A közös liga léte fontosabb annál, mint hogy ki a döntő győztese

Repedés a megtörhetetlennek hitt magyar–székely sportbarátságban, mi több, magyar magyarnak nem csupán ellenfelévé, már-már ellenségévé vált. Csak kapkodtuk a fejünket a Csíkszereda–FTC jégkorong-bajnoki döntőt övező feszült viszonyt látva, tapasztalva. Tánczos Barna szenátor, az erdélyi hoki patrónusa megbékélést sürget.

Forrás: HSC Csíkszereda

Természetesen nem feltételezem az FTC játékosáról a szándékosságot, ugyanakkor erősen hiányoltam tőle a megbánást. Ott voltam a meccsen, követtem a mérkőzés utáni nyilatkozatokat. Elnézést kérek, ha tévedek, de én nem láttam, hogy Nagy Gergő akár az eset, akár a mérkőzés után bocsánatot kért volna. Pedig azt gondolom, ez lett volna a minimum. Nemcsak tőle, de az FTC-től is.

Az este nagy részét a kórházban töltöttem Alpár szüleivel. Az első néhány óra valóban kritikus volt, senkinek sem kívánom azt az érzést, amit Salló Alpár szülei átéltek. Talán nem azt kellett volna Budapestről hangsúlyozni elsőként, hogy elmúlt a közvetlen életveszély. Erről csak annyit, hogy egy héttel később, az ötödik mérkőzés után én vittem be Alpárnak az érmet a kórházba. Az állapotáról nem oszthatok meg részleteket, de két gyerek édesapjaként is mondom, nincs az a szülő, aki ilyen, „életveszélyen kívüli állapotban” szeretné látni a gyerekét. Ilyen esetben egy vezető jobban teszi, ha megőrzi a higgadtságát, éppen ezért jómagam, amíg tartott a döntő, nem is nyilatkoztam. Az FTC tiltakozása a fegyelmi bizottság döntése ellen pedig egyenesen olaj volt a tűzre.

A döntő első mérkőzése sajnálatos módon nem csupán a kórházban, hanem az FTC szálláshelyén, a Fenyő-hotelben is folytatódott, ahol több helyi drukker nem csupán verbálisan bántalmazta a vacsorájukat elfogyasztani szándékozó Fradi-játékosokat, hanem fenyegette is őket. Ekkor viszont a csíki vezetőknek kellett volna közbeavatkozni, ami elmaradt.

– Elítélem a szurkolói tettlegességet, aminek sem a pályán, sem azon kívül nincs helye, nem akarom szőnyeg alá söpörni a dolgot, e téren akad még tennivaló egész Székelyföldön. Ugyanakkor az is tűrhetetlen, hogy a ferencvárosi játékosok rendre provokálják a szeredai közönséget, nemcsak bemutatnak a nézőknek, de románozzák is őket, ami köztudottan vörös posztó. Ez történt az első meccs utolsó gólja után is, ami a feszült hangulatban különösen nem volt helyén való, profi játékosok nem viselkedhetnek így – jelentette ki a politikus.

A terhes Csíkszereda–FTC-viszony azért is érthetetlen, mert a szeredaiak a többi magyarországi klubbal jó kapcsolatot ápolnak. A ferencvárosiak viszont azt sérelmezik, hogy nemcsak Csíkban, hanem Gyergyóban és Brassóban is folyamatosan bántalmazásnak vannak kitéve, miként arról Nyíri Zoltán, az FTC alelnöke beszélt.

– Számomra az az ideális szurkolás, amit a világbajnokságokon látunk, a két tábor nem egymástól elkülönülve, sőt elválasztva, hanem egymás mellett biztatja sportszerűen az övéit, majd a mérkőzés után együtt bulizik. Magyar csapatok esetében ez különösen kívánatos lenne.

Magam is értesültem arról, hogy a rivalizálás miatt kétségbe vonták a székelyek magyar identitását is. Erre azt felelem, nem csorbított azon sem száz év kisebbségi lét, sem negyven év kommunizmus, ahogy nem fog ártani neki néhány magáról megfeledkezett jégkorongozó és szurkoló sem.

Tánczos Barna szerint muszáj oldani a feszültséget. 

– 2008-ban a román szövetség akkori elnökeként én voltam a közös bajnokság alapító okiratának egyik aláírója. Sokkal fontosabb a liga léte annál, mint hogy melyik csapat nyeri meg a döntőt. Először is a két klubnak kellene sürgősen rendezni a viszonyát, mert hatalmas a tét.

Borítókép: Tánczos Barna Sofron István nyakába akasztja az aranyérmet (Forrás: HSC Csíkszereda)