Ki a komfortzónából – avagy mire kíváncsi a borvilág?

Bort kóstolni jó. Még akkor is, ha egy több napos borkiállítás maratoni kóstolónak tűnik, és legalább két napig nem kívánunk a hazatérés után bort látni. Főként nem kóstolni. A kíváncsiság mégis furcsa dolog, folyton ott bujkál az emberben, bármennyire berzenkedünk is ilyenkor a savaktól, tanninoktól.

Tarcal, 2021. november 11. Szõlõültetvények Tokaj-Hagyalján, Tarcal térségében. A Tokaji borvidék vagy Tokaj-hegyaljai borvidék (röviden Hegyalja vagy Tokaj-Hegyalja) a világ elsõ zárt borvidéke, 1737 óta. Magyarország északkeleti részén, a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál található. Az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat 2002-ben felvette a világörökségi listára Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj néven. MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Oláh Tibor

Érdekes módon a furmint története és hanyatlása közvetlenül a XX. századi geopolitikához köthető. A két világháború és még inkább az 1948 utáni szocialista nagyüzemi szemlélet pusztító hatással volt a minőségi borászatra az országban. A bor mint tömegáru filozófiája nem a furmintra lett kitalálva. Ez a fajta alkalmatlan arra, hogy tömegtermelés áldozatává váljon. Ha innen közelítünk a kérdéshez, furmint dolgában mi biztosan rosszabbul jártunk, mint nyugati szomszédaink. Náluk a II. világháború utáni időben egyszerűen nem volt utánpótlás a fajtából, így például az 1986-os, ma már „Weinrevolution”-nak nevezett glikol botrányba sem esett bele. Új alapokkal, nagyon tudatosan és nehezen, de sikeresen építkeztek. Mi a mai napig küzdünk elavult, nem minőségi borkészítésre alkalmas ültetvényekkel, bőtermő klónokkal, míg Ausztriában komoly klónkísérleteket végeznek a fajtával. 

Ha az osztrák termelők ilyen komoly energiákat mozgatnak meg a fajtáért, nem kellene nekünk is kicsit jobban összpontosítani rá?

Főként Tokajban gyakran csak a negatívumokat sorolják a gazdák a fajtával kapcsolatban, holott igazán széles skáláját találjuk a komoly furmint pezsgőalapboroknak, száraz és édes változatoknak.

Nyilván minden termelő azt szeretné láttatni egy ilyen bemutatkozáson (Prowein 2023), amire a legbüszkébb, ő maga a legjobbnak találja, vagy éppen el szeretné adni. Biztos vagyok benne, hogy akinek sikerül a termő helyet jobban kifejező, izgalmasabb, gyümölcsösebb, simább struktúrájú borokat szűrnie, az komolyabb esélyekkel pályázik – hosszútávon is, nem csak egy háromnapos pillanatfelvétel erejéig.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy legyen szó bármilyen szőlőfajtáról is, a legfontosabb a minőség. Kitűnő példák vannak nagy borokra is – ahol a termelő nem fél egy cseppet feláldozni az alkoholtartalomból a finesz érdekében. Ahol már tudják: a szüreti időpont megválasztása nem lehet külső körülmények függvénye.

Nagy bor csak ott készülhet, ahol a bor nem történik, hanem tudatos munka eredményeként születik meg.

Először a termelő fejében, aki mindent az elképzelt bor megvalósításának rendel alá. Jó esetben a leendő szőlőtermő terület kiválasztásától – de ne legyünk túlzottan optimisták, tehát mondjuk, hogy a metszéstől a palackozásig. Úgy és ott, ahol a terroir engedi. Ha mindezt egy remek, ráadásul helyi fajtával is meg tudjuk fejelni, hát ez az adottságok oldaláról nézve szinte maga a Kánaán.

Mert a furmint valóban nagy fajta. Jó esetben kiváló borokat ad, jó egyensúllyal. Remek savakkal, lendületes folytatással, rendszerint tele friss gyümölcsösséggel. Itt-ott átlagon felüli világszínvonallal. Már csak a vevők hiányoznak.

Ebben az évben lehetőséget kaptam két módon is bemutatni a fajta szépségeit és korlátait, két különféle változatban. Egy furmint pezsgő sorral és egy tömör tokaji bemutatkozással. Mindkettő igen tanulságos volt, számomra is. A pezsgősor kapcsán leginkább az marad meg bennem, hogy a fajta abszolút alkalmas kiváló pezsgő alapbor készítésére. Hazai pezsgőkínálatunk problémája nem a fajtáknál keresendő. A fegyelmezett és tudatos technológia megtermi a maga gyümölcsét. De mondhatjuk így is: jobb a jónak elrontója.

A másik: 

Tokaj továbbra is az édesborokat jelenti a világ számára, bármennyire is próbálunk kitörni más kategóriákban a piacokra. A legszebb dűlőválogatott furmintok és hárslevelűk is csak igen csekély mértékben érik el a külföldiek ingerküszöbét.

Azért személy szerint én találtam igen finom tételeket – természetesen ezúttal főként furmintból – a magyar standon.

 

Balassa István, Tokaj, Édes szamorodni, 2019

Illatban mézes-körtés-birses, igen gazdag, sós és elegáns ez a szamorodni. Sima, selymes tapintás, hosszú, mély utóíz jellemzi. Gyümölcsössége szinte határtalan. Magas (213 gr) cukortartalma ellenére kitűnő egyensúlyt mutat, pedig savai nem mondhatók igazán magasnak (7,7 g/l). Jön Húsvét, számomra a legtökéletesebb házi briós-téliszalámi kísérő. Persze magában is gyönyörű, válasszunk mellé méltó társat.

 

Carpinus Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2016

Remek savakra épülő – több, mint 11 g/l – aszú, visszafogott cukortartalommal. Két igazán melegnek és barátságosnak mondható dűlő, a Deák és a Lapis terméséből készült. Tipikus esete a simogató aszúknak, holott az évjárat nem igazán kedvezett ezek megszületésének. Itt mégis minden a harmóniáról és a természetességről szól. Szinte csikó még, rengeteg potenciállal. Hosszú, tartalmas, intelligens bor. Narancsos szarvast képzeltem mellé.

Gróf Degenfeld Tokaji Essencia 2017

Több mint 590 gramm cukor alakítja ennek a szépségnek a vonalait. Az alkoholtartalom mindössze három százalék benne, így bornak nem is igen nevezhetjük – vélhetően több annál. Egy darabka a borvidékből, a szőlőből, a terroirból. Illata bódítóan fűszeres és mégis hűvös, savai elevenek és szinte játékosak. Bor vagy nem bor – ez itt nem kérdés. Kincs, ami ritkán jut az asztalunkra.

Borítókép: tarcali szőlősorok (Fotó: Oláh Tibor)