Jövőkép 2024-ben

A múlt héten Németországban gyűlt össze a boros világ egy jelentős része.

Illusztráció Forrás: Pixabay

Ezeknek a szőlőfajtáknak a termesztésbe vonása elősegítheti a növényvédelem drasztikus csökkentését, bár a különösen nehéz években még a gombabetegségeknek ellenálló szőlőfajták esetében sem lehet teljesen lemondani a réz és a kén használatáról. Ezeknek a fajtáknak az ellenálló képessége sem nevezhető teljesnek.

A piwi fajtákkal kapcsolatos előítéletek és aggodalmak listája elég hosszú és gyakran érthető is. Részben azért, mert egy új szőlőfajta bevezetése a szőlőtermesztő, a kereskedő és persze a fogyasztó oldaláról is számos kérdést vet fel. Nem ismerjük, tehát részben félünk tőle. 

Kevéssé ismert tény, hogy egy évszázaddal az ellenálló fajták nemesítése iránti kezdeti kísérletek után Franciaországban még mindig hatalmas hibridültetvények léteztek. Például 1960-ban még nagyjából harmincezer hektáron termesztettek ezekből Bordeaux-ban, szemben a 19 000 hektáron termesztett semillon és 12 000 hektáron termesztett merlot-val szemben. 

A francia kormány 1975-ben országos tilalmat vezetett be a francia hibridek új telepítésére, és ezzel véget vetett a francia bortörténelem egyik újabb kori fejezetének. Ez, valamint a francia AOC- szabályok bevezetése lehet az oka annak, hogy Franciaország lemaradásban van a piwi fajtákkal történő kutatásokban. 

Ma viszont például a klímaváltozásnak talán leginkább kitett Champagne is kénytelen komolyan venni ezeket a szőlőfajtákat. A borvidék tíz éve vesz részt abban a programban, aminek olyan megállapításai olvashatók, mint például: "…nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a pinot noir jobban közvetíti a terroirt, mint a regent (szőlőfajta)". Hát az ilyen tényeknek nehéz a nyomába eredni, de magam továbbra is a fogyasztói oldalt képviselem. 

A francia–amerikai hibridek régóta kapcsolódnak az USA keleti államainak szőlőtermesztéséhez. New York állam északi részén, a Finger Lakes régióban az 1940-es években kezdtek foglalkozni ezekkel a fajtákkal. Két évtized alatt a fehér seyval blanc és a vignoles fajtákból, valamint a kék chambourcin-ből készült borok a helyi borászat fontos alapanyagává váltak, bár elterjedésük fő oka sokkal inkább időjárási nehézségekben volt keresendő.

(Forrás: A szerző)

Sorolhatnánk a példákat, hiszen Németország a fentieken túlmenően élen járt a nemesítésekben. Számomra a kérdés továbbra is az, hogy vajon miért nem történt valami hasonló korábban. Miért nincsenek valódi eredmények? Vajon miért ragaszkodik az EU szigorúan az interspecifikus hibridek és az ezekkel nemesített fajták borainak kereskedelmi tilalmához? Nem igazán beszélünk arról sem, hogy a vegyszergyártók oldaláról milyen nyomás nehezedik a bortermelőkre és így tovább.

Számomra talán fontosabb kérdés, hogy ha a cél egyre inkább közelíteni tud a civilizált emberek felelősséggel vállalt egészségesebb jövőképéhez, akkor miért nem próbálunk valóban egészséges és minőségileg is vállalható megoldásokhoz fordulni. Manapság sokkal kevesebbet hallani a természetközeli művelésmódokról, semmint a piwi fajták jövőbeni szerepéről és az alkoholmentes, alkoholcsökkentett borokról. 

Tényként szögezhetjük le, hogy a piwi fajták nem tiszta Vitis vinifera fajták. Érzékszervi tulajdonságaik nem közelítik meg a hagyományosnak mondható ismert és világszerte elterjedt borszőlőfajták, egy furmint, chardonnay, rizling vagy éppen nebbiolo, kékfrankos tulajdonságait. A nemesítésnek ez az oldala valójában a filoxéravész nyomán kezdődött, útközben vagyunk itt-ott használható, de közel sem befejezett megoldásokkal. Kénytelenek leszünk előbb-utóbb mégis behódolni? Nem felejthetjük el, hogy a legegészségesebb alkoholos ital ma is a tiszta, egészséges szőlőből készült bor.

Sokak szerint jó kommunikációs stratégiára van szükség a fogyasztók érzékenyítéséhez és a borászok megfelelő tájékoztatásához. Biztosak vagyunk abban, hogy ez járható út? Ilyenkor arra gondolok, talán jobb, hogy már nem vagyok az érzékenyítés céljaként kezelt korosztály tagja. Talán megbélyegzés nélkül szerethetem továbbra is a pinot noirt, a viognier-t vagy éppen egy szép traminit. Vagy akár olaszrizlinget, Zalából.

(Forrás: A szerző)

Cseke Gábor Balaton-melléki Olaszrizling 2022

Hagyományos szőlőfajta hagyományos módszerekkel készült bora. Színében érett és meleg tónusú citrom árnyalatot mutat. Illatban intenzív, fűszeres, sült almás és leheletnyi túlérett szőlő jegyeit kínálja. Komplex és gazdag, akárcsak az íze. 

Remek savak, finom szerkezet, hallatlan sima tapintási érzet. A sokak által gyakran emlegetett fanyarkás ízvilágnak itt nyoma sincs. Minden barátságos, puha, mégis határozott. Kiváló húsvéti bor, sós briós, házi sült sonka és mustáros fügedzsem mellett.

(Forrás: A szerző)

Takler Kékfrankos Gurovicai 2020

Remek szekszárdi dűlő borát kóstolhatjuk, kiváló évjáratelődök nyomában. Színében fiatalos, még sötétbíbor. Illatában érett piros bogyós és erdeigyümölcs-kínálat jelenik meg, enyhe és jó minőségre utaló faeredetű fűszerességgel. Savai lendületesek, szárazsága nem szikárságba torkollva jelenik meg, sokkal inkább krémes tapintási érzete támasztja azokat alá. 

Telt és határozott karakterű bor, finom árnyalatokat kínál a fajta jellegzetes gyümölcsösségéből. Hosszú és tartós a szájban.

Takler Kúria (Forrás: A szerző)