A sörtúrát a Hübristől indítottam, megvan a kóstolásnak is egy dogmatikája, legyen szó sörről, borról vagy pálinkáról. A könnyedebbtől a súlyosabb, a frissebbtől az érleltebb, a világostól sötétebb fele haladunk. Ideális sor beállíthatatlan, vannak dilemmás helyzetek, egy fesztiválon meg lehetetlen betartani e szabályokat, de úgy véltem, hogy legalább az indító nedű ne egy tripla IPA legyen. Úgyhogy egy pohár 3,7 százalékos Hüs volt az első tétel, ami után azokra a sörökre összpontosítottam, melyek ismeretlenek vagy kevésbé ismertek voltak számomra.
Az első ilyen főzet a Pirkadat gerillafőzde Zelmája volt, egy zellerrel és almával főzött pale ale. Remek sör a maga nemében, díjaztam, hogy nem tolakodott az ízkép és az illatcsokor előterébe sem a zeller, sem az alma.
A Tacet főzde egy olyan komplex, harmonikus, telibe talált hellessel lepett meg, amilyennel még soha nem találkoztam. A helles alacsony komlótartalmú, a pilsrajongók többsége szerint nemritkán vízízű bajor sör, nos a Tacet Das Rheingold névre hallgató hellese tartalmas volt és karakteres, inkább a lager-lelkű ale-t, a kölscht idézte. Pár órával később ugyanezt a reakciót láttam-hallottam a színpadról is, Winkler Róbert sör-vlogger is felsőfokú jelzőkkel méltatta ezt a főzetet. Megkóstoltam a többi tételt is, a Siegfried névre keresztelt, jól sikerült bajor búzát, a Die Walküre nevű altbiert, s Az Istenek alkonya nevet viselő baltic portert, ezek is a maguk műfajának kiemelkedő képviselői voltak, még a porter is meggyőzött, pedig nem vagyok nagy rajongója a fekete söröknek.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!