Ki a komfortzónából – avagy mire kíváncsi a borvilág?

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Bort kóstolni jó. Még akkor is, ha egy több napos borkiállítás maratoni kóstolónak tűnik, és legalább két napig nem kívánunk a hazatérés után bort látni. Főként nem kóstolni. A kíváncsiság mégis furcsa dolog, folyton ott bujkál az emberben, bármennyire berzenkedünk is ilyenkor a savaktól, tanninoktól.

Mészáros Gabriella
2023. 03. 25. 10:04
Tarcal, 2021. november 11. Szõlõültetvények Tokaj-Hagyalján, Tarcal térségében. A Tokaji borvidék vagy Tokaj-hegyaljai borvidék (röviden Hegyalja vagy Tokaj-Hegyalja) a világ elsõ zárt borvidéke, 1737 óta. Magyarország északkeleti részén, a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál található. Az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat 2002-ben felvette a világörökségi listára Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj néven. MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Oláh Tibor
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Érdekes módon a furmint története és hanyatlása közvetlenül a XX. századi geopolitikához köthető. A két világháború és még inkább az 1948 utáni szocialista nagyüzemi szemlélet pusztító hatással volt a minőségi borászatra az országban. A bor mint tömegáru filozófiája nem a furmintra lett kitalálva. Ez a fajta alkalmatlan arra, hogy tömegtermelés áldozatává váljon. Ha innen közelítünk a kérdéshez, furmint dolgában mi biztosan rosszabbul jártunk, mint nyugati szomszédaink. Náluk a II. világháború utáni időben egyszerűen nem volt utánpótlás a fajtából, így például az 1986-os, ma már „Weinrevolution”-nak nevezett glikol botrányba sem esett bele. Új alapokkal, nagyon tudatosan és nehezen, de sikeresen építkeztek. Mi a mai napig küzdünk elavult, nem minőségi borkészítésre alkalmas ültetvényekkel, bőtermő klónokkal, míg Ausztriában komoly klónkísérleteket végeznek a fajtával. 

Ha az osztrák termelők ilyen komoly energiákat mozgatnak meg a fajtáért, nem kellene nekünk is kicsit jobban összpontosítani rá?

Főként Tokajban gyakran csak a negatívumokat sorolják a gazdák a fajtával kapcsolatban, holott igazán széles skáláját találjuk a komoly furmint pezsgőalapboroknak, száraz és édes változatoknak.

Nyilván minden termelő azt szeretné láttatni egy ilyen bemutatkozáson (Prowein 2023), amire a legbüszkébb, ő maga a legjobbnak találja, vagy éppen el szeretné adni. Biztos vagyok benne, hogy akinek sikerül a termő helyet jobban kifejező, izgalmasabb, gyümölcsösebb, simább struktúrájú borokat szűrnie, az komolyabb esélyekkel pályázik – hosszútávon is, nem csak egy háromnapos pillanatfelvétel erejéig.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy legyen szó bármilyen szőlőfajtáról is, a legfontosabb a minőség. Kitűnő példák vannak nagy borokra is – ahol a termelő nem fél egy cseppet feláldozni az alkoholtartalomból a finesz érdekében. Ahol már tudják: a szüreti időpont megválasztása nem lehet külső körülmények függvénye.

Nagy bor csak ott készülhet, ahol a bor nem történik, hanem tudatos munka eredményeként születik meg.

Először a termelő fejében, aki mindent az elképzelt bor megvalósításának rendel alá. Jó esetben a leendő szőlőtermő terület kiválasztásától – de ne legyünk túlzottan optimisták, tehát mondjuk, hogy a metszéstől a palackozásig. Úgy és ott, ahol a terroir engedi. Ha mindezt egy remek, ráadásul helyi fajtával is meg tudjuk fejelni, hát ez az adottságok oldaláról nézve szinte maga a Kánaán.

Mert a furmint valóban nagy fajta. Jó esetben kiváló borokat ad, jó egyensúllyal. Remek savakkal, lendületes folytatással, rendszerint tele friss gyümölcsösséggel. Itt-ott átlagon felüli világszínvonallal. Már csak a vevők hiányoznak.

Ebben az évben lehetőséget kaptam két módon is bemutatni a fajta szépségeit és korlátait, két különféle változatban. Egy furmint pezsgő sorral és egy tömör tokaji bemutatkozással. Mindkettő igen tanulságos volt, számomra is. A pezsgősor kapcsán leginkább az marad meg bennem, hogy a fajta abszolút alkalmas kiváló pezsgő alapbor készítésére. Hazai pezsgőkínálatunk problémája nem a fajtáknál keresendő. A fegyelmezett és tudatos technológia megtermi a maga gyümölcsét. De mondhatjuk így is: jobb a jónak elrontója.

A másik: 

Tokaj továbbra is az édesborokat jelenti a világ számára, bármennyire is próbálunk kitörni más kategóriákban a piacokra. A legszebb dűlőválogatott furmintok és hárslevelűk is csak igen csekély mértékben érik el a külföldiek ingerküszöbét.

Azért személy szerint én találtam igen finom tételeket – természetesen ezúttal főként furmintból – a magyar standon.

 

Balassa István, Tokaj, Édes szamorodni, 2019

Illatban mézes-körtés-birses, igen gazdag, sós és elegáns ez a szamorodni. Sima, selymes tapintás, hosszú, mély utóíz jellemzi. Gyümölcsössége szinte határtalan. Magas (213 gr) cukortartalma ellenére kitűnő egyensúlyt mutat, pedig savai nem mondhatók igazán magasnak (7,7 g/l). Jön Húsvét, számomra a legtökéletesebb házi briós-téliszalámi kísérő. Persze magában is gyönyörű, válasszunk mellé méltó társat.

 

Carpinus Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2016

Remek savakra épülő – több, mint 11 g/l – aszú, visszafogott cukortartalommal. Két igazán melegnek és barátságosnak mondható dűlő, a Deák és a Lapis terméséből készült. Tipikus esete a simogató aszúknak, holott az évjárat nem igazán kedvezett ezek megszületésének. Itt mégis minden a harmóniáról és a természetességről szól. Szinte csikó még, rengeteg potenciállal. Hosszú, tartalmas, intelligens bor. Narancsos szarvast képzeltem mellé.

Gróf Degenfeld Tokaji Essencia 2017

Több mint 590 gramm cukor alakítja ennek a szépségnek a vonalait. Az alkoholtartalom mindössze három százalék benne, így bornak nem is igen nevezhetjük – vélhetően több annál. Egy darabka a borvidékből, a szőlőből, a terroirból. Illata bódítóan fűszeres és mégis hűvös, savai elevenek és szinte játékosak. Bor vagy nem bor – ez itt nem kérdés. Kincs, ami ritkán jut az asztalunkra.

Borítókép: tarcali szőlősorok (Fotó: Oláh Tibor)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.