Georgia. Grúzia az, bocs, de hát a szokás hatalma, ugye. Apám mindig „Kalefnak” nevezte a Moszkva teret, én pedig most már életem végéig a „Felszabra” fogok menni, ha menni fogok. És persze a „Moszkvásra”. Ami rögzül fiatalon, az úgy marad. És ez nem baj.
Szóval Georgia. Ahol választások voltak vasárnap. És győztek a nemzetiek, a patrióták, a békepártiak, a szuverenisták, győztek az eddig is hatalmon lévők, győztek, akiknek nem lett volna szabad győzniük, legalábbis a „liberális”, „európai” fősodor szerint.
Győzött a Georgiai Álom, pedig az Európai Rémálomnak kellett volna győznie. Ráadásul a Georgiai Álom mindjárt a voksok 54 százalékával győzött, ami 91 mandátumot jelent, az pedig 60,6 százaléka a képviselői helyeknek a parlamentben – hát mi ez, ha nem diktatúra?
A grúz ellenzék, az Európai Rémálom pártjai azonnal csalást kiáltottak, és bejelentették, nem fogadják el a választás végeredményét, helyette kimennek az utcára zavarogni. Mindig ez van, amikor a nemzetiek, a patrióták, a békepártiak, a szuverenisták győztek. Akkor mindig csalás van. Meg diktatúra. És jöhetnek a zavargások. Illetve, itt,
Európa nyugati felén az a szokás ebben az esetben, hogy az államfő nem a választáson győztes pártnak, illetve a győztes párt vezetőjének ad kormányalakítási megbízást, hanem a másodiknak, a harmadiknak vagy a huszonharmadiknak, és ilyenkor „karanténba zárják” a győztest meg összefog mindenki mindenkivel, vagyis a választói akarat és a népszuverenitás magasról le van sz…rva, és ezt nevezik liberális demokráciának.
Megmondta a „német” – pontosabban zöld, vagyis eo ipso idióta – külügyminiszter, Annalena Baerbock, hogy „soha nem érdekelt, mit mondanak, mit akarnak a választóim”. Megértettük. És majd a hamarosan eljövendő nagytakarításnál is emlékezni fogunk rá, szerte Európában. De most térjünk vissza Georgiába (Grúziába). Ahol az egyik ellenzéki „politikus” (valamelyik libsi ágens fizetett ügynöke?) egyenesen „alkotmányos puccsnak” minősítette a választások eredményét. Mi más is lenne, ugye? Meg aztán, itt az a hülye nép, mindig azzal van a baj, a néppel, amely hajlamos rosszul dönteni. És
akkor most nem marad más remény, mint csinálni egy jó kis grúz Majdant, jelentős CIA-segítséggel, bár kérdés, van-e Grúziának jelentős mennyiségű és értékes ásványkincse vagy jó sok csernozjomja, ugyanis az amerikai demokráciaexport ilyesmitől függ, csak úgy a semmire nem fognak dollármilliókat fektetni egy jó kis „forradalomba”, ugye, legalább egy gázipari tröszt legyen, amelynek igazgatótanácsába be tud ülni a regnáló demokratapárti amerikai elnök kretén és teljesen feleslegesen létező fia.
A CIA kockázatelemző központjában most nyilván lázas munka folyik, érdemes-e Majdant csinálni Tbilisziben is, addig marad nekünk Szijjártó Péter magyar külügyminiszter nyilatkozata, abban ugyanis benne van minden lényeges tudnivaló:
Nincs új a nap alatt. Ugyanis miután a választást nem azok nyerték, akiket erre Brüsszel és a liberális mainstream kijelölt, hanem a szuverenitás-, béke- és családpárti kormányzópárt, mely nyíltan a nemzeti érdeket helyezi előtérbe, megindult a támadás, mondván a választás nem volt tisztességes, Georgiában nincs demokrácia stb. A legszánalmasabb a liberális kórusból az a litván külügyminiszter, akinek pártját a tegnapi választáson ültették kispadra a litván választópolgárok.
Erről van szó.