Tradíció és invenció – a Beer by Lake sörfesztivál a debreceni Nagyerdőben

Debrecenben igen komoly erőket sikerült mozgósítani a szervezőknek, megannyi élvonalbeli magyar főzde nedűiből kóstolgathattak a résztvevők.

Második alkalommal szervezték meg a több mint fél évszázados múltra visszatekintő debreceni virágkarnevál kísérőrendezvényeként a találó elnevezésű Beer by Lake sörfesztivált. Igen széles sörpalettával találkozhatott a sörrajongó közönség az „új hullámos”, kísérletezésből született kraft főzetektől a mára már hagyományosnak tekintett alsó erjesztésű sörökig.

Fotó: Borbély Zsolt Attila

Ha mélyebben belegondolunk, az emberiség évezredeken keresztül felső erjesztésű söröket ivott, az alsó erjesztés és annak a legnépszerűbb irányzata, a pils a XIX. század közepén indult világhódító útjára, akkori innovációként, mégis mára ezeket tekinti a nagyközönség tradicionálisnak, szembeállítva a sörforradalom különleges nedűivel. Némi párhuzam mutatkozik a hagyományosnak mondott, paprikaközpontú magyar konyhával, mely ugyanennek a korszaknak a szülötte.

E rendezvények közízlés-alakító, edukációs szerepének jelentősége aligha túlbecsülhető. Nem véletlen, hogy minőségorientált, új hullámos főzdék térnyerésének, a már említett „sörforradalomnak” is egy fesztivál képezte a szimbolikus origóját, a 2010-es Főzdefeszt, a borászat kilencvenes évekbeli reneszánsza is egyidős a Budai Borfesztivállal (ami nem volt mindig budai, pestiként indult) s a gasztroforradalom is abban az évben ért el jelentősebb eredményeket, tételesen 2008-ban, amikor a Budai Gourmet fesztivál első alkalommal követte a ma már meghonosodott modellt, melynek keretében a legjobb éttermek pop-up kitelepülése a legfőbb attrakció.

Fotó: Borbély Zsolt Attila

Debrecenben igen komoly erőket sikerült mozgósítani a szervezőknek, megannyi élvonalbeli magyar főzde nedűiből kóstolgathattak a résztvevők. Ott volt a gasztroszakmában igen jó pozíciókat kivívó Beertailor, a kicsik között az egyik legnagyobb, a Békésszentandrási Sörmanufaktúra, a másik régi motoros, a Rízmájer, mely szintén átvészelte a kilencvenes évek kisüzemi reneszánsza és a sörforradalom közötti ínséges másfél évtizedet. A szakma talán legtöbbre tartott főzdéjének, a szekszárdi Brew Your Mindnak és a legtehetségesebb helyi csapatnak, a Brewing Vibesnak a „Stay” nevű sörbár kínálta a söreit. Nem hiányzott a Csíki Sör Manufaktúra, a First Craft Beer, a sörforradalom ma is kapható kultikus sörét, a Keserű Mézt megalkotó Fóti Kézműves Sörfőzde.

A sajnos mára már inaktívvá vált, „Kraft szövetség” alapítói közül ott volt a Hedon, a Hoptop, a Monyó, a Horizont. Ebbe az iskolába sorolnám a szintén ott levő Simát, Ugart, Kirót és Tacet-et. A szervezőktől kapott információk szerint 27 magyar kézműves főzde több mint 200 sörét kóstolhatta a közönség.

A cseh sörök szerelmeseit is elkényeztették, a multik által bekebelezett Pilsner Urquell (Asahi) és Krusovice (Heineken) mellett kitelepült sörbárok kínálták több kisüzem megannyi hagyományos vonalat követő, karakteres sörét. Sőt, a sörínyencek fővárosi zarándokhelyének számító „Hetedik lépcső” több új hullámos cseh főzetet is kínált.

A sörtúrát a Hübristől indítottam, megvan a kóstolásnak is egy dogmatikája, legyen szó sörről, borról vagy pálinkáról. A könnyedebbtől a súlyosabb, a frissebbtől az érleltebb, a világostól sötétebb fele haladunk. Ideális sor beállíthatatlan, vannak dilemmás helyzetek, egy fesztiválon meg lehetetlen betartani e szabályokat, de úgy véltem, hogy legalább az indító nedű ne egy tripla IPA legyen. Úgyhogy egy pohár 3,7 százalékos Hüs volt az első tétel, ami után azokra a sörökre összpontosítottam, melyek ismeretlenek vagy kevésbé ismertek voltak számomra.

