Érdekes módon a furmint története és hanyatlása közvetlenül a XX. századi geopolitikához köthető. A két világháború és még inkább az 1948 utáni szocialista nagyüzemi szemlélet pusztító hatással volt a minőségi borászatra az országban. A bor mint tömegáru filozófiája nem a furmintra lett kitalálva. Ez a fajta alkalmatlan arra, hogy tömegtermelés áldozatává váljon. Ha innen közelítünk a kérdéshez, furmint dolgában mi biztosan rosszabbul jártunk, mint nyugati szomszédaink. Náluk a II. világháború utáni időben egyszerűen nem volt utánpótlás a fajtából, így például az 1986-os, ma már „Weinrevolution”-nak nevezett glikol botrányba sem esett bele. Új alapokkal, nagyon tudatosan és nehezen, de sikeresen építkeztek. Mi a mai napig küzdünk elavult, nem minőségi borkészítésre alkalmas ültetvényekkel, bőtermő klónokkal, míg Ausztriában komoly klónkísérleteket végeznek a fajtával.
Ha az osztrák termelők ilyen komoly energiákat mozgatnak meg a fajtáért, nem kellene nekünk is kicsit jobban összpontosítani rá?
Főként Tokajban gyakran csak a negatívumokat sorolják a gazdák a fajtával kapcsolatban, holott igazán széles skáláját találjuk a komoly furmint pezsgőalapboroknak, száraz és édes változatoknak.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!