Tarr Zoltán Weberék nagy megelégedésére kifejtette, hogy szerinte egy „erős Európára van szükség, amihez új biztonsági rendszer” kialakítása szükséges. Menjen tovább a pénz és a fegyverek Ukrajnának. A magyar kormány béke melletti kiállását úgy kommentálta, hogy szerinte az veszélyezteti Európa biztonságát.  

Azon már nem akadunk fönn, hogy egy lelkész szerint a béke a biztonság ellentéte, hogy szerinte, akárcsak a weberi doktrína szerint, kifejezetten a béke az, ami a biztonságot veszélyezteti: nem a háború, nem a fegyverek, hanem a béke. 

Persze nem akármilyen lelkészről beszélünk. Az köztudott, hogy Tarr Zoltán a Magyarországi Református Egyházban zsinati tanácsos volt Bölcskei Gusztáv egykori főlelkész mellett. Azzal kevésbé büszkélkedett, de azért elterjedt róla, hogy a református egyházban „gengszternek”, „samesznek” hívták, ahogy az sem maradt titokban, hogy sikerült még gyanús ügyekbe is belekeverednie. Utóbbiból nem lett büntetőeljárás, de az egyházban megbukott, érdemei elismerése mellett kipenderítették a pozíciójából. 

Innen nézve azért már kezd derengeni a válasz arra a kérdésre, hogy miféle személyiség és hogyan kerülhetett oda, ahol most látjuk, halljuk. 

Netán valójában Tarr a főnök a pártban? 

Az mindenesetre ezt támasztja alá, hogy amikor helyzet van, nem bízza másra, hogy fölmondja a leckét a brüsszeli nagyfőnököknek. Alapvető hatalmi technika ez, jelezni fölfelé, hogy kinek kell elsősorban hálásnak lenni, kire számíthatnak, ki dirigál igazából a magyarországi leányvállalatnál. 
A bohóc önmagában nem elég a cirkuszhoz. Egy dolog botrányt csinálni, balhézni, játszani az elszabadult fenegyereket, de megbízható, hatékony helytartónak lenni, az egy másik feladatkör, más kritériumokkal és vélhetően más javadalmazással. Megfelelő figura kell a hozzá. Kellően tudatos, manipulatív és dörzsölt. 

Sokan eleve nem értették, hogyan került Tarr Zoltán a semmiből a párt delegációvezetői székébe? Előbb-utóbb ki fog derülni. De az már most látható, hogy épp elég homályos és gyanús a múltja, hogy kinti megbízói a megfelelő figurát lássák benne az itteni szálak mozgatásához. 
Tarr megnyilvánulásai már eddig sem hagytak kétséget afelől, hogy tudja a leckét, és amikor kell, engedelmes, stréber diákként föl is mondja. Tavaly októberi nyilatkozata egyértelmű, ötös dicséretes felelet a brüsszeli katedra felé:

Értsd: végrehajtjuk az utasítást. Akkor is, ha az Magyarország érdekeivel és a magyar választók akaratával ellentétes. 

Nyilvánvaló, hogy mindez nem most kezdődött, nem is akkor, amikor Tarr és társai elfoglalták jól fizetett széküket a többek között a magyar adófizetők pénzéből finanszírozott, de felelősséggel senkinek nem tartozó Európai Parlementben. 

Éppen fordítva kellett történnie. Jóval előbb kellett ennek a kecsegtető kapcsolatnak elkezdődni, mivel a politikában jótevők és jótétemények nincsenek. Ahhoz, hogy Tarr beülhessen abba a jól fizetett székbe, már korábban bizonyítani kellett leendő feletteseinek, hogy odavaló. Hogy pontosan mit kellett tennie, azt ma még talán homály fedi, de ne vegyük biztosra, hogy ez mindig így marad. Egyszer minden sötét manipuláció kiderül, mert ilyen az árulók természete. Egymásban sem bízhatnak. Mi azonban bízhatunk benne, hogy az egyházában csúfosan megbukott, sértett „lelkész” ügyletei is mielőbb napvilágra kerülnek.