Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A Ceausescu-korszak tönkretette a román fennhatóság alatt álló területek vendéglátását is, megannyi más irányú kártétel mellett. Negyed évszázad kellett ahhoz, hogy meginduljon a tágan értelmezett Erdélyben az a fajta pezsgés, aminek Belső-Magyarországon egy bő évtizeddel hamarabb örvendhettünk. Más volt a starthelyzet a rendszerváltás hajnalán. Sok bírálat éri a Venesz József nevével fémjelzett Kádár-korszakbeli vendéglátást, joggal egyébként, de még ez a standardizált, lebutított ételkínálat is fényévnyivel volt az előtt, amit akkoriban Temesváron, Kolozsváron vagy Brassóban kínáltak, hogy azokról a városokról beszéljek, melyek vendéglátásáról még élő emlékeim vannak.
A cukrászat sem volt kivétel, a kor desszertszalonjaiban ahhoz hasonlatos margarinos, nehézkes, túlédesített szörnyűségeket lehetett kapni, mint ami még ma is előfordul a gúnyhatáron belüli alsókategóriás egységekben. A talán legnépszerűbb sütemény, az itt-ott ma is forgalmazott „Savarin”, a Rum Baba rokona, kivételnek számított a maga könnyedségével. (Elkészítési módját magyarul lásd például ITT) Kedveltük a Diplomatot is, ezt a piskótás-tejszínhabos-gyümölcsös süteményt, melynek nem kevés receptjét lelhetjük meg mind a youtube-on, mind különböző receptoldalakon. Igazán meggyőző változatot egy helyen volt szerencsém kóstolni a nemrégiben, az aradi Lolita cukrászdában.
Voltak még csokis, karamellás desszertek is, jómagam az említett kettőt rendeltem, amikor hébe-hóba beültünk a város cukrászdáinak egyikébe. A mára már megszűnt Violeta (a lila színre utaló női név) számított a legelegánsabbnak, ezt követte a ma is működő Trandafirul (Rózsa), a legegyszerűbb és legolcsóbb a Macul Rosu (Pipacs) volt, ide tértünk be a legtöbbször. A cukrászda túlélte a rendszerváltást, de viszonylag hamar megszűnt, a kiváló adottságú üzlethelységben többen próbálkoztak jövedelmező vendéglátóegységek megnyitásával, de hamar kudarcot vallottak, akik gyakran megfordultak a városban azt érzékelhették, hogy e remek lokációjú ingatlan évek hosszú során üresen áll.
Mígnem az idén nyáron ki nem bérelte egy csapat s el nem indított egy sikergyanús mediterrán egységet Liberty néven. Örömteli, ahogy a vendéglátás fokozatosan birtokba veszi ezt a gyönyörű teret (részletes leírása itt olvasható), mely a temesvári népfelkelésnek is egyik meghatározó helyszíne volt. Itt dördültek el az első lövések 1989. december 17-én délután félöt tájban. Ezzel függhet össze, hogy a tér érdekes módon visszanyerte az 1848-as forradalom idején kapott Szabadság nevet, erre utal a szóban forgó étterem névválasztása is. A tér neve persze az impérium- és rendszerváltásoknak köszönhetően többször megváltozott. A temesvári magyarok ma is az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában viselt nevét, a Jenő herceg teret használják.
A Covid időszakban nyílt e téren egymás mellett a szintén mediterrán stílusú Posh és Whisper, működik itt minőségi fagylaltozó, Focaccia-bár, Cafeneaua Verde (Zöld kávézó) néven pub food-ot kínáló egység, vele átellenben pedig a Boheme, mely legszínvonalasabb az említettek közül. (Rovatbeli beszámoló az étteremről itt olvasható.)
S ahogy a Rezső utcán (jelenlegi román neve Alba Iulia) keresztül átsétálunk a főtérre, a Lloyd sorra (jelenlegi román neve Piata Revolutiei, azaz Forradalom tere), további remek egységek, főként cukrászdák, fagylaltozók, kávézók és pizzériák szegélyezik utunkat, olyan jelentős kulturális intézmények mellett, mint a helyi magyar és német színház.
A Liberty hangulatát rengeteg, szépen elrendezett, akár tetszetősnek is mondható műnövény uralja. Az asztalon só- és borsdaráló. Egyes asztalokon van dizájnos, egymásba fonódó üvegtartóban balzsamecet és olívaolaj, másokon, mint például a miénken nincs, és nem is emelnek át nekünk egyet. De kiszolgáljuk magunkat, a mellettünk álló tálaló tetején egy üveg jobbacska chilis olaj áll, azt használjuk.
