Liberty néven nyílt étterem a temesvári népfelkelés ikonikus helyszínén

A Ceausescu-korszak tönkretette a román fennhatóság alatt álló területek vendéglátását is, megannyi más irányú kártétel mellett.

Forrás: A szerző felvétele

A Ceausescu-korszak tönkretette a román fennhatóság alatt álló területek vendéglátását is, megannyi más irányú kártétel mellett. Negyed évszázad kellett ahhoz, hogy meginduljon a tágan értelmezett Erdélyben az a fajta pezsgés, aminek Belső-Magyarországon egy bő évtizeddel hamarabb örvendhettünk. Más volt a starthelyzet a rendszerváltás hajnalán. Sok bírálat éri a Venesz József nevével fémjelzett Kádár-korszakbeli vendéglátást, joggal egyébként, de még ez a standardizált, lebutított ételkínálat is fényévnyivel volt az előtt, amit akkoriban Temesváron, Kolozsváron vagy Brassóban kínáltak, hogy azokról a városokról beszéljek, melyek vendéglátásáról még élő emlékeim vannak.

A cukrászat sem volt kivétel, a kor desszertszalonjaiban ahhoz hasonlatos margarinos, nehézkes, túlédesített szörnyűségeket lehetett kapni, mint ami még ma is előfordul a gúnyhatáron belüli alsókategóriás egységekben. A talán legnépszerűbb sütemény, az itt-ott ma is forgalmazott „Savarin”, a Rum Baba rokona, kivételnek számított a maga könnyedségével. (Elkészítési módját magyarul lásd például ITT) Kedveltük a Diplomatot is, ezt a piskótás-tejszínhabos-gyümölcsös süteményt, melynek nem kevés receptjét lelhetjük meg mind a youtube-on, mind különböző receptoldalakon. Igazán meggyőző változatot egy helyen volt szerencsém kóstolni a nemrégiben, az aradi Lolita cukrászdában.

Voltak még csokis, karamellás desszertek is, jómagam az említett kettőt rendeltem, amikor hébe-hóba beültünk a város cukrászdáinak egyikébe. A mára már megszűnt Violeta (a lila színre utaló női név) számított a legelegánsabbnak, ezt követte a ma is működő Trandafirul (Rózsa), a legegyszerűbb és legolcsóbb a Macul Rosu (Pipacs) volt, ide tértünk be a legtöbbször. A cukrászda túlélte a rendszerváltást, de viszonylag hamar megszűnt, a kiváló adottságú üzlethelységben többen próbálkoztak jövedelmező vendéglátóegységek megnyitásával, de hamar kudarcot vallottak, akik gyakran megfordultak a városban azt érzékelhették, hogy e remek lokációjú ingatlan évek hosszú során üresen áll.

Mígnem az idén nyáron ki nem bérelte egy csapat s el nem indított egy sikergyanús mediterrán egységet Liberty néven. Örömteli, ahogy a vendéglátás fokozatosan birtokba veszi ezt a gyönyörű teret (részletes leírása itt olvasható), mely a temesvári népfelkelésnek is egyik meghatározó helyszíne volt. Itt dördültek el az első lövések 1989. december 17-én délután félöt tájban. Ezzel függhet össze, hogy a tér érdekes módon visszanyerte az 1848-as forradalom idején kapott Szabadság nevet, erre utal a szóban forgó étterem névválasztása is. A tér neve persze az impérium- és rendszerváltásoknak köszönhetően többször megváltozott. A temesvári magyarok ma is az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában viselt nevét, a Jenő herceg teret használják.

A Covid időszakban nyílt e téren egymás mellett a szintén mediterrán stílusú Posh és Whisper, működik itt minőségi fagylaltozó, Focaccia-bár, Cafeneaua Verde (Zöld kávézó) néven pub food-ot kínáló egység, vele átellenben pedig a Boheme, mely legszínvonalasabb az említettek közül. (Rovatbeli beszámoló az étteremről itt olvasható.)

S ahogy a Rezső utcán (jelenlegi román neve Alba Iulia) keresztül átsétálunk a főtérre, a Lloyd sorra (jelenlegi román neve Piata Revolutiei, azaz Forradalom tere), további remek egységek, főként cukrászdák, fagylaltozók, kávézók és pizzériák szegélyezik utunkat, olyan jelentős kulturális intézmények mellett, mint a helyi magyar és német színház.

A Liberty hangulatát rengeteg, szépen elrendezett, akár tetszetősnek is mondható műnövény uralja. Az asztalon só- és borsdaráló. Egyes asztalokon van dizájnos, egymásba fonódó üvegtartóban balzsamecet és olívaolaj, másokon, mint például a miénken nincs, és nem is emelnek át nekünk egyet. De kiszolgáljuk magunkat, a mellettünk álló tálaló tetején egy üveg jobbacska chilis olaj áll, azt használjuk.

