Arad vendéglátása, akárcsak Temesváré, Nagyváradé, Kolozsváré, Nagyszebené vagy Brassóé, a 2010-es évek közepén indult dinamikus fejlődésnek. Azóta nyitott a Grenier, az e rovatban már bemutatott Oliv, D’Amici és La Champagnerie, az autentikus thai, illetve olasz ételeket kínáló Nissara’s (a sajátos társítás nem elsősorban üzleti megfontolású, a névadó séf-tulajdonos hölgy saját népének konyháján kívül azt nyújtja, amit Olaszországban tanult). S 2010 után, 2015 körül nyitott valamennyi étterem, melyet a Gault Millau kalauz említésre érdemesnek tartott, az Ema del Mar, a Marin and Friends, az Art café, s a Picasso. Aradiként van feltüntetve a Gault Millau honlapján az Aradtól 24 kilométerre, Ópáloson működő Roca Bruna is: a szerkesztők lezserül kezelik a helységmegnevezéseket, a szovátai Pacsirtát például marosvásárhelyi étteremként ajánlják az olvasók figyelmébe.
De nemcsak az átlag feletti éttermek száma nőtt Aradon, hanem a klasszikus street food műfajban is megnyitott néhány autentikus egység, mely bárhol a világban megállná a helyét.
Sajnos gyrostémában nem tudok ilyet ajánlani, az aradi gyrososok, melyek közül több is a hajdani Petőfi utca környékén működik, nem nyújtanak többet az átlagnál, de népszerűségük töretlen, a helybeli diákság előszeretettel választja őket (de főként a Kebab House-t) ebédjének vagy késő éjjeli vacsorájának helyszínéül. Olyannyira, hogy a német nyelvterületen is sikert aratott román franchise, a DAbo meg sem tudott mellettük kapaszkodni, két év után be kellett zárniuk aradi kirendeltségüket, pedig a gyrosuk – köszönhetően elsősorban a helyben sült pitának – jobb volt, mint a többieké.
Más a helyzet burgerügyben. Az „Eat Like a Man”-nek már a neve is rokonszenves, egyszerre mutat fügét a vegán szektának és a nemek közti különbségeket eltagadni igyekvő woke-őrülteknek. A város legjobb burgerezője a budapesti Szabadság híd miniatűrjének tekinthető régi híd aradi hídfőjénél található (a híd túloldala már Új-Arad, akárcsak Szeged esetében, ahol a Tiszán túli városrész az Új-Szeged nevet viseli). Beltér nincs, de az autenticitásélményt növeli, hogy feketére festett fémhordókra támaszkodva ehetjük meg burgerünket, ha nem visszük haza. Az árak értékarányosak, a burger harapásélménye remek, a húst nem sütik rommá, jó a zsemle és ügyesen válogatták össze az ízesítőelemeket. Vélhetően jól megy az üzlet, az elmúlt években Temesváron is nyitottak egy egységet a Losonczy tér szomszédságában, a Lenau utcában.
Pizzafronton hasonló a helyzet Temesvárhoz vagy Nagyváradhoz. Több jónak mondható pizzázó működik a városban, melyek többnyire trattoria stílusú, vékony tésztás pizzát kínálnak. Ezek közül a La Pergolát emelném ki, mely étteremként is jó szívvel ajánlható, mióta az Art café, az ópálosi Roca Burna, valamint a La Champagnerie tulajdonosa átvette az üzemeltetését.
Sajátos, precízen besorolhatatlan, nem kifejezetten nápolyi, nem is római, de nem is trattoria zsánerű, de igen jó tésztájú, korrekt feltétekkel toppingolt pizzát sütnek a La Stradában. Jómagam csak a Fejsze utca és az Illés utca sarkán működő egységükben jártam, ahol már több étterem is tönkrement (Salt and Pepper, Momo burger), remélem, nekik több szerencséjük lesz. Ez egy „one issue” hely, csak pizzát készítenek. A beltér hangulatos, látványkonyhával működnek. A sörök nagyipariak, azon belül is Heineken-termékek, a borválaszték szűk.
A járvány óta két valódi nápolyi pizzát kínáló egységnek is otthont ad a Maros-parti város. Az egyik a Pizzeria Il Napoletano, mely Arad nyugati közigazgatási határa mellett nyitotta meg kapuit alig több, mint egy éve egy kívülről még festésre váró házban.
A tulajdonos rokonszenves, szívélyes, ambiciózus fiatalember, aki Olaszországban tanulta a mesterséget, s most már itthon kamatoztatja a tudását. Nem is annyi pizzériának, mint inkább pizzasütőnek nevezném a helyet; vendégeinek zöme elvitelre kéri a pizzát, aki helyben eszi meg, a falra szerelt, asztalt helyettesítő polc mellé telepedhet a parányi beltérben.
Az elvitel mellett szól az is, hogy sem sört, nem bort nem tartanak. A pizza viszont remek, s élmény az is, hogy a tulaj-pizzaiolo-üzletvezető minden mozdulatát figyelemmel kísérhetjük. Hitelesített nápolyi pizzakemencét használ, melyet egyelőre gázzal működtet, de fával is felfűthető.
A hely 15 és 18 óra között zárva van, december 24. és január 10. között sem üzemelnek. Lélekkel, hittel előadott „one man show” ez itt a javából, amit nem lehet nem megszeretni első látásra.
Az Il Classico a harmadik egység, amiről szólnék, ez is a nápolyi irányt követi.
A hely a hajdan önállóságnak örvendő, ma már Arad városrészét képező Mikelaka központi terén nyitott meg. A beltér hangulatos, igényes, a polcokon elhelyezett minőségi olasz termékek egyszerre csábítanak vásárlásra és látnak el dekorációs funkciót.
A kisgyerekes családokat az éttermekben szokatlanul tágas, szépen kialakított gyermeksarok várja.
A pizzák mellett kínálnak pastákat és salátákat is. Az italfront még bővethető, főleg a minőségi söröket hiányoltuk a választékból.
Tény, hogy amióta az egyébként élvezhető alsó erjesztésű söröket (pilst és zarándi Arbemát) piacra dobó aradi sörgyárat bezárták, senki nem foglalkozik a városban eladásra szánt sör főzésével, de a szomszédos, mindössze 50 kilométerre fekvő Temesvár valóságos sörfellegvár. S akkor nem szóltam arról, hogy az aradi Tulipán könyvesboltot és borozót 2013 és 2018 között működtető Schmak András cége a borok mellett sört is importál Magyarországról lassan egy évre, ráadásul a legjobbak termékei közül válogatja szortimentjét (Fehér Nyúl, Mad Scientist, Rothbeer, Szent András sörfőzde). Idén nyáron a strandon működő sörteraszuk a sörínyencek zarándokhelye volt. Ez idő tájt a Joy’st és az Irish pubot látják el minőségi magyar sörrel. Jó lenne, ha a pazar nápolyi pizza mellé is ihatnánk mondjuk egy jó Ogrét.
Ottjártunk idején pastákkal nem szolgáltak, négyes társaságunk egyetlen tagja morgolódott (joggal) emiatt, s rendelt végül egy gorgonzolás salátát. Két remek pizzával, egy salátával s egy készterméknek ható kakaómártással feleslegesen nyakon öntött, de nem élvezhetetlen tiramisuval négyen jóllaktunk, pedig mindannyian éhesek voltunk. Jó kis hely az Il Classico, mely szabályos éttermi élményt ad.
Egy szó mint száz, annak, aki Aradon minőségi burgerrel vagy pizzával akarja éhségét csillapítani, van mit célba vennie.
