Amire általában ilyenkor a leginkább figyelni szoktam, az a külföldiek érdeklődése. Mi az, ami a mi kínálatunkból leginkább felkelti a figyelmüket? Mi az, ami számít?
Ami nekünk, magyaroknak egyértelműen izgalmas, mégis megszokott – fajta, stílus, évjárat, egyebek –, az vajon egy német, holland vagy éppen kínai kereskedő fejében miként jelenik meg?
Már ha egyáltalán eljutunk odáig, hogy mutasson némi nyitottságot. Nos, valószínűleg nem meglepő, amit mondok, de az őshonos magyar fajták borai tűnnek a legkelendőbbnek. Furcsa lenne mindez? Nem hiszem. Szerintem bárki útra kelhet a világ bármelyik csücske felé, leginkább azt keresi, ami csak az adott helyre jellemző. Még a bécsi szelet is jobban esik talán Bécsben, hiába kerül ma is idehaza rengeteg család vasárnapi asztalára.
Tudom, néha egy tihanyi kék, egy purcsin, bakator bora parányi mennyiségben készül csak el, mégis sokkal érdekesebbek ezek a tételek, mint bármelyik nagy nemzetközi fajta borai. Talán elég az ismeretlenség? Az újdonság, a „mégsohanemtalálkoztunk” érzése?
Nem tudnám pontosan megfogalmazni, de azt igen, hogy a világ ma már tele van jobbnál jobb borokkal. Sok közülük erősen megfizethető áron kerül a fogyasztó elé, profi tálalásban, kifogástalan tisztasággal. Tele a kínálat izgalmas autochton fajták boraival, túl a sagrantinón és a susumaniellón (Dél-Itália). Érdekes, egyedi tételek az egyre uniformizáltabb bortengerben.
Van nekünk is ilyenünk, nem is kevés. Hála az Égnek, a furmint még nem nőtt túl a Kárpát-medencén, de bizony jó lesz vigyáznunk. Ugyanis az osztrákok igencsak rákaptak.
Érdekes módon ők úgy tartják, hogy a globális felmelegedést ez a fajta sokkal jobban tűri, mint az ő legfontosabb fehér fajtájuk, a zöld veltelini.
Világszerte ma több mint tízezer szőlőfajtát azonosítottak, de ezek közül igazán kevés az olyan sokra tartott fajta, mint a furmint. Mi néha pont az osztrákok – amúgy szintén a Kárpát-medencéhez köthető – zöld veltelinijüket irigyeljük, de talán inkább a tálalás miatt. Náluk néha tényleg jobban mennek a dolgok, hírverés szempontjából mindenképpen. És lám, lassan azon kapjuk magunkat, hogy itt-ott a furmintból is többet hoznak ki, mint mi. Hogy vajon mi lehet ennek az oka? Egyelőre többnyire száraz furmintokat iskoláznak, de azt remek stílusban és egyenletes minőségben.
A valaha volt ruszti aszú amúgy szintén furmintból készült, van is néhány termelő, aki elsősorban a Fertő-tó környékén ma is természetes édesborokat készít belőle.
Mi küzdünk a száraz furmintjaink kellő elismeréséért, ők elsősorban azzal hódítanak. A mi gyönyörű tokaji édes furmintjainkat – legyen szó szamorodniról, aszúról vagy akár egy szép késői szüretről – örömmel elfogyasztja bárki, ha ingyen kapja. Fizetni sajnos nemigen szeretnek érte, hiszen ezek a borok nem olcsók. Lehet vajon ezen változtatni?
