imámokra, a rabbikra és a keresztény lelkipásztorokra is. (…) Az új stratégia manipulatív jellegű. Olyan választási lehetőségeket mutat be összeegyeztethetőnek, amelyek lényegük szerint nem azok: egyfelől a kulturális és vallási hagyományokat, másfelől a globális erotikus forradalom programját.  (…) A globális kulturális forradalom aktivistái az új etikai paradigmákat a vallások fölé helyezik. Úgy gondolják, az a vallások feladata, hogy keretet adjanak az ember jó közérzetének, és amennyiben a hagyományok a szexuális és reproduktív egészség megvalósításának útjában állnak, könyörtelenül el kell utasítani őket. Meg kell vizsgálni a szokásokat, a kultúrákat és a vallásokat az új jogok fényében, hogy kiegyensúlyozottá váljanak és megfeleljenek az új feltételeknek. Ami ellentétes a szexuális és reproduktív jogokkal, az »vallási fundamentalizmusból« ered és »felelőtlenségről« árulkodik.”

Nos, pontosan erről van szó. És ezen aktivisták közül való például G. Györgyön kívül a P. Rita nevű elkövető is, akinek aljasságánál és gátlástalanságánál csak a butasága nagyobb – de ez mind ilyen. S ezen stratégia jegyében tesznek úgy, mintha a kétezer éves katolikus egyház egyetlen és legfőbb dolga a „szexuális zaklatás” lett volna, ne felejtsük, nemrégiben még ugyanennek az egyháznak az inkvizíció volt a legfőbb attribútuma ezen gazemberek szerint. A hagyományok, a kultúra és a vallás lerombolásának programja során pedig a szemünk előtt játsszák ki egymás ellen a vallást és a kultúrát. Itt, Európában, a nyugati térfélen például naponta támadják a kereszténységet – elsősorban a katolikus egyházat –, ellenben úgy bánnak a fundamentalista iszlámmal, mint a hímes tojással. Ennek oka, hogy előbb a nyugati kultúrát és hagyományt kell eltörölni az iszlám segítségével, s majd utána következhet az iszlám „áramvonalasítása”, vagyis megfeleltetése az LMBTQ-propagandának és a homokosforradalomnak. Kíváncsian várjuk a végeredményt…

De nagyon elkalandoztunk attól a G.-től, aki tehát így hörrentget:

„Nem tehetek róla, egyszerűen nem hagy békén, mi több, egyenesen irritál az Orbán házaspár római útja, amelyet az emeritus pápa ravatala és az ostiai tengerparti luxusétteremben végrehajtott, kegyes visszafogottságról kicsinyt sem tanúskodó gargantuai zabálás keretezett.”

Ne felejtsük: mindez annak okán, hogy a magyar miniszterelnök elment leróni kegyeletét a halott pápa ravatalához, majd elment feleségével megebédelni egy olasz étterembe, ahol tenger gyümölcseit fogyasztottak. S bár a Blikk (hányózacskó az ülések alatt!) mindjárt azt hazudta, hogy a számlát a nagykövetség állta, s ezen hazugságot hamar átvette és átfuttatta magán a teljes balos-libsi intézményrendszer, a tény az, hogy a számlát a miniszterelnök maga állta.

Na de mennyi is volt a számla? Erről az intézményrendszer egyik leggusztustalanabb része, a Telex ad cáfolhatatlan felvilágosítást – ezekről bőven elég annyit tudni, hogy F. Tamás, a tenyérbemászó pofátlanság fekete öves kis kukacmatyija is ott „dolgozik”.

Szóval az történt, hogy a kielégíthetetlen tudásvágy elhajszolta nevezett Telex két „újságíróját” Rómába, s felkeresték ugyanazt az éttermet, ahol a magyar miniszterelnök eléggé el nem ítélhető módon olaszos fogásokat ebédelt. A két telexes appendix tehát odament, és megrendelte ugyanazt, amit a magyar miniszterelnök. Majd megírták, hogy micsoda meglepetés érte őket, ugyanis – most figyelj! – 80, azaz nyolcvan euróért megkapták a menüsort, homárostul, polipostul, halkrémestül, salátástul, mindenestül.

„Gargantuai zabálás” 80 euróért. Vagyis nagyjából 32 ezer forintért. Ezen a 32 ezer forinton rugózik lassan egy hete minden gazember.

32 000 forint. Ennyit naponta „gargantuai zabálásban” emészt el több millió magyar átlagember, idehaza és külföldön egyaránt.

De jó, ha tudjuk: az intézményrendszer sötét figurái szerint a magyar miniszterelnök ugorjon be egy hambizóba sajtbureszért, ahol majd a galandjelmezben kalandozó 444-es Németh Dániel lefényképezi, és a jelmez nélküli G. majd megírja, vajon miből „gargantuai zabál” a magyar miniszterelnök 4 eurós hamburgert.

Nekünk viszont egy kérdés marad, ám ez annál sürgetőbb: miért gondoljuk, hogy mindez természetes velejárója a normális világnak? Miért törődünk bele, hogy a társadalomátalakítók pöceszagú „forradalma” elengedhetetlen része az életünknek? Miért hisszük azt végtelen jóságunkban és türelmünkben, hogy ezeket nekünk mindenképpen el kell tűrnünk?

Válasz?  

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!

Borítókép: Illusztráció (Forrás: 123RF/Palinchak Mykhailo)