Úgy kezdődött, hogy Tótka Sándor táncra perdült

Táncosként kezdte, kajakosként ért fel a csúcsra. Egészen leegyszerűsítve így foglalható össze Tótka Sándor sportpályafutása. A K–1 200 méteres versenyszám olimpiai bajnoka üstökös tehetségként robbant be a kajak-kenuba, hiszen 16 évesen 2010-ben megnyerte az ifjúsági olimpiát. Aztán megtapasztalta, hogy a sikert nem mérik ingyen. A pandémiát meditációra használta fel, végiggondolta, miben kell még javulnia ahhoz, hogy aranyérmet nyerjen Tokióban. Aztán végig is csinálta, s most élvezheti a beteljesülést.

Fotó: Tumbász Hédi

Feltűnő volt, hogy mennyivel jobban rajtolt mindenkinél, de hogy valóban elsőként ért-e célba, amikor a kelleténél egy húzással talán korábban berúgta a hajóját a célba, arra kevesen fogadtak volna. Miként utóbb elárulta, ő maga sem volt biztos benne, hogy megnyerte-e az olimpiai döntőt.

– Ilyenkor mindig pesszimista vagyok, de aztán felnéztem a kijelzőre, s láttam, hogy az első helyre Magyarországot írják ki – elevenítette fel Tótka Sándor a győzelmét, a K–1 200 méteres versenyszám befutóját.

A pimasz rajt

Amikor dicsértük a rajtját, meglepetésünkre úgy reagált, ennél gyorsabban is tud startolni.

– Nagyon szigorúan az indítóbírók Tokióban, az előfutam után vissza is lőtték a rajtomat, pedig szerintem akkor sem ugrottam ki. Amikor beállunk a rajtgépbe, a kajak kezd kicsorogni belőle.

Nekem az a trükköm, hogy a lapátot már ilyenkor a vízben tartom, s egészen lassan, szinte észrevétlenül kezdek húzni, hogy ne mozduljon a hajó. Itt azonban ezt nem tolerálják.

Ezért mondom, annál, ahogy kezdtem, még pimaszabbul is tudok rajtolni – avatott be a kulisszatitkokba.

Tótka Sándor azon nyomban felnőtt az olimpiai bajnoki címmel járó elváráshoz. Láttuk, hogy odaevez a címvédő Liam Heath-hez, hogy gratuláljon, később aztán el is árulta, mit mondott neki.

– Megköszöntem neki, hogy a gyorsaságával inspirált engem – elevenítette fel a jelenetet Tótka Sándor, majd elmesélte, sokat tanult a riválisától. Tanulmányozta a közösségi médiában feltöltött edzéseit, az evezési stílusát, mert a jobbaktól nem szégyen tanulni. – S most már én vagyok a leggyorsabb kajakos – vonta le a tanulságot.

Fotó: Tumbász Hédi

Tánc vagy kajak

Ezek a győzelem pillanatai. A beteljesüléshez persze nem volt elég egy jó rajt. A kemény, tudatos munka mellett szerencse is kellett hozzá. Avagy a sors akarata. Ha a pontozóbírák kevésbé szigorúak, Tótka Sándor lehet, hogy megmarad szabadidős, amatőr kajakosnak. Gyerekként ugyanis két sportággal próbálkozott. Ki nem találnák, a kajak mellett melyik volt a másik. A társastánc.

– A szüleim is sportoltak, rám bízták a választást. Sok választás azért nem volt Gyomaendrődön, illetve Mezőtúron, ahol nevelkedtem. A kajak mellett táncoltam versenyszerűen. Ötödik osztályba lépve aztán választani kellett.

Mivel kajakban volt aranyérmem, táncban viszont csak ezüst, ezért az előbbi mellett döntöttem.

Rendben, nemcsak ez döntött, hanem az is, hogy a kajakegyesületnél nagyon jó társaság jött össze, ma is a barátaim, akikkel akkor elkezdtem kajakozni.

Riói hinta

Tótka Sándor jól döntött. A 200 méter 2012-ben került be az olimpiai programba, amikor ő már olimpiai bajnok volt. Ifjúsági olimpiai bajnok… Szingapúrban, 2010-ben győzött. Londonba még nem jutott ki, s majdnem Rio de Janeiróról is lemaradt. Ez nem szép történet. A hazai válogatókon győztes Horváth Bence, Szomolányi Máté duó versenyengedélyét a magyar szövetség doppinggyanú miatt – talán emlékeznek még az akkoriban divatos kifejezésre: atipikus minta – visszavonta, s az utolsó pillanatban Tótka és Molnár Péter utazhatott Brazíliába. Világbajnoki címvédőként, jegyezzük meg, de az olimpián csak a negyedik helyre futottak be.

Újabb ciklus következett. Ráadásul azzal a tudattal, hogy a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség követhetetlen változtatásai miatt Párizsban 2024-ben a 200 méter már megint nem szerepel az ötkarikás programban. (Csupán három kajakos szám lesz, lehet kongatni a vészharangot.) Tótka Sándor azonban megragadta az utolsó lehetőséget.

Még időben engedte el a négyest

Talán még neki is javára vált, hogy az olimpiát egy évvel elhalasztották. Egyrészt eredendően a négyesre tett fel ő is mindent, aztán a felkészülés hajrájában, idén májusban kiderült, hogy a nagy gonddal összerakott, a szövetség kiemelt támogatottságát élvező kvartett nem indulhat az olimpián. Tótka Sándor még éppen időben tudott váltani. Másrészt a mögöttünk hagyott bő egy esztendőben új módszereket is bevetett a minél eredményesebb felkészülés érdekében.

– Amikor tavaly Magyarországon is kitört a koronavírus-járvány, akkor a feleségemmel, Ágival leköltöztünk Gyomaendrődre egy vízparti nyaralóba, ott edzettünk, és ott kezdtünk el először gondolkodni azon, hogy mit tehetünk még a jobb szereplés érdekében

– mondta Tótka, hozzátéve, akkor kezdett még tudatosabban odafigyelni az étkezésre, a helyes légzéstechnikára, a fizikoterápiára, valamint a mentális felkészülésre is. Természetesen köszönetet mondott a társainak, az edzőjének, Hüvös Viktornak, akivel a győzelme után sírva borultak egymás nyakába.

Tótka Sándor csak azt bánja, hogy a kétszáz méter nem marad az olimpiai műsorban. – Az eddig elvégzett munkánk egy részét kidobhatjuk a kukába, de lesznek helyette új kihívások – jegyezte meg bizakodva.

Összeállt a mozaik. A tehetség idővel mindig utat tör magának – szokták mondogatni. Így igaz. Tótka Sándor Tokióban a csúcsra ért.