Sörfőzde a Kiskunság szívében: a Félegyházi Sörműhely

A hazai kisüzemi sörfőzdéket bemutató sorozatunkban újabb állomásra érkeztünk, egészen pontosan Kiskunfélegyházára, ahol már két éve üzemel, egy már korábban létező sörfőzdére alapítva a Félegyházi Sörműhely. A rövid múltra visszatekintő cég, nagyon jól optimalizált működése példaértékű lehet a fővárostól távol eső, regionális üzemek számára is.

Fotó: Szekely Domonkos

Fotó: Félegyházi Sörműhely

A sort a Petőfinek emléket állító bohemian pilssel kezdtem, amely egy 5%-os mély, már-már borostyán színű markáns édes ízt hordozó lager. A sör maga finom, az én ízlésemnek ugyanakkor túl édes, de ami kritikám vele kapcsolatban, hogy ez nem bohemian pils, hanem inkább bécsi ászok. Ugyanis a főzési eljárás függvényében vagy sok a dekokciós főzéssel létrehozott karamellizált cukor, vagy túl sok a karamellmaláta a receptben, amely színmélyülést és markáns édességet ad a sörnek. Utóbbit lenne hivatott a cseh pilseknél az intenzívebb komlózás harmóniába hozni, éppen ezért itt, ha nem csak limitált főzet lesz belőle, érdemes lenne a bécsi ászok és cseh pilzeni tengelyen valamelyik irányba jobban eltolni a sört és az elnevezést ezzel egységesíteni.

Fotó: Félegyházi Sörműhely

Második kóstolt sörük a Málnás Gose volt, mely egy rendkívül intenzív színnel tűnik ki a hazai kisüzemi sörök világából. Ez a rikító rózsaszín nagyon kíváncsivá tett és maga a sör nem lombozta le várakozásaimat, ugyanis egy visszafogott sósságú, kellemesen savanyú, finom málnaízű nedűt kaptam, amely különösen a nyári hónapokban bizonnyal kelendő Kiskunfélegyházán. Amennyire pozitív csalódás volt számomra ez a sör, annyira éreztem súlytalannak a meggyesüket, mely illatában és ízében is tompább, színében is jóval halványabb volt. Mangós búzasörük a maga nemében nem rossz, de nem mutatja meg a búzamaláta ízét, így nem egyértelmű számomra miért fontos, hogy ez egy búzasör alapra készüljön. Maga a mangó édes-savanyú ízét ugyanakkor jól hozza a sör.

Ami ugyanakkor nagyon finomra sikeredett az a főzde Coconut stoutja. Ez a sör pontosan azt a finoman kókuszos aromát hozza, amire a 90-es évekbeli, számomra gyerekkori, kókuszos csoki hordozott, talán Autós márkanéven. Ugyanazt a finom, kakaós-kókuszos ízt hozza ez a remekül kitalált sör is. Egyetlen szépségérzetbéli hiányosságom volt csak a nedű kortyolása közben, mégpedig, hogy az összetevőket és a sört tekintve ez nem stout, ugyanis hiányzik belőle a pörkölt, malátázatlan összetevő, mely egy erős, kávés ízt kellene, hogy hagyjon az ember szájában. Így ez a sör inkább egy kókuszos porter számomra, esetleg egy kókuszos trópusi stout, sőt, talán ez – az eredendően a nyugati-indiai területre (értsd Karibi-térség) szánt ital – az, amelynek stílusába jól beférne.

Fotó: Félegyházi Sörműhely

Zárótételként a főzde Extra Coffee Stoutját kóstoltam, mely nagyon cselesen került be mégis az előbb lefektetett stout kategóriába. A kávé, mint addíció tulajdonképp teljesíti azt az alapanyagbéli elvárást, melyet általában a pörkölt árpa testesít meg, hiszen a pörkölt kávé hasonló, ha nem azzal egyező ízeket ad a nedűhöz. A Félegyházi kávés stout pedig, ahogy ígérik is, egy maradandó kávés ízélményt ad a sörnek, amely annyira intenzív égett ízeket hordoz, amelyek már-már a füstös, faszenes ízeket juttatják az ember eszébe.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a Félegyházi Sörműhely megtalálta azt a piacot, azt a közeget, ahol a söreit jól tudja értékesíteni. 

Mindezt teszi úgy, hogy a választott és lefőzött sörök alapvetően rendben vannak, és a bátor kísérletező kedvet sokszor jól eltalált receptúrák jellemzik.

A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor Youtube csatorna alapítója

Borítókép: Félegyházi Sörműhely (Fotó: Székely Domonkos)