Ami a gasztronómiát illeti, a helyzet hasonló Villányhoz és a Balatonhoz: a város vendéglátásának meghatározó részét képezik a vezető pincészetek éttermei. A Takler étteremről már volt szó e rovatban, a Mészáros pince Merops éttermébe ismét el kellene zarándokolni, ahhoz, hogy írhassak róla, de annyi biztos, hogy a hely stabil pont a város gasztrotérképén, a magam tapasztalatai a kétezer-tízes évek második felében kedvezők voltak. A legutóbb a Bodri pince Optimus éttermét néztem ki, midőn Szekszárdon jártunk.
A birtokon volt már alkalmam megfordulni a pünkösdi bortúra alkalmából a kétezres évek első évtizedének közepe táján, már akkor megcsodáltuk a téglákból kirakott boltíves, templomszerű pincét s annak festői környezetét. Nem lepett meg, hogy 2020-ban megkapták a „Magyarország legszebb szőlőbirtoka” címet.
A pincészet honlapját böngészve egy szeretni való, a minőségi borkészítés iránt elkötelezett családot ismerhetünk meg, megtudhatjuk, hogy Bodri István tulajdonos a családban az ötödik borkészítéssel foglalkozó generációt képviseli. Veje, Urbán Péter a főborász és szőlészeti vezető, Orsolya lánya pedig marketingvezető. Boraik nemzetközi és országos versenyekről aranyérmek sorát hozták el, mi az ételhez választott fehérborok mellett stílszerűen az étterem nevét viselő két csúcsházasítást kóstoltuk meg, az Optimust meg a Gold Optimust, ezeket megannyi trófea ékítette a Berliner Wine Trophy-tól a Pannon Top25-ön át a Vinagorán nyert aranyérmet jelző plecsniig.
Az étterem a pincészethez hasonlóan a hagyományos, konzervatív ízlésvilágot tükrözi, a mennyezetet fából ácsolták, a bárpultot hordódongákból, az asztalon az egyik teremben fehér abrosz, a másikban papíralátét, zöld növénykompozíció, igényes, gravírozott, Bodri-feliratú poharak, só- és borsdaráló.
Az étlap megnyerő, több izgalmas fogás is kelleti magát rajta. A séf Makk Norbert. Kínálnak többek között vargánya-cappuccino-t parmezán sütivel, füstölt pisztrángot sült karalábépürével, kacsamellet céklás rizottóval, szarvasgombamártással, szarvasgerincet szalonnás póréhagymás gesztenyével, borókamártással és vajas széles metélttel, de megjelenik az étlapon vizeink egykoron híres-neves hala, a kecsege is, mellyel ma már alig lehet találkozni, itt fehérbormártással, bébivargányával, kelbimbóval és jázminrizzsel adják. Már amikor adják, ez lett volna az első fogás, amit kiszúrtunk, de nem tudtak vele szolgálni, s ez csak rendeléskor derült ki.
A velős pirítós egyszerűbb minőségű kenyérből készült, mellette paprika-koktélparadicsom-uborka-lilahagyma egyveleg. A krém élvezhető, maga az étel izgalommentes, kötelességszerű, az adag jelzésértékű. Nem kétséges, kifejezett hiba jóllakatni az előétellel a vendéget, de itt a mennyiség tudatos visszafogása túlzónak tűnt.
A csomboros tejfellel kínált pacalos töltött káposzta ötlete egyből megtetszett. A megvalósítás nem volt rossz, bár a káposzta kissé túlkészült, s markánsabb pacalos karaktert vártunk volna. A jól elkészített, szaftos harcsaszeletet kiszárított Szent Jakab-kagylóval és turmixolt tökfőzelékkel kínálták, mely inkább mártás volt, mint főzelék, ízre hozta a megszokott harmóniákat.
A morzsasüti stílusban készül körtetorta átlagos, házias szintet képviselt, fel lehetett volna még dobni valamivel, például körtesörbettel és/vagy egy hozzáillő mártással. Tányérdesszertként egy elit helyen ebben a formában hiányérzetet hagyott maga után.
A kiszolgálás inkább udvarias, mint szívélyes. Odafigyelés tekintetében is javítható, szarvasgombás velős pirítóst kértünk, de „simát” kaptunk, szerencsére a számlán is az utóbbi szerepelt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!