Sörfőzde a Kiskunság szívében: a Félegyházi Sörműhely

A hazai kisüzemi sörfőzdéket bemutató sorozatunkban újabb állomásra érkeztünk, egészen pontosan Kiskunfélegyházára, ahol már két éve üzemel, egy már korábban létező sörfőzdére alapítva a Félegyházi Sörműhely. A rövid múltra visszatekintő cég, nagyon jól optimalizált működése példaértékű lehet a fővárostól távol eső, regionális üzemek számára is.

Fotó: Szekely Domonkos

A Félegyházi Sörműhely főzeteivel 2020 körül találkoztam először, nem sokkal azután, hogy a korábbi Bäder sörfőzde arculatot váltott, és a Kiskunfélegyházát híressé tevő malmot vették fel fő jelképüknek. Emlékeim szerint egy finom gose sört ittam tőlük akkor, amely mivel első volt ezen típusból számomra, maradandóan pozitív élményt és asszociációt adott a főzdéről is. Maga az üzem, a mérlegei alapján, egy gerillasörfőzdeként működik, hiszen befektetett, tárgyi eszközei nincsenek. A gerillákról azt kell alapvetően tudnunk, hogy ezek azok a „sörfőzdék” akik más, fizikailag létező üzemekben bérfőzetik a termékeiket, és így egyrészt megspórolnak egy hatalmas tőkebefektetést, amit egy üzem létrehozása (és működtetése) jelent, másrészt az energiáik nagyobb részét tudják az értékesítés felé fordítani.

Fotó: Félegyházi Sörműhely

A Félegyházi Sörműhely ugyanakkor abban tér el a piacon levő többi gerillától, hogy nem veszteséges. Igaz, hogy a 2020-as és 2021-es években (amikről egyelőre publikus adatunk van) nem értek el eget rengető profitot (139 illetve 292 ezer forint), cserébe stabil bért tudtak fizetni az üzem egyetlen alkalmazottjának és mindezt úgy érték el, hogy abszolút piacra és nem raktárra termeltek, illetve nem adósodtak el. Ezek olyan bravúros lépések, amelyeket sok más üzem is megirigyelne. Ugyanakkor ezek azt is mutatják, hogy abban a volumenben, amekkorát az üzem termel stabil kereslet volt a söreikre, azaz a Félegyházi Sörműhely megtalálta azt a régiót, azt a piacot, ahol meg tud élni.

Azt, hogy a sörök keresettek, maguk a termékek és azok minősége is megerősíti.

Az üzem alapvetően üvegekbe szereli ki a termékeket, dobozos tétellel nem találkozhatunk a honlapjukon sem, ugyanakkor a termékeik jól ötvözik a tradícionális és újhullámos söröket és nem főznek olyat, ami csak dobozos sörként lenne eladható. A cikk megírásához hat tételüket tudtam megkóstolni, melyekről egységesen elmondható, hogy technológiailag stabil, jó minőségű sörök, ugyanakkor néhányuk küzd némi gyerekbetegséggel, melyek a receptek finomhangolásával orvosolhatók.

Fotó: Félegyházi Sörműhely

A sort a Petőfinek emléket állító bohemian pilssel kezdtem, amely egy 5%-os mély, már-már borostyán színű markáns édes ízt hordozó lager. A sör maga finom, az én ízlésemnek ugyanakkor túl édes, de ami kritikám vele kapcsolatban, hogy ez nem bohemian pils, hanem inkább bécsi ászok. Ugyanis a főzési eljárás függvényében vagy sok a dekokciós főzéssel létrehozott karamellizált cukor, vagy túl sok a karamellmaláta a receptben, amely színmélyülést és markáns édességet ad a sörnek. Utóbbit lenne hivatott a cseh pilseknél az intenzívebb komlózás harmóniába hozni, éppen ezért itt, ha nem csak limitált főzet lesz belőle, érdemes lenne a bécsi ászok és cseh pilzeni tengelyen valamelyik irányba jobban eltolni a sört és az elnevezést ezzel egységesíteni.

Fotó: Félegyházi Sörműhely

Második kóstolt sörük a Málnás Gose volt, mely egy rendkívül intenzív színnel tűnik ki a hazai kisüzemi sörök világából. Ez a rikító rózsaszín nagyon kíváncsivá tett és maga a sör nem lombozta le várakozásaimat, ugyanis egy visszafogott sósságú, kellemesen savanyú, finom málnaízű nedűt kaptam, amely különösen a nyári hónapokban bizonnyal kelendő Kiskunfélegyházán. Amennyire pozitív csalódás volt számomra ez a sör, annyira éreztem súlytalannak a meggyesüket, mely illatában és ízében is tompább, színében is jóval halványabb volt. Mangós búzasörük a maga nemében nem rossz, de nem mutatja meg a búzamaláta ízét, így nem egyértelmű számomra miért fontos, hogy ez egy búzasör alapra készüljön. Maga a mangó édes-savanyú ízét ugyanakkor jól hozza a sör.

Ami ugyanakkor nagyon finomra sikeredett az a főzde Coconut stoutja. Ez a sör pontosan azt a finoman kókuszos aromát hozza, amire a 90-es évekbeli, számomra gyerekkori, kókuszos csoki hordozott, talán Autós márkanéven. Ugyanazt a finom, kakaós-kókuszos ízt hozza ez a remekül kitalált sör is. Egyetlen szépségérzetbéli hiányosságom volt csak a nedű kortyolása közben, mégpedig, hogy az összetevőket és a sört tekintve ez nem stout, ugyanis hiányzik belőle a pörkölt, malátázatlan összetevő, mely egy erős, kávés ízt kellene, hogy hagyjon az ember szájában. Így ez a sör inkább egy kókuszos porter számomra, esetleg egy kókuszos trópusi stout, sőt, talán ez – az eredendően a nyugati-indiai területre (értsd Karibi-térség) szánt ital – az, amelynek stílusába jól beférne.

Fotó: Félegyházi Sörműhely

Zárótételként a főzde Extra Coffee Stoutját kóstoltam, mely nagyon cselesen került be mégis az előbb lefektetett stout kategóriába. A kávé, mint addíció tulajdonképp teljesíti azt az alapanyagbéli elvárást, melyet általában a pörkölt árpa testesít meg, hiszen a pörkölt kávé hasonló, ha nem azzal egyező ízeket ad a nedűhöz. A Félegyházi kávés stout pedig, ahogy ígérik is, egy maradandó kávés ízélményt ad a sörnek, amely annyira intenzív égett ízeket hordoz, amelyek már-már a füstös, faszenes ízeket juttatják az ember eszébe.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a Félegyházi Sörműhely megtalálta azt a piacot, azt a közeget, ahol a söreit jól tudja értékesíteni. 

Mindezt teszi úgy, hogy a választott és lefőzött sörök alapvetően rendben vannak, és a bátor kísérletező kedvet sokszor jól eltalált receptúrák jellemzik.

A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor Youtube csatorna alapítója

Borítókép: Félegyházi Sörműhely (Fotó: Székely Domonkos)