Tíz- és tízmilliók érzik, hogy valami nincs rendben a világgal. Valami baj van, valami szorító, kínzó, világrengető baj, s hogy „Kizökkent az idő; – ó kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt.”
Csak azt nem tudtuk eddig, mit is kell helyre tolnunk.
Hánykolódtunk álmatlanul éjjelente, a bizonytalanság kínzó vánkosán, új helyre toltuk előbb a komódot, aztán a serblit, de nem szűnt meg az érzés. S már-már feladtuk volna, már-már beletörődtünk, hogy együtt kell élnünk a világ érzett, de fel nem ismert bajával,
de ekkor jött a HVG, ujját a kor ütőerére helyezte, s immár tisztán látunk végre, végre tudjuk, mi kínzott eddig bennünket, felismertük a világ baját.
Mutatom: „Miért lehet még mindig olyan sportág az olimpián, amelyben a nők nem versenyezhetnek?”
Istenem, hogyan is nem jöttünk rá eddig magunktól?
Nagy szerencse, hogy van, aki gondolkodik, tépelődik, töpreng helyettünk is, és leteszi létünk asztalára a megoldást.
Mutatom tovább: „A síugrásból és sífutásból álló északi összetett, amely a sportolók robbanékonyságát és állóképességét is kemény próbára teszi, a kezdetektől fogva szerepel a téli olimpiák programján, de mindig csak férfiak indulhattak rajta. A nők időről időre figyelemfelhívó akciókkal igyekeznek elérni, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékesei odafigyeljenek rájuk, de lehetséges, hogy nem ők kerülnek majd be a játékokra, hanem a sportáguk esik ki onnan.”
Teljesen világos, és itt volt a szemünk előtt, mégsem vettük észre! Ahogy ezt sem: „Ahogy a két évvel ezelőtti nyári, úgy az idei téli olimpia szervezői is büszkén hirdették: az indulók között a férfiak és a nők aránya sohasem volt még ennyire kiegyenlített. Párizsban először fordult elő, hogy a 10 500 kvótát egyenlő arányban osztották el a két nem képviselői között, és a versenyszámokban is majdnem megvalósult az egyenlőség: a 329 közül a férfiaknak 157-ben, a nőknek 152-ben, vegyes csapatoknak húszban osztottak érmet.
A milánói–cortinai játékokon ennyire még nem jó a helyzet, hiszen az indulóknak csak a 47 százaléka nő – 1,6 százalékkal több, mint az előző, pekingi olimpián. A különbség abból adódik, hogy a férfiak jégkorongtornáján tizenkét csapat szerepel, míg a nőkén csak tíz; bobban a férfiak, összesen 114-en, kettesben és négyesben versenyeznek, a nők, összesen 56-an, egyesben és kettesben; szánkóban legfeljebb 59 férfi és 47 nő szerezhetett kvótát; rövid pályás gyorskorcsolyában 5000 méteren 20 férfi és 12 nő indulhat; az északi összetett versenyszámait kizárólag férfiaknak rendezik meg.”





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!