Gasztro-túra a Nagyerdőben – a Debrecziner Gourmet fesztivál

Kiváló éttermek kínálnak kóstolásnyi adagokat alkalmi kompozícióikból, amit a vendég előtt, rendelésre hoznak készre néhány perc alatt.

Hetedik alkalommal szervezték meg a múlt hétvégén a Budai Gourmet fesztivál debreceni testvérrendezvényét. A filozófia ugyanaz: kiváló éttermek kínálnak kóstolásnyi adagokat alkalmi kompozícióikból, amit a vendég előtt, rendelésre hoznak készre néhány perc alatt. Mellettük sörfőzde, borszaküzlet, borbár, pálinkafőzde s több cukrászda is várta a látogatókat. A debreceniek mellett érkeztek kiállítók Hajdúszoboszlóról, Karcagról, Tiszalökről, Miskolcról, Encsről, de még a fővárosból is. A fesztivál gasztro-színpadán a műsort Jókuti András és Mautner Zsófia vezette, akárcsak Budapesten és Borospatakán.

A Nagyerdő gyönyörű, festői környezetében kóstolgatni a vidék legjobb kulináris műhelyeinek alkotásait páratlan élmény. Nyitáskor esett az eső, elég sűrűn, ennek ellenére, ha nem is tömegével, de érkeztek az esernyős vendégek. Szerencsére akadtak esővédett asztalok is. Az idei rendezvény kínálatát, mint arról már szó volt az Ikon étterem kapcsán, a nyári emlékek közé fűzték fel a szervezők. 

A GrillAkadémia standjánál álltam meg először. Zákány Dánielék, mint megtudtam, étteremnyitást is terveznek, egyelőre kitelepülést vállalnak és oktatást szerveznek 10-12 főnek. A Gourmet-ra szalonnasütést idéző mangalica hasalját, papucsos sajtburgert, valamint Angus oldalast hoztak. Utóbbi tűnt a legizgalmasabbnak, szép rosé sült, maghőmérővel precízen elkészített húst kaptam, remekül dresszingelt római salátával. 

(A szerző felvétele)

Rögtön a szomszédos házikónál folytattam a túrát, amiben nemcsak az játszott szerepet, hogy esernyő nélkül érkeztem, hanem az is, hogy érdekelt a Wellington kávézó szortimentje, többször is elhaladtam Piac utcai üzletük előtt, a lépés úgy jött ki, hogy mindig az este 8 órás zárás után. Tetszetős desszertekkel, francia lecsóval, indiai csirkével, ale-es steakkel érkeztek, engem a saját felfogásban kínált angol klasszikus, a fish and chips csábított el. 

Némi tökéletesítést igénylő rösti kosárkában tálalták a jó ízű mentás zöldborsót, a Remoulade mártást és a szaftos, friss, panír nélküli halat. A fogás megerősített abban a szándékomban, hogy legközelebb célirányosan látogassam meg őket.   

(A szerző felvétele)

A karcagi Nimród biohotel libamájfagyija ízletes és mutatós volt, kár, hogy az alapanyagát nem foie gras, azaz hízott szárnyasmáj képezte. 

A Leves és Borsod Burger csapata Miskolcról érkezett, kisebb étlappal, összesen hatféle étellel a kovászolt zöldbab gazpachotól a vega cheese-steakig. 

Jómagam a Zemplén Summer jeligére készített megyaszói Angus húspogácsával, füstös lecsós házi majonézzel, tarcali érlelt sajttal készült burgert kóstoltam, amely kifejezetten jól sikerült. 

A hús szép roséra sült, a harmónia remek volt a többi elemmel. 

(A szerző felvétele)

Ezúttal sem okozott csalódást a Michelin-tányéros tiszalöki Horgonyzó haltepertője, amit már méltattam e rovatban. Friss harcsából dolgoznak, a tepertőt marinált lila- és gyöngyhagymával tálalták zöldfűszerekkel megszórva. 

