Pangasius a köbön: a gyulai halászcsárda

Erkel Ferenc szülővárosa, a 28 000 lelket számláló, emberközeli, rendezett, szépséges, Aradtól mindössze 70 kilométerre fekvő Gyula kedvenc városaim egyike, nem telik el év, hogy kétszer-háromszor ne ruccanjunk át oda. Legutóbb, a múlt hónap közepén igen kellemes felfedezésem volt a nemrég nyitott Édeském nevű cukrászda-kávézó. Kiváló sütiket készítenek, tartanak kézműves söröket és remek magyar borokat meglepően kedvező áron. A kávéjuk is kiváló. A beltér csodásan berendezett, a háttérzenét jól válogatták össze, a kiszolgálás kedves.

Egy szó, mint száz, nem hagyott bennünk jó emléket a hely, de miután egy jó barátom kellemes élményekkel távozott nemrégiben az étteremből s a világhálón is a korábbinál sokkal szebben tálalt ételek fotóit böngészhetjük, úgy véltem, adunk még egy esélyt a gyulai halászcsárdának, amit évekig messze elkerültem.

Annál is inkább, hogy az Élővíz-csatorna partján, a város központjától nem messze fekvő egység kifejezetten hangulatos, nyers téglás belső tér fogad, fából készült súlyos, egyedi székekkel, téglaszínű padlócsempével. A konyhaajtó felett hatalmas preparált harcsafejek „trófeái”. Az árnyas kerthelyiségben nádtetős, tetszetős, intimitást nyújtó bokszok.

(A szerző felvétele)

Látogatásunk jól indult, a személyzet lecserélődött, mindkét felszolgálóról, akivel szót váltottunk, csak jót mondhatok, a szakma lelkes, odaadó képviselői. 

A választék, a filozófia maradt, ami rendben is van, a XIX. század második felében kialakult, majd többek között Gundel Károly Kis magyar szakácskönyvében kanonizált s immár hagyományosnak tekintett magyar konyhának nemhogy létjogosultsága van, bűn lenne hagyni veszendőbe menni. 

(A szerző felvétele)

Közel húszféle minőségi magyar bort kínálnak, beleértve három Kontyos gyümölcsbort, a nagyipari multisörök mellett a Viharsarok főzde remek sörei közül is tartanak hármat. A tömény italok közül a gyulai és békési pálinkák emelkednek ki.

(A szerző felvétele)

Csábított a roséra sütött kacsamell, amit karamellizált zellerkrémmel és almavariációkkal kínálnak, a füstölt burgonyahabbal, édesburgonya-szalmával és savanyított hagymával körített illatos omlós marhapofa nemkülönben, de végül a halak fejezeténél maradtunk. Rendeltünk kőrösi halászlevet „szürkeharcsából”, amit az étlap szerint a nagymama harmincéves receptje alapján készítenek, kiskőrösi haltepertőt pikáns hagymalekvárral és fokhagymás-kapros dippel, valamint egy vegyes haltálat, aminek tartalma hivatalosan: vaslapon sült fűszeres fogasfilé, hekk balatoni módon, harcsafilé cornflakes bundában, remoulade mártás, steak burgonya és párolt zöldségek.

(A szerző felvétele)

Amikor megérkeztek az ételek, már szemre, kóstolás nélkül pangasiusnak tűnt minden harcsának mondott hal, beleértve a haltepertőt. Kóstolva a rántott harcsát, a gyanú meggyőződéssé izmosodott. Kétséget kizáróan a Mekong deltájából érkező halból volt a haltepertő is, és bizony az úszkált a harminc évvel ezelőtt pangasiust aligha látott nagymama halászléjében is. 

Pangasius a köbön.

A helyzeten nem sokat javított, hogy a süllő ízletesnek bizonyult, s a megfelelően megsütött hekknek sem volt hűtőíze.

(A szerző felvétele)

Nem akartam rontani az asztaltársak élményét, ezért hatszemközt beszéltem meg a felszolgálókkal a problémát, ők sajnálkozásukat fejezték ki, s a „kellemetlenségért” 15 százalékot elengedtek a számlából. Úgy vélem, ennyi volt a mozgásterük. Többször is elnézést kértek, nem próbálták menteni azt, ami menthetetlen, mint ahogy azt több helyen is tapasztaltam. 

Így nem annyira felháborodottan, mint inkább szomorúan távoztam, azon morfondírozva, hogy miért kell egy ilyen jó adottságokkal rendelkező helyet így devalválni.

Manapság, amikor igen nehéz jó munkaerőt találni, motivált, lelkes pincérekkel büszkélkedhetnek, a beltér megnyerő, a vendégkör garantált, hiszen Gyula a legnépszerűbb üdülővárosok egyike, ahová nemcsak Belső-Magyarországról, hanem Aradról, Kisjenőből, Nagyszalontáról és Nagyváradról is nagy számban érkeznek vendégek. A konyha technológiai szempontból tisztes szinten hozza a hagyományos magyar ízeket. Nem kellene mást tenni, mint lemondani a pangasius-csalásból származó pluszjövedelemről, s máris előrébb lennénk. Ők is, mi is.

Szerintem megérné.

Elérhetőségek:

Fodor Hotel Halászcsárda

Gyula, Part u. 3.

Telefonszám: [phone]

Honlap: https://halaszcsardagyula.hu/

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép: Az étterem belső tere (A szerző felvétele)