Közel negyven éve nyitott Debrecen első privát étterme, az azóta is sikerrel működő Flaska

Hangulatos, népszerű pinceétterem, mely bejáratának kialakítását a hely nevéhez igazították.

Aki ma étteremkalauzok alapján választ magának célpontot egy belsőmagyarországi vidéki várost megcélzó utazása előtt, a bőség zavarával küszködhet, ellentétben a 2017 és 2022 közötti fél évtizeddel, amikor egyedül a Dining Guide jelentett szakmai igazodási pontot. Azóta 2022-ben megjelent a minden évben megújuló a magyar Michelin-kalauz, több kiadást megélt a Street Kitchen Guide, melyek közül a 2025/2026-os van ezidőtájt a polcokon és idén szeptemberben ismét megjelent a Gault&Millau étteremkalauz is. Jómagam leginkább utóbbira támaszkodom, de ha egy adott városban már minden oda bekerült helyet sikerült végiglátogatni, akkor a Street Kitchen Guide-ban keresek tippeket. 

Utóbbival kapcsolatban két kritikai megjegyzésem van, az egyik, hogy az egyes kategóriák kimagasló egységei sok esetben kimaradnak, a másik, hogy teljességgel komolyanvehetetlenek a toplisták. Hogy ne maradjon a levegőben ez a kijelentés hadd hozzak néhány példát. A fine dining kategóriában az első két hely egyértelmű: összesen két olyan éttermünk van, mely két Michelin csillagnak örvend a Platán Gourmet és a Stand, ezek futottak be, de a harmadik nem a világszinten jegyzett Salt, nem is valamelyik csillagos hely a Borkonyhától az esztergomi 42-n át az Essenciáig, hanem az egyébként egyértelműen kiemelkedő, de más ligában játszó Rutin. 

A cukrászdák esetében a még durvább a helyzet. A méltán „best of the best” díjas Mihályi patisserie s az e címet szintén megérdemelten elnyert Málna be sem került (!), mint ahogy hiányzik a szakma csúcsát képviselő „La Boutique By Meinhart & VDR Hungary” is. Az első három helyen korrekt, de csúcsokra nem törő cukrászdákat találunk. 

A vendéglők és csárdák szintén hármas toplistáját a fősodratú, felsőközépkategóriás Csalánosi vezeti, nem rossz hely, de hasonló akad több tucat. A csárdák között az első helyre esélyes Vígmolnár és a Veszely be sem került, mint ahogy a saját nemesítésű és tenyésztésű halból dolgozó Akasztói halascsárda sem. Az első helyezettnél egyébként sokkal magasabb teljesítményt nyújt a kalauzba legalább bekerült Gléda, Kami vagy Szék, melyek ugyan nem csárdák, de ebbe a fejezetbe illesztették őket. 

Mindezzel együtt ötlettárként felettébb hasznos a Street Kitchen Guide, mert olyan helyek sorára hívja fel még a gasztro-szcénát folyamatosan pásztázó kulináris kalandozó figyelmét is, melyekről nem hallott, s eleve az, hogy 700 helyet ajánlanak az olvasók figyelmébe egyedülállóvá teszi a kiadványt.

A minap debreceni utunk előtt is ezt a kötetet ütöttem fel, miután a Michelin kalauzban (Ikon, ajánlott kategória), a Dining Guide-ban (Ikon 87 pont, Szomszéd és Next, mindkettő 82 pont a százból), valamint a Gault&Millau-ban (Ikon, 14 pont, Szomszéd bisztró, 13.5 pont, Next, 12.5 pont, Pizza, kávé, világbéke, pop kategória) szereplő éttermeket már volt szerencsém meglátogatni. Így leltem rá a Flaskára, s további néhány, főként street foodos helyre, melyek viszont aznap zárva tartottak.

 

Úgyhogy maradt a Flaska, egy hangulatos, népszerű pinceétterem, mely bejáratának kialakítását a hely nevéhez igazították. Boltíves beltér, népies székek, a mosdó felé vezető folyosón archív fotók, népi használati tárgyak, régi kredenc. Megnyerő, meghitt atmoszféra. Az asztalon menzába illő só- és borslisztszóró, de kérésre hoznak borsdarálót is. Az étlapról megtudhatjuk, hogy a Flaska Debrecennek a második világháború utáni első, 1986. augusztus 20.-án nyitott magántulajdonban lévő vendéglője.

