Georgia. Grúzia az, bocs, de hát a szokás hatalma, ugye. Apám mindig „Kalefnak” nevezte a Moszkva teret, én pedig most már életem végéig a „Felszabra” fogok menni, ha menni fogok. És persze a „Moszkvásra”. Ami rögzül fiatalon, az úgy marad. És ez nem baj.
Szóval Georgia. Ahol választások voltak vasárnap. És győztek a nemzetiek, a patrióták, a békepártiak, a szuverenisták, győztek az eddig is hatalmon lévők, győztek, akiknek nem lett volna szabad győzniük, legalábbis a „liberális”, „európai” fősodor szerint.
Győzött a Georgiai Álom, pedig az Európai Rémálomnak kellett volna győznie. Ráadásul a Georgiai Álom mindjárt a voksok 54 százalékával győzött, ami 91 mandátumot jelent, az pedig 60,6 százaléka a képviselői helyeknek a parlamentben – hát mi ez, ha nem diktatúra?
A grúz ellenzék, az Európai Rémálom pártjai azonnal csalást kiáltottak, és bejelentették, nem fogadják el a választás végeredményét, helyette kimennek az utcára zavarogni. Mindig ez van, amikor a nemzetiek, a patrióták, a békepártiak, a szuverenisták győztek. Akkor mindig csalás van. Meg diktatúra. És jöhetnek a zavargások. Illetve, itt,
Európa nyugati felén az a szokás ebben az esetben, hogy az államfő nem a választáson győztes pártnak, illetve a győztes párt vezetőjének ad kormányalakítási megbízást, hanem a másodiknak, a harmadiknak vagy a huszonharmadiknak, és ilyenkor „karanténba zárják” a győztest meg összefog mindenki mindenkivel, vagyis a választói akarat és a népszuverenitás magasról le van sz…rva, és ezt nevezik liberális demokráciának.
Megmondta a „német” – pontosabban zöld, vagyis eo ipso idióta – külügyminiszter, Annalena Baerbock, hogy „soha nem érdekelt, mit mondanak, mit akarnak a választóim”. Megértettük. És majd a hamarosan eljövendő nagytakarításnál is emlékezni fogunk rá, szerte Európában. De most térjünk vissza Georgiába (Grúziába). Ahol az egyik ellenzéki „politikus” (valamelyik libsi ágens fizetett ügynöke?) egyenesen „alkotmányos puccsnak” minősítette a választások eredményét. Mi más is lenne, ugye? Meg aztán, itt az a hülye nép, mindig azzal van a baj, a néppel, amely hajlamos rosszul dönteni. És
akkor most nem marad más remény, mint csinálni egy jó kis grúz Majdant, jelentős CIA-segítséggel, bár kérdés, van-e Grúziának jelentős mennyiségű és értékes ásványkincse vagy jó sok csernozjomja, ugyanis az amerikai demokráciaexport ilyesmitől függ, csak úgy a semmire nem fognak dollármilliókat fektetni egy jó kis „forradalomba”, ugye, legalább egy gázipari tröszt legyen, amelynek igazgatótanácsába be tud ülni a regnáló demokratapárti amerikai elnök kretén és teljesen feleslegesen létező fia.
A CIA kockázatelemző központjában most nyilván lázas munka folyik, érdemes-e Majdant csinálni Tbilisziben is, addig marad nekünk Szijjártó Péter magyar külügyminiszter nyilatkozata, abban ugyanis benne van minden lényeges tudnivaló:
Nincs új a nap alatt. Ugyanis miután a választást nem azok nyerték, akiket erre Brüsszel és a liberális mainstream kijelölt, hanem a szuverenitás-, béke- és családpárti kormányzópárt, mely nyíltan a nemzeti érdeket helyezi előtérbe, megindult a támadás, mondván a választás nem volt tisztességes, Georgiában nincs demokrácia stb. A legszánalmasabb a liberális kórusból az a litván külügyminiszter, akinek pártját a tegnapi választáson ültették kispadra a litván választópolgárok.
Erről van szó.
