Csodás környezet, pazar italok, javítható konyha: a szekszárdi Optimus étterem
Az étterem a pincészethez hasonlóan a hagyományos, konzervatív ízlésvilágot tükrözi, a mennyezetet fából ácsolták, a bárpultot hordódongákból.
Borbély Zsolt Attila
2022. 11. 01. 15:41
Forrás: BORBÉLY ZSOLT ATTILA
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Hamvas Béla A bor filozófiája című munkája a magyar kultúrtörténet egyedi darabja. Elképesztő az a virtuozitás, amivel az egyik legnagyobb magyar gondolkodó a költői magasságok és a mindennapi élet prózaisága között mozog, ahogy keveredik a metafizika, a szakralitás mélyrétegeinek felfejtése a férfi-nő viszonynak helyenként a vulgaritást súroló leírásával. És impozáns a magabiztosság, amivel a szerző ítéletet mond az ateisták, a puritánok és a pietisták felett. Mindezt az életélvezet és életismeret jegyében. Hiba lenne az egzakt tudományosság igényével mérlegre tenni az egyes kijelentéseket, inkább költészet, líra ez, nem igazságokból, logikus okfejtésekből építkező elmélet. Így olvasva viszont megunhatatlan olvasmány, permanens ihletforrás.
Érvényes mindez a borkatalógus-vázlatra is, amiben a szerző sorra veszi a magyar borvidékeket. Itt sem lenne helyes minden mondatot, minden metaforát egyenként elemezni, hagyjuk inkább magunkat sodortatni a szöveggel. Nézzük, mit ír Szekszárdról:
Levélíráshoz […] ezt a bort, (a révfülöpit) ajánlom. Szerelmes levélhez persze, a viszony természete szerint mást és mást; szenvedélyes szerelemre csak SZEKSZÁRDI-t.
Igen, a SZEKSZÁRDI. Amíg nem jártam arra, nem is volt igazi és helyes képem róla. De amióta láttam a várost a fák közé rejtőzve, fölötte a dombbal, a messze kifutó szőlőkkel, szippantottam levegőjéből, azóta tudom, hogy itt csak ilyen bor teremhet. A SZEKSZÁRDI kifejezetten nőbor, éspedig leginkább huszonhét-huszonnyolc éves asszonyhoz hasonítanám, erejének és szépségének teljességében, szerelmi tudásának csúcspontján, tökéletesen felszabadulva, de bámulatra méltó ízléssel és elképzelhetetlen édes tűzzel.
A SZEKSZÁRDI a lakodalom bora. Ez emeli át a menyasszonyt a házasságba. A merő tiszta Vénusz-bor.
Azért is tartozik kedvenceim közé ez az idézet, mert mindezt átéltem, megérkezve Szekszárdra valamelyik pincéhez, legyen az Eszterbauer, Dúzsi, Takler, Pastor, Tüske, Vida, Heimann, Sebestyén, vagy Vesztergombi pincészet, hogy csak az elmúlt húsz év legmarkánsabb élményeit említsem. Miután körbenéz az ember a hegyoldalban, szippant a levegőből, másképp tölt magának egy szekszárdi bort, másképp érzékeli annak illatvilágát és ízeit.
Ami a gasztronómiát illeti, a helyzet hasonló Villányhoz és a Balatonhoz: a város vendéglátásának meghatározó részét képezik a vezető pincészetek éttermei. A Takler étteremről már volt szó e rovatban, a Mészáros pince Merops éttermébe ismét el kellene zarándokolni, ahhoz, hogy írhassak róla, de annyi biztos, hogy a hely stabil pont a város gasztrotérképén, a magam tapasztalatai a kétezer-tízes évek második felében kedvezők voltak. A legutóbb a Bodri pince Optimus éttermét néztem ki, midőn Szekszárdon jártunk.
Fotó: Borbély Zsolt Attila
A birtokon volt már alkalmam megfordulni a pünkösdi bortúra alkalmából a kétezres évek első évtizedének közepe táján, már akkor megcsodáltuk a téglákból kirakott boltíves, templomszerű pincét s annak festői környezetét. Nem lepett meg, hogy 2020-ban megkapták a „Magyarország legszebb szőlőbirtoka” címet.
