Kezdő borkedvelők gyakran kérdezgetik, hogy vajon mitől jó egy bor. Természetesen én magam is számtalanszor föltettem magamnak a kérdést és kerestem a választ. Nem tudom, megtaláltam-e, mindenesetre egy nagyon lényeges körülményt érdemes a borokkal kapcsolatban tisztázni.
Mégpedig a bor és a természet kapcsolatát. Mert bármilyen stílusú borral találkozunk is, jó esetben a termőhely lesz az, ami a stílusát leginkább alakítja. Feltéve, hogy a gazda valódi, egyedi, a termőhelyi adottságokhoz igazodó és azokat ki is fejező bort készít nekünk. Ez minőség dolgában számomra a kiindulás.
A terroir olyan bűvös szónak tekinthető, amit előbb-utóbb mindenki előhúz a kalapjából – még ha nem is tudja pontosan, mit takar. Csontsoványra egyszerűsített meghatározásként mondhatjuk azt, hogy a terroir nem más, mint egy tágan értelmezett termőhely. Alapvetően minden összetevője természetes, ember által nehezen befolyásolható.
Sem a gazdálkodás maga, sem borkészítési filozófia nem tud változtatni egy dűlő, parcella vagy éppen néhány sornyi szőlőterület természeti adottságain. Sok tudósember a terroir részének tekinti az emberi beavatkozást is, de véleményem szerint ez leginkább a borkészítési tradícióra szűkíthető le. Ami a természet adottságaihoz igazodott évszázadokon keresztül – jó esetben még ma is.
A fekvés, a domborzati viszonyok, a geológia, a kőzetek és a talajok, a kitettség, a tengerszint feletti magasság, a klíma, az időjárás, a vízháztartás – mind-mind csupa olyan tényező, ami meghatározza egy-egy termőterület adottságait. Optimális esetben ezek valóban állandók és nem alakíthatók – legfeljebb a termesztési körülményeken módosíthatunk valamennyit.
