Palics az Osztrák-Magyar Monarchia egyik felkapott üdülővárosa volt, mely azután indult fejlődésnek, hogy a XIX. század közepén felfedezték a tó vizének és iszapjának gyógyító hatását. A városkép a századfordulón alakult ki, nem nehéz felfedezni a hasonlóságot más elcsatolt fürdővárosokkal, Herkulesfürdővel vagy Szovátával. Fő különbség, hogy itt meghatározóbb nemzeti szecesszió, hála Komor Marcellnek és Jakab Dezsőnek, akik a tóparti épületeket tervezték. Palics mai megkopottságában is impozáns, a régi fényét még el nem vesztett városka.
A 2011-es népszámlálás szerint 7.771 lakosából 4.335-en vallották magukat magyarnak. A város éttermi palettáját a bácskai fősodor uralja, tehát a hagyományos magyar fogásokra alapozó konyha, kiegészülve a legnépszerűbb délszláv rostonsültekkel, meg az elmaradhatatlan, kajmakkal töltött karagyorgyevói rántott szelettel. Ide sorolható az előző beszámolómban bemutatott Fehér Akác kisvendéglő, továbbá a szintén említett Palicsi halászcsárda és Paprika csárda, de ezt képviseli az Tripadvisoron első helyen álló Ábrahám vendéglő s a még bemutatás előtt álló Kisvendéglő étterem is. (Igen, ez a neve, Mala Gostonia Restoran, azaz Kisvendéglő étterem). A modern konyha a Paligo palataval érkezett meg ide.
Az étterem a hatodik helyen áll a 11 palicsi egység között az említett portálon, köszönhetően két felháborodott s a helyet a lehetséges 5 pontból 1 ponttal értékelő utazónak, egyikük nem kapott asztalt, másikuk a dizájnt és az ott fellépő előadók zenei szintjét kritizálta, magyarán nem kerültek semmiféle kontaktusba a konyhával.
Az épület külsőre a város hangulatába illeszkedik. A beltér modern eleganciát sugároz, a teraszon a cilinderes, aktatáskás, sétapálcás embereket ábrázoló három fémszobor, melyek az étlapon is visszaköszönnek, továbbá a bárterasz a korszerűséget képviseli, a szökőkút inkább a hagyományos formavilágot.
A konyha ambíciózus, a bejáratnál látható kinagyított ételfotók megnyerőek. Az ételválasztékban megjelenik a helyi és a nemzetközi konyha egyaránt. Az étlapon a séf bemutatkozó sorai (vagy a séfet bemutató sorok?) csak szerbül olvashatók egy felerészt magyar városban. Az ételmegnevezések két nyelvűek, a másik viszont nem a magyar, hanem az angol, elboldogulunk persze azzal is.