(A szerző felvétele)

Nemesvölgyi Attila, a mára már kultikusnak számító Babka, illetve Babka Deli tulajdonosa a nyári emlékek közé igencsak beillő fagyi mellett jóízű, zöld korianderrel megszórt hideg mangós csirkecurry-salátát kínált mazsolás fűszeres jázminrizzsel, valamint kiváló báránykebabot pisztáciás labneh krémsajttal, paradicsomos padlizsán chutney-val és friss pitával. Elbeszélgettünk a Gourmet fesztiválok hangulatáról, közönségéről és kínálatáról, következtetéseink egybecsengtek, s abban is megegyeztünk, hogy találkozunk szeptember közepén Borospatakán az „Erdély ízei” fesztivál második kiadásán. 

(A szerző felvétele)

Számomra a kóstolt ételek közül a báránykebab adta a legmeggyőzőbb élményt holtversenyben Pallag Dávid (Rutin étterem) „zsíros kenyerével”. 

(A szerző felvétele)

Utóbbi pazar kenyéren mangalica lardót (olasz érlelt szalonna) takar, amit ecettel savanyított medvehagymahajtással, kovászolt medvehagymaterméssel, mitsubával, azaz japán petrezselyemmel, marinált hagymával, magos mustárral, füstölt paprikás olajjal kínált a mester.

(A szerző felvétele)

Örömmel fedeztem fel a kiállítók sorában a Sárréti Chilifarmot. Már hét éve, hogy náluk jártunk, azóta az új generáció is kiveszi a részt a munkából, a Gourmet-n Bogár Sándor fia képviselte a céget. Végigkóstoltam minden terméket, amit csak lehetett, összesen talán egy tucatnyit, kedvencem a 14 órán keresztül Jim Beammel főzött BBQ-szósz volt, de nem abból vásároltam, hanem a Carolina Redből. 

Egyrészt mert az nem szerepelt kóstolási tételek között, másrészt mert előnyben részesítem az extrém csípős szószokat. Ismét jót szórakoztam a jópofa névadásokon: Füst az üstben, Chi-Lee, Csak Norris, TraBBQ, Erős kétharmad, Chernobyl, Nyelvterpesz, Carolina Reaktor s még sorolhatnám.

(A szerző felvétele)

Hübris standjánál a hüllest kóstoltam, amely, mint sejthető, hellest takar. Előszeretettel írják át a sörtípusokat ü betűvel, sür, üpa, müggy stb. A klasszikus, német stílust követő könnyed sörükkel eddig nem találkoztam. Szóba került a sörfőzőmesterrel, Kövecses Dáviddal folytatott eszmecserén a Deák téri projektjük, ami sajnos nem vált be. Nekem mindenesetre jó élményt adott.

Tartalmas és érdekes beszélgetést folytattam a Nagyerdei pálinkaház tulajdonosával, Gáll Richárddal is, akinek szenvedélye a pálinkafőzés, nem ez adja a megélhetését, informatikus az alapszakmája. Kisüsti rendszerben, kétszeres lepárlással dolgozik. Nem akarja kereskedelmi forgalomba hozni pálinkáit, nehogy elfogyjanak, inkább rendezvényekre tartogatja őket. 

A kóstolt tételek közül a kajszi volt a kedvencem, de valamennyi magában hordozta a gyümölcs lelkét: nem véletlenül nevezik a németek és az angolok geistnak illetve spiritnek a párlatokat. 

A felfedezések közé tartozott a Ladányi cukrászda, amelynek alapegysége Szeghalmon működik, de tanyát vertek a Nagyerdő közelében is, a Víztorony mellett. Fagylaltokkal érkeztek, amelyek közül nem egy díjnyertes volt. Jómagam a Nagymama almás rétesét kóstoltam, selymes, jól elkészített, hagyományos fagyit kaptam. 

Kint volt még a rendezvényen a régió legjobb étterme, az Ikon, amelynek remek Gourmet-kompozícióról már szóltam, a Szomszéd bisztró , az Anyukám mondta, a hajdúszoboszlói Mirage is, a Panificio Il Basilico helyi kirendeltsége, de hát egyetlen délután nem lehet mindent megkóstolni. A még nem ismert egységek előnyben voltak. Kár, hogy már igencsak jóllaktam, mire a közönségdíjat nyert Párizs Garden hotel házikójáig eljutottam volna, de ami késik, nem múlik, majd meglátogatom őket a helyszínen. 

Borítókép: Impozáns környezetben rendezték a fesztivált. (A szerző felvétele)