 

Hagyományos magyar konyhát visznek. Kínálnak többek között bablevest füstölt csülökkel, debreceni kolbászkarikákkal, palóclevest magyar tarkából, harcsapörköltet kapros, juhtúrós sztrapacskával, báránycsülköt burgonyapürével, rozmaringos pecsenyemártással, debreceni töltött káposztát, roston sült sertéstarját baconos hagymás gombahalommal, szalvétagombóccal, párolt káposztával, sörös pecsenyemártással, vörösboros marhapofát erdei gombaraguval, röszti burgonyával és póréhagymás rizzsel, lassan sült libacombot zellerszáras burgonyapürével, hagymalekvárral, túrógombócot és palacsintavariációkat. 

Debreceni páros

Több, mint húsz bort kínálnak a magyar élvonalból, külföldi tételek csak a habzó kategóriában jelennek meg. A borok elsöprő többségét kimérik decire is. Dreher Goldot csapolnak, további nyolc palackos sörből is választhatunk, melyeket az Asahi- és a Heineken-portfólióból válogattak össze. A kevéssé érdekes import tömények mellett tartanak Pintér és Panyolai pálinkákat.

A kiszolgálás udvarias, a felszolgáló kommunikációja rendben volt a fizetésig. Egy 12% felszolgálási díjjal dolgozó étteremben viszont, bármilyen kicsi felfele kerekítésre a válasz az, hogy „köszönöm”, nem az, hogy „rendben”. Sőt, a köszönöm jár mindenféle felkerekítés nélkül is. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, búcsúzáskor a „viszontlátásra” köszönésemre „viszlát” volt a válasz, a „köszönjük”, ekkor sem hangzik el, a „további szép estétről” nem is szólva.

 

A napi ajánlatot – haltepertő, halászlé – a bejáratnál elhelyezett fekete táblára fehér krétával írták fel. Meg is rendeltük volna mindkettőt, de mint kiderült, elfogytak, csak még nem törölték le a feliratot. Kompenzálta a frusztrációt valamennyire, hogy van harcsachips az étlapon, igaz, más árfekvésben. Meg is rendeltük. Kifejezetten jól elkészített afrikai harcsa-tepertőt kaptunk, amihez adtak egy kis salátát, nem kellően karakteres fokhagymás tejfelt és megfelelően megsütött mirelit édesburgonyát. Összességében korrekt produkció.

Harcsa-chips

Kértünk gulyáslevest is, mely enyhén sótlan volt, de ezen tudtunk segíteni, amúgy jól sikerült, színe éppenséggel lehetett volna pirosabb. Értékeltük, hogy a hús, a burgonya és a zöldségek nem főttek túl, a betétként adott apró grízgaluskák is rendben voltak. 

Kis adag gulyásleves

A debreceni páros élvezhető, nem kiugró, mellé gyári, erejét vesztett tormát és átlagos mustárt adnak. A kenyér egyszerű minőségű, értékeljük, hogy a felszolgáló jelzi, hogy kovászos kenyérrel szokták adni, de ezúttal nem sikerült azt beszerezni. 

A somlói galuska szaftos, a tejszínhab valódi, a dió hiányzik belőle, a csokimártás lehetne koncentráltabb, karakteresebb. Ezzel együtt ezt is jobbacskának mondanám, akárcsak a gulyást. 

 

Mindent egybevetve nem volt ez egy rossz élmény. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ne lehetne bevenni a kalauzba fél tucatnyi sokkal jobb helyet a Kálvinista Rómából, teljesen abszurd, hogy az etalonértékű kiadványokban szereplő Next és Szomszéd bisztró nem kerültek bele, ezzel együtt nem bántuk meg, hogy a Flaskát választottuk aznap estére a vacsora helyszínéül. Egy udvarias és szívélyes búcsúzás esetén még visszatérést is ígértem volna.

Flaska vendéglő

Debrecen, Miklós u 4.

Telefonszám: [phone]

Honlap: https://flaskavendeglo.hu/

E-mail-cím: [email protected]