Fotó: A szerző felvétele

A konyha a napjainkban legnépszerűbbnek mondható modell szerint építkezik, mediterrán, azon belül főként olasz, továbbá nemzetközi és helyi ételeket kínál, így többek között padlizsánkrémet paradicsommal telemea-val (fetához hasonló sózott román friss sajt), burrata-t, pasta-kat, salátákat, burgereket, enyhén füstölt sertésoldalast rozmaringos kemencés burgonyával és sült paprikával, zöldfűszeres kacsamellet sárgarépás sütőtökpürével és áfonyás-gránátalmás zeller-brunoise-zal, tiramisu-t, csokoládélávát, sajttortát és túrós palacsintát.

A habzó tételeket is beleszámolva két tucatnyi bort kínálnak elsősorban a közeli temesrékasi borvidékről, de vannak import nedűik is. A borárak aránytalanul magasak, a szorzó hármas vagy afeletti a kiskereskedelmi árhoz képest, így egy egyszerű rosé közel 10.000 forintnak megfelelő lejbe kerül. Egy pohárnyi átlagos, izgalommentes kommersz borért 21 lejt kérnek, azaz közel 1700 forintot, ennyiért ebben a kategóriában egy palackot is lehet venni. A Heineken portfólió termékei mellett tartanak szűretlen Paulaner búzasört is, megfizethető áron, a töményitalok között több prémium tételt találunk.

A helyi konyha külön rovatba szedett fogásai között szerepel pontyból készült „saramura”, azaz grillezett hal füstös karakterű lecsószerű raguval. Összességében ízletes, bár a hal látott mélyhűtőt. Erre szerencsére inkább az állaga s nem az íze vagy illata utal, bár a bőr alatti zsíron a pontyrajongók, akik nemcsak karácsonykor fogyasztják ezt a kissé lenézett, de attól még kiváló halat, megérezhetik rajta. A mellé adott puliszka korrekt.

Fotó: A szerző felvétele

A fritto misto komoly, adag, rákot, héj nélküli fekete kagylót, paprikát, zöldbabot, répa- és zsenge tökszeleteket kaptunk vékony panírban. Nem bántuk volna, ha van benne bébipolip és tintahalkarika is, mint ahogy ez jellemző errefelé. A rák élvezhető, de állagán érződik, hogy fagyasztva volt. A mellé adott mártás készterméknek tűnik.

Fotó: A szerző felvétele

A tenger gyümölcseivel készült spagettiról sem spórolták le a tengeri alapanyagot, a fogás élvezhető, de lehetne üdébb a paradicsomártás és a rák is.

Fotó: A szerző felvétele

A hamburgerben a hús átsült, de nem száradt ki, jó a harapásélmény, tisztes átlagos produkciónak számít ma már az, ami tizenöt éve kiemelkedő lett volna. Majonézalapú készen vett mártást és megfelelően megsütött mirelit steakburgonyát adtak mellé.

Fotó: A szerző felvétele

Az ételek ár/érték aránya megfelelő, a kiszolgálás udvarias, szívélyessége nem eltúlzott.

A Liberty végső soron arról is szól, hogy mennyit emelkedett a vendéglátás színvonala az elmúlt évtizedekben e tájon. Már nem arról szól a történet, hogy önazonos-e egy beígért alapanyag, hanem, hogy tökéletesen friss-e, nem azt mérlegeljük, hogy miért közömbös, érdektelen, vagy netán ellenséges a felszolgáló, hanem, hogy az udvariasság mellett mennyire kedves és mosolygós, nem az a kérdés, hogy kibírjuk-e a beltérben a cigarettafüst töménységét, hanem, hogy mennyire tetszik a dizájn.

A Libertyt a temesvári tisztes fősodorhoz sorolnám a maga erényeivel és hibáival. Nem rossz választás, de nem is a legjobb. Akad a városban két tucatnyi meggyőzőbb hely, de gyengébb is legalább ugyanennyi.

***

Elérhetőségek:

Liberty étterem és lounge

Temesvár, Hunyadi (jelenlegi román nevén 9. Mai, azaz Május 9.) utca 1.

Telefonszám: + 40 742 555 500

Honlap: https://www.facebook.com/p/Liberty-Restaurant-Lounge-Timisoara-61555871775140/

Borítókép: A Liberty végső soron arról is szól, hogy mennyit emelkedett a vendéglátás színvonala az elmúlt évtizedekben e tájon. (Fotó: A szerző felvétele)