Elvonókúra

Az első elvonási tünetek két nap után jelentkeztek. Folyton a távkapcsolóra tévedt a kezem, nyomtam volna a megszokott gombokat, de egy idő után már nem próbálkoztam.

Aztán beütött a ménkű a koronavírus képében. Szép fokozatosan bezárt a bazár, legutoljára a Bundesliga (most olyan mellékes hadszínterekről, mint a török Süperliga, nem beszélünk), a Revierderbyt még megnéztem volna, kizárólag a Dortmund és Erling Haaland kedvéért, mert nagyon rákattantam a colos norvég gólgépre, de aztán az utolsó pillanatban törölték a meccset. Egy hétig még maradt a mi mennyei NB I-ünk meg a Budafok – itt lakom egy köpésre a Promontor utcától, tiszta ideg vagyok, hogy feljutunk-e az NB I-be –, aztán már az sem.

Az első elvonási tünetek két nap után jelentkeztek. Folyton a távkapcsolóra tévedt a kezem, nyomtam volna a megszokott gombokat, de egy idő után már nem próbálkoztam, mert tudtam, csak konzervet kapok „frissensültek”, az élő mérkőzések helyett.

Ma már, március utolsó hetének kezdetén pedig ott tartok, hogy a fél karomat odaadnám… nem is az El Clásicóért, hanem a Kaposvár–Paks mennyei rangadóért!