Reménykeltő új étterem a Losonczy tér vonzáskörzetében Temesváron: Fumé

A Fumé a Losonczy tér egyik meghatározó helyévé emelkedhet.

Gyakran hallani, hogy az emberi természet nem változik, hogy évszázadokkal ezelőtt épp annyira bűnös volt a világ és korrupt a közélet, mint manapság. Ezzel szemben úgy vélem, hogy igenis létezik egy általános, nem kis mértékben háttérből, elsősorban tudatipari eszközökkel irányított elkorcsosulás, amely leginkább a hagyományos erkölcsi értékek tiszteletének terén ragadható meg. E folyamat szorosan összefügg a baloldalnak az utóbbi évszázadokban tapasztalható térnyerésével.

Ötven éve még tekintélye volt a tanárnak, az órákon csend és fegyelem uralkodott, teljességgel elképzelhetetlenek voltak azok a jelenetek, amelyeket most dicsekvési céllal töltenek fel a világhálóra morális iránytű nélküli diákok arról, hogy miként alázzák meg a tanáraikat. Földrajztanárnőnk kockáztatva egzisztenciáját számon kérte rajtunk Temesvár egyetlen magyar tannyelvű líceumában (ez a neve mindmáig a tágan értelmezett Erdélyben azoknak a tanintézményeknek, ahol az oktatás az első osztálytól a tizenkettedikig tart) az összes erdélyi település, hegység és folyó magyar nevét, abban az időben, amikor a városneveket a sajtóban szigorúan tilos volt magyarul leírni. A folyók valahogy megúszták, így aztán Timisoara (Temesvár) helyett Béga-parti, Oradea (Nagyvárad) helyett Kőrös-parti, Cluj-Napoca, (Kolozsvár) helyett Szamos-parti várost írtak többnyire a magyar napilapok, hogy ne kelljen románul leírni e településneveket.

Fotó: A szerző felvétele

Érdekes, hogy a régi, Monarchia-korabeli utcaneveket a temesvári magyar közösség alig használta a hetvenes-nyolcvanas években, ellentétben Kolozsvárral, ahol magyar körökben még ma is a hajdani utcanevek használatosak.

Egyik kivétel volt Temesvár legszebb tere, amit a románság által megkaparintott magyar területek és a Kárpátokon túli tényleges Románia egyesüléséről neveztek el (Unirii tér) 1920 után. Ezt mindenki Dóm térnek hívta, ami azért érdekes, mert a magyar időkben Losonczy tér volt a neve, de alighanem német hatásra (a tér német neve Dom Platz volt) nem ez honosodott meg a közhasználatban. (A Trianon előtti temesvári utcanevek adatbázisa itt érhető el a világhálón.)

A Losonczy tér Temesvár vendéglátásának epicentruma, de Kárpát-medencei szinten is kiemelkedő kulináris attrakció. A tér vonzáskörzetében vendéglőt nyitni fél siker. A frissen nyílt helyek egyik a Fumé névre hallgat.

Fotó: A szerző felvétele

A falakon megannyi régi képeslap a magyar időkből. (Magam is őrzök ezek közül több tucatot, érdekes látni, hogy a fővárosban feladott lapokon a századfordulón a temesvári pecsét csak egy nappal későbbi, mint a budapesti. Minden túlzás nélkül állítható, hogy a postai szolgáltatás akkor jobban működött ebben a viszonylatban, mint ma, amikor akár hetekbe is kerülhet, míg kézbesítenek egy levelet.)

Ennyi maradt a város lakosságából kevesebb mint öt százaléknyi részarányt képviselő helyi magyarságnak: örülni, hogy a hozzánk kötődő épített örökség nagy része épen maradt, s hogy itt-ott kikerül nyilvános helyeken egy-két utalás a magyar múltra. Mert amúgy a hivatalosságok a különféle történeti összefoglalásokban szinte csak a Habsburg és a román vonatkozásokról szólnak.

A beltér felettébb hangulatos, az éttermet egy boltíves, nyerstéglás pincében rendezték be. Az otthonosságélményhez az is hozzátesz, hogy a legkellemesebb éttermi-kocsmai zene szól megfelelően visszafogott hangerővel a háttérben: blues a legjavából. Az asztalon jó minőségű olívaolaj és balzsamecet, esztétikus, ötletes, egymásba illesztett üvegekben.

Az étlapon a street food és a grill ételek kapnak hangsúlyt. Az ételeket angol nyelven szedték nagyobb betűkkel, alatta szerepel csak a román felirat, amely nem minden esetben fedi ugyanazt. Amikor elmagyaráztam az ifjú pincér hölgynek, hogy a tempurázás (angol változat) és a roston sütés (román variáns) két teljesen különböző dolog, akkor azt felelte, hogy „ezt nem mindenki tudja.” Úgy vélem épp elegen tudják, ahhoz, hogy az elvieken túl ne érje meg ezt a hibát otthagyni az étlapon.

Borlapot sajnos nem tartanak, így elég nehéz orientálódni e téren. Pincérünk felajánlja, hogy elmondja, mi a választék, de persze nem lehet több tucatnyi bort felsorolni, így csak az árszintet mértük be. Amikor kiderül, hogy egy korrekt, de minőségben nem világrengető száraz, Erdélyben termett Sauvignon Blancra közel tízezer forintnak megfelelő lejt kérnek, ha palackkal rendelünk és 1700-at, ha poharat, könnyű szívvel leteszünk arról, hogy bort igyunk. Egyébként a dekoráció részét képezi a Ménesen gazdálkodó Balla Gézának több csúcsbora.