És akkor most a biztonság kedvéért vessünk egy pillantást arra is, vajon miért is voltak tisztességtelenek, nem szabadok a georgiai választások, s jól tesszük, ha ez ügyben a legfelkészültebbet, legmegbízhatóbbat, legtisztességesebbet idézzük, vagyis Josep Borrellt, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, aki nem mással, mint őfelségével, az Európai Bizottsággal adott ki közös nyilatkozatot – ó, hát ki merné ezt megkérdőjelezni?
A nyilatkozatban (libsibullában) ez áll:
Egyenlőtlen versenyfeltételek, polarizált légkörben zajló, megosztó kampány, valamint a közelmúltbeli törvénymódosítások választási folyamatra gyakorolt hatásával kapcsolatos jelentős aggodalmak
övezték a választásokat.
Azt a betyár mindenségit! Hát csoda ezek után, hogy még a Politico is neheztel? Ha pedig a Politico neheztel, akkor aztán fusson mindenki, ki merre lát, mert akkor bizony neheztelve van! De mielőtt elszaladnánk, koncentráljunk egy pillanatra erre a kitételre: „Polarizált légkörben zajló, megosztó kampány”. Tudom én, már a koncentrálás is felveti a fasizmus gyanúját, de muszáj megkérdeznünk elszaladás előtt: ha a „polarizált légkörben zajló, megosztó kampány” nem szabad és tisztességtelen választásokhoz vezet, akkor mi lesz a helyzet a soron következő (és az előző) amerikai választásokkal? Csak azért kérdezem, mert az amerikai választási kampány során eddig két merényletet kíséreltek meg az egyik jelölt (Trump, ki más?) ellen, a kampány során már most mindenki polgárháborút vizionál, győzzön bárki is, továbbá most érkezett a friss hír, amely szerint – figyelj erősen! –:
„Több szavazatgyűjtő urnát is felgyújtottak az Egyesült Államok nyugati részén – írja az NBC News. Többek között Portlandben és a Washington állambeli Vancouverben is lángoló urnákhoz riasztották a hatóságokat.
Portlandi tisztviselők szerint náluk három szavazólap sérült meg, Vancouverben azonban több száz voks. A rendőrség arról számolt be, hogy valamilyen gyújtóbombák okozhatták a tüzeket, a portlandi esetben a dobozba szerelt tűzoltórendszer mentette meg a szavazólapok nagy részét. A vancouveri hatóságok azt kérik, hogy aki szombaton délelőtt 11 óra után tette be szavazólapját az urnába, vegye fel velük a kapcsolatot.
Korábban Phoenixben is volt hasonló eset, ott egy postaládát gyújtottak fel, amiben levélszavazatok voltak. Az eseteket az FBI vizsgálja.”
Már önmagában a levélszavazás meg a választás napja előtt hetekkel leadható voksok intézménye is érdekes kérdéseket vet fel az amerikai választási rendszerrel kapcsolatban, na de hogy szavazóurnákat gyújtanak fel, az aztán tényleg mindennek a teteje.
Persze, persze, tudom én, nincs itt semmi látnivaló!
Az Amerikai Egyesült Államokban nincs, soha nem volt, soha nem lesz és nem is lehet semmiféle választási csalás. Aki pedig ilyesmit csak feltételezni mer, az fasiszta és náci. Az Egyesült Államokban a szavazóurnák is lángolhatnak, ott mindig minden rendben volt, van és lesz. Bezzeg ha Georgiában „polarizált légkörben zajló, megosztó kampány” folyik, akkor nem kell elfogadni a választási eredményeket, hanem ki kell menni zavarogni az utcára. Érdekes adalék ehhez, hogyha mégis az Európai Rémálom liberális pártjai győztek volna, akkor a „polarizált légkörben zajló, megosztó kampány” teljesen rendben lenne, és Josep Borrell, valamint az Európai Bizottság most a demokrácia diadalát és a szabad, tisztességes választásokat ünnepelné, s már egymás sarkára taposnának Tbilisziben.
Elengedhetetlennek tűnik a nagytakarítás.
Be kell nézzünk minden sarokba, és még a szőnyegeket is fel kell göngyölnünk. Minél előbb, annál jobb…
