Hamvas Béla A bor filozófiája című munkája a magyar kultúrtörténet egyedi darabja. Elképesztő az a virtuozitás, amivel az egyik legnagyobb magyar gondolkodó a költői magasságok és a mindennapi élet prózaisága között mozog, ahogy keveredik a metafizika, a szakralitás mélyrétegeinek felfejtése a férfi-nő viszonynak helyenként a vulgaritást súroló leírásával. És impozáns a magabiztosság, amivel a szerző ítéletet mond az ateisták, a puritánok és a pietisták felett. Mindezt az életélvezet és életismeret jegyében. Hiba lenne az egzakt tudományosság igényével mérlegre tenni az egyes kijelentéseket, inkább költészet, líra ez, nem igazságokból, logikus okfejtésekből építkező elmélet. Így olvasva viszont megunhatatlan olvasmány, permanens ihletforrás.
Érvényes mindez a borkatalógus-vázlatra is, amiben a szerző sorra veszi a magyar borvidékeket. Itt sem lenne helyes minden mondatot, minden metaforát egyenként elemezni, hagyjuk inkább magunkat sodortatni a szöveggel. Nézzük, mit ír Szekszárdról:
Levélíráshoz […] ezt a bort, (a révfülöpit) ajánlom. Szerelmes levélhez persze, a viszony természete szerint mást és mást; szenvedélyes szerelemre csak SZEKSZÁRDI-t.
Igen, a SZEKSZÁRDI. Amíg nem jártam arra, nem is volt igazi és helyes képem róla. De amióta láttam a várost a fák közé rejtőzve, fölötte a dombbal, a messze kifutó szőlőkkel, szippantottam levegőjéből, azóta tudom, hogy itt csak ilyen bor teremhet. A SZEKSZÁRDI kifejezetten nőbor, éspedig leginkább huszonhét-huszonnyolc éves asszonyhoz hasonítanám, erejének és szépségének teljességében, szerelmi tudásának csúcspontján, tökéletesen felszabadulva, de bámulatra méltó ízléssel és elképzelhetetlen édes tűzzel.
A SZEKSZÁRDI a lakodalom bora. Ez emeli át a menyasszonyt a házasságba. A merő tiszta Vénusz-bor.
Azért is tartozik kedvenceim közé ez az idézet, mert mindezt átéltem, megérkezve Szekszárdra valamelyik pincéhez, legyen az Eszterbauer, Dúzsi, Takler, Pastor, Tüske, Vida, Heimann, Sebestyén, vagy Vesztergombi pincészet, hogy csak az elmúlt húsz év legmarkánsabb élményeit említsem. Miután körbenéz az ember a hegyoldalban, szippant a levegőből, másképp tölt magának egy szekszárdi bort, másképp érzékeli annak illatvilágát és ízeit.