A Bagatell a séfbisztrók nem túl népes csoportját gazdagítja. Pedig milyen jó konstrukció ez: nincs feszültség a profitorientált tulajdonos és az önmegvalósításra törekvő séf között, a tulajdonos a nevét adja a munkájához és a maga bőrét viszi a vásárra. S ez érződik is. Akad persze nem egy pozitív példa (lásd Feke Zoltán Petrusát, a Dudás testvérek „Anyukám mondta” nevű éttermét, vagy Ádám Csaba sajnos tavaly bezárt, de gasztrotörténelmet író Olimpiáját), viszont a modell messze nem általános. S ne tagadjuk, arra is van példa, hogy a tulajdonos és a séf egyet akar, egy irányba húzza a szekeret, aminek legszebb illusztrációja talán a balatonszemesi Kistücsök.

A Bagatellt két séf, Kecskeméti Krisztián és Kovács Sándor hívták életre a kétezres évek első évtizedének végén Kecskemét szívében, s az azóta eltelt idő azt látszik igazolni, hogy két dudás is megférhet egy csárdában.
A falon berámázott fotók az étterem életéből és jól sikerült, látványos fogásokról. Élő virág, só- és borsdaráló a fehér abrosszal megterített asztalon. Egyik falon polc, rajta fűszeres olajok és ecetek. A kétszárnyú beltér egyik végében fekete tábla a napi ajánlattal. Az egyik falat a két séf-tulajdonos, által elnyert oklevelek fedik. Fogyasztható könnyűzene szól, megfelelő hangerővel. Ügyes térkialakítás, laminált padló, barna terítők, szolid, otthonos, feszengésmentes elegancia uralja a helyet.

























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!