Besztercebánya a Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa volt, első írásos említése 1255-ből való. Nyolcszáz éves történelméből kiemelném azt, hogy itt választotta meg királlyá Bethlen Gábort 1620-ban a Magyar Országgyűlés.
1910-ben 10.766 lakosából 5.261-an vallották magát magyarnak és 4.388-an szlováknak, a legutóbbi népszámláláson, 2011-ben a 80.003 lakosból mindössze 300 volt magyar és 67.062 szlovák. Besztercebánya ezidőtájt a Felvidék ötödik legnagyobb városa, nem meglepő, hogy a minap szóba került Gault Millau kalauz nem kevesebb, mint 9 itt működő helyet is megemlít.
Nem tartozik ezek közé a Vörös Rák, mely egy hangulatos, saját sörfőzdével rendelkező étterem a magyar évszázadok üzenetét hordozó történelmi központban. Nyáridőben két teraszt is működtetnek, egyik a főtérre néz, a másik belső, többszintes, zöld növényekkel díszített, van szabadtéri és fedett része egyaránt. Intimebb, hangulatosabb, mi ezt választottuk. A pincerészlegben ottjártunk idején, e hónap elején nem terítettek, ami nem csoda, hiszen a vendégek elsöprő többsége a teraszt választja, ha van ilyen opció.
Az egynyelvű honlapon megnyerő sorokat olvashatunk, ezek lefordítása ma már másodpercek kérdése. Persze attól még szép gesztus lenne a honlapnak legalább az angol variánsát beüzemelni. Mint megtudtuk böngészve a site-ot, 1971 óta működnek s ez az egyetlen vendéglátóhely a városközpontban, mely saját főzdével rendelkezik.
„Nagyra értékeljük a hagyományt, és mindent megteszünk azért, hogy a Rak mindig Rak maradjon. Az időt persze nem tudjuk megállítani, de arra törekszünk, hogy bármikor betérhess a Rakba, találkozhass régi jó ismerősökkel, ihass egy jó sört, ehess valami finomat, és részese lehess az újabb történetének.” – írják.
Precíz a fogalmazás, hiszen olyan sörfőzdék, melyek vendéglátással foglalkoznak, akadnak még a városban, az Urpinerről, a multik által meg nem vásárolt, családi tulajdonban működő legjelentősebb felvidéki sörfőzdéről már szóltam, de Besztercebányán működik a rendkívül hangulatos, meleg ételeket nem kínáló Perla is, ahol ottjártunk idején kétféle korrekt, helyben főzött sört csapoltak.
