A Bistro Mornarba először 2018 októberében tértem be, amikor az azóta már megboldogult Viola Éva, a fiumei magyarok akkori vezetője vendégelt meg engem körülbelül tizenötödmagammal; ugyanis a III. Fiumei Magyar Bálra Pécsről vittünk táncosokat. Hogy a bevett szófordulattal éljek, akkor még nem sejtettem, hogy 2022 nyarán, amikor a kutatásaimra alapozott kiállítást fogom építeni a Fiumei Városi Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum szakembereivel, akkor majdnem mindennap be fogok térni, pedig így nézett ki a 2022 júliusom első fele.
A Bistro Mornar név nagyjából azt jelenti, hogy Tengerész Bisztro, vagy irodalmi fordításban Halászcsárda.
Belépve pedig a falakon rengeteg, a monarchia, azaz a magyar Fiume idejéből származó plakátot, képeslapot láthatunk, sokszor magyarul. Ráadásul a pincérek olykor meg is értik a magyart, de erről később.
Ételválasztékuk hasonlóan a többi fiumei halas étteremhez egyszerre bőséges és egysíkú, hiszen ugyanabból a tengerből, mint alapanyagból élnek, annak viszont színe-javát megmutatják. Így választhatunk, különféle kagylókat, rákokat, tintahalat, polipot, halakat stb.
Ugyanakkor az évek során kitapasztaltam melyek azok az ételek, amelyeket különösképpen érdemes itt választani, és melyek azok, amelyeket jobb elkerülni. Míg a Konoba Feral, majdnem naponta frissíti a halpultját, a Mornar hajlamos több napig tárolni az el nem adott árut. Emiatt tonhalsteaket erősen ellenjavallom, mert volt már rá példa, hogy romlottat kaptam. Ugyanígy a fekete kagyló olykor nem túl friss. Ezekben abszolút a múltkor bemutatott Feral a legjobb hely.
Ezzel szemben el kell ismernem, hogy a sült halak tekintetében sokkal jobb a Mornar,
amellett, hogy ebben egy leheletnyivel olcsóbb is. Oradat (aranydurbincsot) grillen fantasztikusan készítenek, ahogy a branzinójukra (tengeri sügér) sem lehet panasz. Ugyanígy a tintahal stb. alapvetően rendben van. A hely erőssége, hogy nincs hivatalos zárási idő. Amíg vannak vendégek, addig a konyha üzemel. Utóbbi nagyon érdekes módon egyben van az étterem többi részével, így az ember nyomon követheti fogása elkészülését a kezdetektől a tálalásig.
A szemfüles vendég azt is láthatja, ahogy a szakácsok óránként kikérnek egy korsó sört és két grillezés között egy húzásra felhatják, hiszen a konyha részükben nyáron olyan pokoli a hőség, mint a száz évvel ezelőtti gőzhajók gyomrában lehetett.
Italkínálatban a Mornar modernebb a Feralnal, így sörökben is nagyobb a választékuk, már félkisüzeminek tekinthető söröket is felszolgálnak, mint amilyen például a San Servolo. Ami ugyanakkor ezen felül kiemeli a Mornart a versenytársak közül, az a desszertkínálata.
Rigójancsi itt is az étlapon van, ugyanakkor itt két olyan desszert van, amit nem érdemes kihagyni: a krémes és a tiramisu.
Ezek olyan méretes adagok, hogy akár már csak ezért is megérné beülni az étterembe, ráadásul, ha az ember kitartóan mondogatja a pincéreknek magyarul, hogy krémes, előbb-utóbb kapcsolnak, hogy „kremsnita!”. A tiramisut egy kisebb befőttesüvegben adják és az egészet bátran kikanalazhatjuk.
A Bistro Mornar közvetlenül a tengerparton, az egykori Keleti rakparton helyezkedik el, a Mária Terézia hullámtörőgát tőszomszédságában (pontos címe itt: Ul. Riva Boduli 5A, Rijeka). Ha arra járunk érdemes betérni, mert a városban itt a legfinomabb az egészben sült tengeri hal.
A szerző Fiume-kutató, a Fiumei magyar kereskedelmi tengerészet története (1868–1921) kötet társszerzője
Borítókép: Bistro Mornar, Fiume (Fotó: a szerző)