Az első ilyen főzet a Pirkadat gerillafőzde Zelmája volt, egy zellerrel és almával főzött pale ale. Remek sör a maga nemében, díjaztam, hogy nem tolakodott az ízkép és az illatcsokor előterébe sem a zeller, sem az alma.

A Tacet főzde egy olyan komplex, harmonikus, telibe talált hellessel lepett meg, amilyennel még soha nem találkoztam. A helles alacsony komlótartalmú, a pilsrajongók többsége szerint nemritkán vízízű bajor sör, nos a Tacet Das Rheingold névre hallgató hellese tartalmas volt és karakteres, inkább a lager-lelkű ale-t, a kölscht idézte. Pár órával később ugyanezt a reakciót láttam-hallottam a színpadról is, Winkler Róbert sör-vlogger is felsőfokú jelzőkkel méltatta ezt a főzetet. Megkóstoltam a többi tételt is, a Siegfried névre keresztelt, jól sikerült bajor búzát, a Die Walküre nevű altbiert, s Az Istenek alkonya nevet viselő baltic portert, ezek is a maguk műfajának kiemelkedő képviselői voltak, még a porter is meggyőzött, pedig nem vagyok nagy rajongója a fekete söröknek.

A Sima brewingra akkor figyeltem fel, amikor a szegedi Kelesztőben néhány évvel ezelőtt, csak ezeket listázták be. Ha egy aprócska, minőségelvű reggeliző-ebédeltető – ahol igencsak gazdálkodni kell a hellyel, s minden az igényességről szól a natúr boroktól a konyháig – egy megadott főzdét előnyben részesít, akkor arra oda kell figyelni. Azóta persze több helyen is kóstoltam kiváló főzeteiket, de most volt alkalmam először kóstolni a teljes aktuális szortimentet, beleértve a Gateau noirt, azaz fekete süteményt is. Bejött a papírforma, kedvencem a választékukból a The Sun Is Gone nevű New England stílusú India Pale Ale volt, melynek lehengereltek a tropikális-florális illatjegyei.

Fotó: Borbély Zsolt Attila

A Tokajban működő BAZ beerről a színpadi beszélgetésből megtudtuk, hogy a főzde szinte mindent elad helyben, s csak néhány referenciaértékű egységbe szállít a fővárosba. A Juice Boi 2 nevű sör-bor hibridet kóstoltam tőlük, izgalmas vállalkozás volt ez a sör, amit Majoros László kiváló tarcali borász Hárslevelű mustjával főztek.

A napot a Kiro főzdénél fejeztem be, közös házikóban voltak a Hedonnal, ami nem véletlen: Pető Csabának, a Hedon üzemvezető sörfőzőjének saját márkája a Kiro. Egy Cascade komlóval készült világos lagert, egy angol vörös ale-t és egy belga kávébabos búzasört kóstoltam, melyek egy élménydús nap méltó zárását jelentették.

Ahogy a Jazz és bor rendezvényen is ihatott sört az Ikon standjánál az, aki arra vágyott, úgy itt is kaphattunk bort és pálinkát, sőt mindkettőt a Nagyerdei Pálinkamanufaktúra házikójánál, melynek tulajdonosával, Gáll Richárddal már szinte régi ismerősökként üdvözöltük egymást, az elmúlt három hónap minden debreceni rendezvényén összefutottunk. A gyümölcs lelkét palackba záró kihagyhatatlan birspálinka mellett egy fröccsöt kértem itt az egri Juhász pincészet 2022-es Olaszrizlingjéből.

A gasztronómiai felhozatal is csinos volt, a Szomszéd bisztrónál autentikus nápolyi pizzát sütöttek, ott volt a Borsod burger, a Zuzmó beer kitchen, s nem hiányzott töltött tócsni (lapcsánka, prósza) sem.

Jómagam egy burgert ettem a Zákány Dániel jegyezte Grillakadémia kínálatából, mely átütőnek bizonyult, szép roséra sült hús, remek ízesítők, korrekt buci. Kifejezetten imponált, hogy húshőmérővel ellenőrizték a maghőmérsékletet, nehogy túlsüljön a húspogácsa. Minőségi sör és prémium burger, spárga és zöldveltelini, osztriga és pezsgő, töltött szőlőlevél és retsina, pörkölt és kadarka, ezek olyan párosok, melyek között majdhogynem metafizikai összeköttetés van.

Fotó: Borbély Zsolt Attila

Mint a szervezőktől megtudhattuk, idén nem kevesebb, mint negyvenezren látogattak ki a Békás tó mellett megrendezett remek sörfesztiválra, ahol a tradíció és invenció hívei egyaránt megtalálhatták a kedvükre való söröket.

Borítókép: Beer by Lake sörfesztivál a debreceni Nagyerdőben (Fotó: Borbély Zsolt Attila)