– Hogyan lett idősgondozó?
– Lakótársak voltunk egy öreg bácsival, aki megkérdezte, hogy tudok-e olyan embert, aki segít neki heti háromszor bevásárolni, ügyeket intézni. Végül én lettem a megoldás, és ez így ment 2015-ig.
– Majd hirtelen feltűnt a riói olimpia előtt mint Szilágyi Liliána edzője. Állítólag nem tudott bejutni az olimpiai faluba és a versenyre sem, mert nem kapott akkreditációt.
– Így igaz. Pedig Gyárfás szokás szerint mindent megígért. Szóval „nyaraltam” két hétig Rióban.
– Szilágyi szereplése kudarc volt, lemaradt a döntőről, mindenki többet várt azok után, hogy az olimpia évében ezüstöt nyert az Eb-n.
– Én is többet vártam tőle. De volt egy családi konfliktus, ami nem jött jókor.
– Ha már szóba hozta, állítólag volt kapcsolata Gyarmati Eszterrel, Liliána későbbi édesanyjával, aki hozzáment az ön korábbi edzőtársához, a gyorsúszó Szilágyi Zoltánhoz.
– Persze hogy volt. Zoli nem köszön nekem, pedig ő csábította el tőlem Esztert 1993-ban. De mindegy, túltettem magam rajta.
– Ezek után elég abszurd, hogy Szilágyi Zoltán Szabó Joe-hoz vitte úszni a lányát.
– Ebből nem csináltam ügyet. Liliána a mi iskolánkban nőtt fel.
– Ha most jönne egy felnőtt versenyző?
– Nem vállalnám el a felkészítését. De boldog lennék, ha valamelyik tanítványomat én segíthetném fel az olimpiai dobogóra. Tiszta szívemből kívánom a nálunk edző gyerekeknek, hogy egyszer átéljék azt, amit én.
– Ha egyik-másik befutna, sokkal jobban megélne az úszásból, mint annak idején a nevelőedzője. Elüzletiesedett a sportág. Ha ez a nyolcvanas, kilencvenes években történik…
– Ne is folytassa! Rengeteg pénzt kereshettünk volna! Mi a dicsőségért sportoltunk, nem a pénzért. A pénz a labdarúgóké volt, nekünk a dicsőség jutott.
– Korán, már huszonhárom évesen abbahagyta. Megbánta? Ma több úszó a végletekig kihasználja a sporttámogatási rendszer előnyeit.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!