Palics az Osztrák-Magyar Monarchia egyik felkapott üdülővárosa volt, mely azután indult fejlődésnek, hogy a XIX. század közepén felfedezték a tó vizének és iszapjának gyógyító hatását. A városkép a századfordulón alakult ki, nem nehéz felfedezni a hasonlóságot más elcsatolt fürdővárosokkal, Herkulesfürdővel vagy Szovátával. Fő különbség, hogy itt meghatározóbb nemzeti szecesszió, hála Komor Marcellnek és Jakab Dezsőnek, akik a tóparti épületeket tervezték. Palics mai megkopottságában is impozáns, a régi fényét még el nem vesztett városka.
A 2011-es népszámlálás szerint 7.771 lakosából 4.335-en vallották magukat magyarnak. A város éttermi palettáját a bácskai fősodor uralja, tehát a hagyományos magyar fogásokra alapozó konyha, kiegészülve a legnépszerűbb délszláv rostonsültekkel, meg az elmaradhatatlan, kajmakkal töltött karagyorgyevói rántott szelettel. Ide sorolható az előző beszámolómban bemutatott Fehér Akác kisvendéglő, továbbá a szintén említett Palicsi halászcsárda és Paprika csárda, de ezt képviseli az Tripadvisoron első helyen álló Ábrahám vendéglő s a még bemutatás előtt álló Kisvendéglő étterem is. (Igen, ez a neve, Mala Gostonia Restoran, azaz Kisvendéglő étterem). A modern konyha a Paligo palataval érkezett meg ide.
Az étterem a hatodik helyen áll a 11 palicsi egység között az említett portálon, köszönhetően két felháborodott s a helyet a lehetséges 5 pontból 1 ponttal értékelő utazónak, egyikük nem kapott asztalt, másikuk a dizájnt és az ott fellépő előadók zenei szintjét kritizálta, magyarán nem kerültek semmiféle kontaktusba a konyhával.
Az épület külsőre a város hangulatába illeszkedik. A beltér modern eleganciát sugároz, a teraszon a cilinderes, aktatáskás, sétapálcás embereket ábrázoló három fémszobor, melyek az étlapon is visszaköszönnek, továbbá a bárterasz a korszerűséget képviseli, a szökőkút inkább a hagyományos formavilágot.
A konyha ambíciózus, a bejáratnál látható kinagyított ételfotók megnyerőek. Az ételválasztékban megjelenik a helyi és a nemzetközi konyha egyaránt. Az étlapon a séf bemutatkozó sorai (vagy a séfet bemutató sorok?) csak szerbül olvashatók egy felerészt magyar városban. Az ételmegnevezések két nyelvűek, a másik viszont nem a magyar, hanem az angol, elboldogulunk persze azzal is.
Felettébb izgalmas reggeliket kínálnak, köztük rösztit marhaszeggyel és tojással, pindzsurt posírozott tojással és krémes joghurttal (a pindzsur a zakuszkához hasonló, de az ajvárral is rokonítható zöldségkrém, aminek alapanyagai nagyjából megegyeznek a zakuszka-alaprecept legfőbb összetevőivel: padlizsán, paprika, paradicsom), hummuszt paradicsom-paprika salsa-val, ropogós csicseriborsóval, főtt tojással és olívabogyóval, több jól hangzó előételt, köztük kecskesajttal töltött szilvát, a halloumira emlékeztető Mirocki-sajtot grillezve, baracklekvárral és karamellizált dióval.
Továbbá marhahúslevest, mangalica tarját, bárányfasírtot tzatzikival, levélsalátával és marinált uborkával, érlelt steakeket, klasszikus szerb rostonsülteket a csevaptól a vesalica-ig, grillezett lazacot, spárgával és marinált zöldségekkel, rákot szarvasgombamártással és polentával, pasta-kat rizottókat, salátákat. A desszertfront erős, bár lényegében cukrászdai mono-desszerteket kínálnak s nem tányérdesszerteket, a választék megtekinthető a beltérben, a hűtött vitrinben. A bejáratnál a Gault Millau étteremkalauz matricája jelzi, hogy belekerültek a jeles sárga kalauzba.
