Az ellenfél nem nyeretlen kétévesek gyülekezete, az első női vb-t 1986-ban, Madridban Ausztrália nyerte, legutóbb négy éve Kazanyban voltak a négy között az auszik, negyedikek lettek, ilyen végkifejlettel most is kiegyeztünk volna.
Csakhogy nem úgy kezdődött a meccs, 3-0-ra elhúzott az ellenfél, igaz, utána mi lőttünk négy gólt zsinórban. Hiába, nők, mondta egy sokat tapasztalt, enyhén szexista beállítottságú kolléga.
Váltott vezetéssel haladtunk, az utolsó negyed Gurisatti góljával indult, nem értettük, miért érvénytelenítette a kanadai bíró. Halligan ejtését Gangl benézte, 7-9-nél látótávolságon kívül került a bronzérem. Keszthelyi lövését Palm a lécre tolta, Webster akciógólt lőtt (7-10), ezzel úgy tűnt, érdemben véget is ért a meccs, de 10-9-re feljöttünk. Vályi hihetetlen módon kihagyta a meccslabdát, azaz Palm védett, Bíró Attila szövetségi kapitány pedig a kispad támláját verte a két öklével dühében. És még mindig volt hátra két perc! Gangl mindent fogott, fél perccel a vége előtt megint kihagyhatatlan helyzetbe kerültünk – Szilágyi és Keszthelyi egy támadáson belül –, de elhibáztuk, és győzött Ausztrália. Oda a bronzérem, ami 2013 óta az első lehetett volna vb-n.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Bíró Attilától azt kérdeztem, hogyan lehet ép ésszel kibírni egy ilyen balszerencsés vereséget.
– Néhány sör segítségével. Az elején jobbak voltak az ausztrálok, de aztán kiegyenlítettünk, majd a végén még egyszer visszajöttünk háromgólos hátrányból, ám kihagytuk a lehetőségeket ahhoz, hogy ötméterespárbajra mentsük a meccset. Minimálisan voltak jobbak az ausztrálok, illetve nem is voltak jobbak. Ott vagyunk a világ négy legjobb csapata között, de nyilván csalódott vagyok az elvesztett bronzérem miatt. Lesz még két lehetőségünk kijutni az olimpiára, először a januári budapesti Eb-n, majd utána a világselejtezőn. Nem is kérdés, hogy ott leszünk Tokióban.
Női vízilabda bronzmérkőzés: Magyarország–Ausztrália 9-10 (3-3, 3-4, 1-1, 2-2 ) Góldobóink: Keszthelyi 3, Gurisatti 2, Leimeter, Csabai, Parkes, Szilágyi.