Fotó: A szerző felvétele
A konyha a napjainkban legnépszerűbbnek mondható modell szerint építkezik, mediterrán, azon belül főként olasz, továbbá nemzetközi és helyi ételeket kínál, így többek között padlizsánkrémet paradicsommal telemea-val (fetához hasonló sózott román friss sajt), burrata-t, pasta-kat, salátákat, burgereket, enyhén füstölt sertésoldalast rozmaringos kemencés burgonyával és sült paprikával, zöldfűszeres kacsamellet sárgarépás sütőtökpürével és áfonyás-gránátalmás zeller-brunoise-zal, tiramisu-t, csokoládélávát, sajttortát és túrós palacsintát.
A habzó tételeket is beleszámolva két tucatnyi bort kínálnak elsősorban a közeli temesrékasi borvidékről, de vannak import nedűik is. A borárak aránytalanul magasak, a szorzó hármas vagy afeletti a kiskereskedelmi árhoz képest, így egy egyszerű rosé közel 10.000 forintnak megfelelő lejbe kerül. Egy pohárnyi átlagos, izgalommentes kommersz borért 21 lejt kérnek, azaz közel 1700 forintot, ennyiért ebben a kategóriában egy palackot is lehet venni. A Heineken portfólió termékei mellett tartanak szűretlen Paulaner búzasört is, megfizethető áron, a töményitalok között több prémium tételt találunk.
A helyi konyha külön rovatba szedett fogásai között szerepel pontyból készült „saramura”, azaz grillezett hal füstös karakterű lecsószerű raguval. Összességében ízletes, bár a hal látott mélyhűtőt. Erre szerencsére inkább az állaga s nem az íze vagy illata utal, bár a bőr alatti zsíron a pontyrajongók, akik nemcsak karácsonykor fogyasztják ezt a kissé lenézett, de attól még kiváló halat, megérezhetik rajta. A mellé adott puliszka korrekt.
Fotó: A szerző felvétele
A fritto misto komoly, adag, rákot, héj nélküli fekete kagylót, paprikát, zöldbabot, répa- és zsenge tökszeleteket kaptunk vékony panírban. Nem bántuk volna, ha van benne bébipolip és tintahalkarika is, mint ahogy ez jellemző errefelé. A rák élvezhető, de állagán érződik, hogy fagyasztva volt. A mellé adott mártás készterméknek tűnik.
Fotó: A szerző felvétele
A tenger gyümölcseivel készült spagettiról sem spórolták le a tengeri alapanyagot, a fogás élvezhető, de lehetne üdébb a paradicsomártás és a rák is.
Fotó: A szerző felvétele
A hamburgerben a hús átsült, de nem száradt ki, jó a harapásélmény, tisztes átlagos produkciónak számít ma már az, ami tizenöt éve kiemelkedő lett volna. Majonézalapú készen vett mártást és megfelelően megsütött mirelit steakburgonyát adtak mellé.
Fotó: A szerző felvétele
Az ételek ár/érték aránya megfelelő, a kiszolgálás udvarias, szívélyessége nem eltúlzott.
A Liberty végső soron arról is szól, hogy mennyit emelkedett a vendéglátás színvonala az elmúlt évtizedekben e tájon. Már nem arról szól a történet, hogy önazonos-e egy beígért alapanyag, hanem, hogy tökéletesen friss-e, nem azt mérlegeljük, hogy miért közömbös, érdektelen, vagy netán ellenséges a felszolgáló, hanem, hogy az udvariasság mellett mennyire kedves és mosolygós, nem az a kérdés, hogy kibírjuk-e a beltérben a cigarettafüst töménységét, hanem, hogy mennyire tetszik a dizájn.
A Libertyt a temesvári tisztes fősodorhoz sorolnám a maga erényeivel és hibáival. Nem rossz választás, de nem is a legjobb. Akad a városban két tucatnyi meggyőzőbb hely, de gyengébb is legalább ugyanennyi.
***
Elérhetőségek:
Liberty étterem és lounge
Temesvár, Hunyadi (jelenlegi román nevén 9. Mai, azaz Május 9.) utca 1.
Borítókép: A Liberty végső soron arról is szól, hogy mennyit emelkedett a vendéglátás színvonala az elmúlt évtizedekben e tájon. (Fotó: A szerző felvétele)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