Helyi szinten kiemelkedően szép a kimért minőségi borválaszték, mindösszesen tizenhat tétel kérhető pohárral. További harminc bor kapható palackra, főként helybéli pincéktől, de van néhány klasszikusnak számító francia boruk is, például Chablis (Chardonnay) vagy Moet & Chandon brut pezsgő.
A sörválaszték kommersz, viszont a tömények között több kiemelkedő tételt is találunk, mind a helyi gyümölcspárlatok között, mind pedig az import rovatban. Készítenek színvonalas koktélokat is. Az alkoholmentes kategóriában több átlag feletti italt tartanak, limonádéik kifejezetten jók.
A kiszolgálás legkevésbé sem szívélyes és szolgálatkész, inkább barátságtalan. Amikor jelezzük a pincérnek, hogy szeretnénk valamit, találkozik a tekintetünk, de nem biccent, elmegy, talál még magának valamilyen feladatot, majd utána jön oda nagykegyesen. Ez a jelenet kétszer is lejátszódik. Eleve abszurd helyzet, hogy van magyar pincérük, nekünk mégis angolul kell kommunikálni az arrogáns szerb kollegával, ahelyett, hogy a magyar vendégek által elfoglalt asztalhoz a magyar pincér jöjjön oda. Az is abszurd, hogy a részletezett – egyébként pontos - számlát csak azután kaptuk meg, hogy kifizettük a bemondott összeget.
Az indítás lehangoló, a tavaszi tekercs a helyhez méltatlan, gyenge mirelit áru. Elképesztő, hogy egy olyan étteremben, ahol egyébként látnivaló, hogy más a hozzáállás a gasztronómiához, mint a kínálatot és receptúrát tekintve a nyolcvanas-kilencvenes évek szintjén megrekedt egységekben, ilyen egyáltalán az asztalra kerülhet. Késztermékből származó édes chiliszószt és szójaszószt hoznak ki mellé. Ez a filléres kínai egyenbüfék szintje.
A pljeszkavica viszont kiemelkedő, jobbacska, késztermékként kapható pitaszerű laposkenyéren hozzák ki, tetején szépen elrendezett aprított hagyma. Ha valami más ízesítőt is kívánna az ember, azt külön kell rendelni s persze fizetni. Maga a hús a legjobb volt, amit valaha étteremben e műfajban kóstoltam: kellően vastag, jól ízesített, kívül pörzses, belül szaftos. A mellé adott steak krumpli megfelelően hőkezelt mirelit áru.
A desszertek közül kóstoltunk két fehércsoki-kalodába zárt fehércsoki-mousse-t, egyik belsejében jó ízű mangós a másikban hasonlóan jól sikerült málnás töltelék volt. Megkóstoltuk továbbá a „Macchiato” névre hallható kávés-csokis kompozíciót.
Elnézve az étlapot az ember többet vár, ha a Google Maps-en az utazók által feltett fotókat vesszük szemügyre, inkább arra jutunk, hogy ez egy olyan hely, ahol a minőség egyenetlen, mint azt magunk is tapasztaltuk.
Viszont az is tény, hogy a desszertjeik messze kiemelkednek regionális szinten. A pljeszkavica helyben sült lepénnyel még meggyőzőbb lett volna, de így is megmarad, mint egyfajta műfajcsúcs.
Összességében az ajánlott kategóriába sorolnám Paligo Palatat, ha a kiszolgálást nem nézném. Így viszont egy porcikám sem kívánkozik vissza.
Paligo palata
Palics, Horgosi út 85.
Telefonszám: +381 66 6530381
Honlap: https://paligopalata.rs/
E-mail-cím: [email protected]