A pincészet honlapját böngészve egy szeretni való, a minőségi borkészítés iránt elkötelezett családot ismerhetünk meg, megtudhatjuk, hogy Bodri István tulajdonos a családban az ötödik borkészítéssel foglalkozó generációt képviseli. Veje, Urbán Péter a főborász és szőlészeti vezető, Orsolya lánya pedig marketingvezető. Boraik nemzetközi és országos versenyekről aranyérmek sorát hozták el, mi az ételhez választott fehérborok mellett stílszerűen az étterem nevét viselő két csúcsházasítást kóstoltuk meg, az Optimust meg a Gold Optimust, ezeket megannyi trófea ékítette a Berliner Wine Trophy-tól a Pannon Top25-ön át a Vinagorán nyert aranyérmet jelző plecsniig.
Az étterem a pincészethez hasonlóan a hagyományos, konzervatív ízlésvilágot tükrözi, a mennyezetet fából ácsolták, a bárpultot hordódongákból, az asztalon az egyik teremben fehér abrosz, a másikban papíralátét, zöld növénykompozíció, igényes, gravírozott, Bodri-feliratú poharak, só- és borsdaráló.
Az étlap megnyerő, több izgalmas fogás is kelleti magát rajta. A séf Makk Norbert. Kínálnak többek között vargánya-cappuccino-t parmezán sütivel, füstölt pisztrángot sült karalábépürével, kacsamellet céklás rizottóval, szarvasgombamártással, szarvasgerincet szalonnás póréhagymás gesztenyével, borókamártással és vajas széles metélttel, de megjelenik az étlapon vizeink egykoron híres-neves hala, a kecsege is, mellyel ma már alig lehet találkozni, itt fehérbormártással, bébivargányával, kelbimbóval és jázminrizzsel adják. Már amikor adják, ez lett volna az első fogás, amit kiszúrtunk, de nem tudtak vele szolgálni, s ez csak rendeléskor derült ki.
A velős pirítós egyszerűbb minőségű kenyérből készült, mellette paprika-koktélparadicsom-uborka-lilahagyma egyveleg. A krém élvezhető, maga az étel izgalommentes, kötelességszerű, az adag jelzésértékű. Nem kétséges, kifejezett hiba jóllakatni az előétellel a vendéget, de itt a mennyiség tudatos visszafogása túlzónak tűnt.
A csomboros tejfellel kínált pacalos töltött káposzta ötlete egyből megtetszett. A megvalósítás nem volt rossz, bár a káposzta kissé túlkészült, s markánsabb pacalos karaktert vártunk volna. A jól elkészített, szaftos harcsaszeletet kiszárított Szent Jakab-kagylóval és turmixolt tökfőzelékkel kínálták, mely inkább mártás volt, mint főzelék, ízre hozta a megszokott harmóniákat.
A morzsasüti stílusban készül körtetorta átlagos, házias szintet képviselt, fel lehetett volna még dobni valamivel, például körtesörbettel és/vagy egy hozzáillő mártással. Tányérdesszertként egy elit helyen ebben a formában hiányérzetet hagyott maga után.
A kiszolgálás inkább udvarias, mint szívélyes. Odafigyelés tekintetében is javítható, szarvasgombás velős pirítóst kértünk, de „simát” kaptunk, szerencsére a számlán is az utóbbi szerepelt.
Fotó: Borbély Zsolt Attila
Az italokról csak jót mondhatunk, a pincészet borait ismertük, nem lepett meg az alapborok remek ár-érték aránya és a csúcsborok magas minősége. Arra viszont nem számítottunk, hogy saját címkés sörük is van, Stout és Ipa, mindkettőt a Horizont főzi.
Az utóbbit kóstoltuk, amit a honlap leírása szerint Új-Zélandi Nelson Sauvin komlóval készítettek, mely nevét a Sauvignon Blanc szőlőről kapta, íz- és illatkarakterének köszönhetően. A komlót forraláskor és a hideg oldalon is adagolták a sörhöz. Az is megtudható a lelkiismeretes leírásból, hogy forraláskor a sörhöz a Bodri pincészet szőlőmagkivonatát adták. Az eredmény egy pincészetbe illő, jó ivású India Pale Ale sör lett.
Mindent egybevetve gasztronómiai szempontból többet vártunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne szavaznánk meg még egy esélyt a helynek alkalomadtán, vagy hogy bárkit le akarnánk beszélni az étterem meglátogatásáról. Annál is inkább, hogy kellemes másfél órát töltöttünk el egy kivételes helyen, kivételes italok mellett.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