A sörszortiment a nagyüzemi szféra felső kategóriájából is tartalmaz néhány tételt pár kisüzeminek mondható import főzet mellett. A helyi csúcssörök (pl. Bereta, OneTwo, Owl) egyelőre hiányoznak. A töményitalok nagyobbik része a prémium szegmensből kerül ki, figyelemre méltó a single malt whisky választék.

Első látogatásunk alkalmával fish and chips-et rendeltünk, egy adagot hárman, mert ebédre voltunk hivatalosak. A hal szaftos volt, a bunda követte az eredeti receptúra filozófiáját. Mert e fogás nem egyszerűen rántott hal sült krumplival. Ami a krumplit illeti, egy jobbacska mirelit sült burgonya nagyjából teljesíti a jogos elvárásokat, a hal frissessége és panírja a kulcskérdés. A bunda jó esetben ropogós, valamennyire a sörtésztára emlékeztet. (Aki mélyebben érdeklődik a téma iránt, érdemes a legnépszerűbb alapételeket a végletekig tökéletesítő Heston Blumenthalhoz visszanyúljon. Ha nehéz feladatnak tűnik antikváriumból beszerezni „A tökéletesség konyhája” című alapművet, akkor elég megnézni egy youtube videót a témában. Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam: hasonló stílusban kifejezetten jól elkészített halat kaptam a minap Cegléd szívében, az Arizona pubban.)

Fotó: A szerző felvétele

Rákérdeztem a csülök témára, merthogy ez sem hiányzik az étlapról. Költségkímélő megoldásnak tűnt érdeklődni, a fogásért több, mint ötezer forintot kérnek. Megtudtam, hogy készen vásárolt főtt füstölt csülköt vetnek alá helyben további hőkezelésnek. Csülökügyben éttermi szinten konok híve vagyok a nyers csülöknek, a füstölt csülköt, akár főételként, akár pacalba téve hatásvadász alibizésnek tartom. (Más a helyzet persze pubokban, kocsmákban, ahol a főtt füstölt csülök jó sör- vagy borkorcsolya lehet.)

Másnap ismét betértünk, érdekelt, hogy milyen pizzát sütnek, hogy mennyire mélyültek el a burger-témában s hogy miként boldogulnak a konfitálással.

Fotó: A szerző felvétele

Pizzát nem kaptunk, mert azt még nem sikerült a gyakorlati kínálatba illeszteni, nem derült ki, hogy a know how hiányzik vagy az infrastruktúra. Tény, hogy csak pár hete nyitottak, bele kell rázódni a rutinszerű működésbe. Kértünk a Diavola pizza helyett oldalast, ami élvezhető, de még tökéletesíthető volt, lehetett volna a hús éppenséggel szaftosabb. A mellé adott aranyburgonyával meg voltunk elégedve.

Fotó: A szerző felvétele

A kacsacomb ízre nem volt rossz, de kissé túlkészült, arra sem vennék mérget, hogy valóban konfitálták, mint az étlap írja, inkább párolásra tippelnék. A krumplipüré is finomítható állagra, gazdagítható vajban, bár az sem volt élvezhetetlen. A másik köretelem, a vajas fokhagymás zöldbab tekintetében volt némi vitánk a fogást rendelő társammal, aki szintén gyakorlott étteremjáró, s a konyhában is otthon van, szerinte pont jó volt, jómagam jobb szeretem, ha megőriz az alapanyag valamit a roppanósságából. Szóval ezen a fogáson is lenne mit csiszolni. A tahinás babaganush (arab padlizsánkrém) átlagos, élvezhető, a mellé adott pirítós nagyipari.

Fotó: A szerző felvétele

A hamburgert hagytam utoljára, mert ilyen jó burgert rég nem ettem. Rendben volt a buci meg az ízesítés is, az elismerés elsősorban e slágerétel lelkére, a húsra vonatkozik. Kellő méretű szaftos húspogácsa, szép roséra sütve, megfelelő mennyiségű pörzzsel, ez igen! 

Fotó: A szerző felvétele

Jó pont, hogy megkérdezik a vendéget a sütési fokozatról, ami egyébként mindenütt elvárható lenne. Ez viszont nem elég: ha annyi százasom lenne euróban, ahány helyen megkérdik, majd a médiumra kért húspogácsát átsütik, gazdag ember lennék. A coleslaw saláta és a sült krumpli tisztes átlagos szintet képviselt, ugyanezt a köretet kaptuk előző nap a fish and chips mellé.

Mindent egybevetve, az apróbb hibák dacára ez biztató kezdetnek mondható. Ha emelik a konyha színvonalát és megtalálják a népszerűsítés megfelelő csatornáit, a Fumé a Losonczy tér egyik meghatározó helyévé emelkedhet.

Fumé bistro - bar

Temesvár, Kinizsi (jelenlegi román nevén Paul Chinezu) u 6. 

Telefonszám: + 40 711 000 150

Honlap: https://fumebistro.ro 

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép: Fumé bistro - bar (Fotó: A szerző felvétele)