Két priccs, egy vécécsésze – Boris Beckert kiszerválták

Boris Becker immár egy hete London egyik hírhedt büntetés-végrehajtási intézetében, a Wandsworth börtönben tengeti a napjait. S nem mint egy valóságshow szereplője, hanem mint elítélt. Pénzügyi csalásokért, a brit csődeljárási törvény megsértésért az esküdtszék két és fél év letöltendő szabadságvesztést szabott ki az egykor világhírű, hatszoros Grand Slam-tornagyőztes német teniszezőre, aki nem tudta féken tartani a vágyait.

TENNIS-MONTE-CARLO-BECKER Fotó: AFP/PASCAL GUYOT

Egyetlen napba, egy érzelmektől, vágyaktól túlfűtött éjszakába sűríthető össze mindaz, ahonnan lényegében egyenes út vezetett a Wandsworth börtön 1,8-szor 3,6 méteres, kétágyas, bútorzatként a két priccsen felül csupán egy ülőke nélküli vécécsészével felszerelt cellájáig.

Barbara Feltusszal 2000-ben, amikorra már megromlott a kapcsolatuk. Fotó: AFP/Patrice Lapoirie

Boris Becker 1999. június 28-án három sima szetteben alulmaradt az ausztrál Patrick Rafterrel szemben kedvenc versenyén, a wimbledoni torna nyolcaddöntőjében. Ez volt pályafutása utolsó hivatalos mérkőzése. A meccs után visszament a szállodába, ahol hangos szóváltásba keveredett a feleségével, Barbara Feltusszal. Becker azt hajtogatta, muszáj kiszellőztetni a fejét, meginni néhány korsó sört a barátaival, mert szétveti a bánat, az „ideg”, várandós felesége viszont kérlelte, hogy maradjon vele. A veszekedés egyre indulatosabbá vált, majd a teniszsztár két óra múlva elhagyta a szállodát, és belevetette magát az éjszakába.

Válás és apasági kereset

Két hónappal később megszületett a második fia, az ötéves Noah Gabriel öccse, Elias Balthasar. Majd 2001 februárjában a titkárnője adott át neki egy faxüzenet, amelyet egy Angela Jermakova nevű orosz modell adott fel.

Kedves Becker úr! A Nobuban találkoztunk Londonban. A találkozás eredménye most nyolc hónapos.

A feszültség levezetése nagyon sokba került Boris Beckernek. A családi életében és fontokban kifejezhetően is. A 2013-ban publikált, Az élet nem egy játék című önéletrajzi könyvében a teniszező részletesen beszámol házassága széthullásáról Barbara Feltusszal.

„Hét éven át álompárként éltünk. 2000-re azonban kihűlt a kapcsolatunk, megszűnt közöttünk a vonzalom. Megpróbáltam helyrehozni. Bevallottam neki, hogy egy évvel korábban félreléptem. Tudom, igazi seggfej voltam, megcsaltam a várandós feleségemet. Az volt a legkevesebb, amit tehettem, hogy időt hagytam neki a gondolkozásra. A dolgok nem fordultak jobbra. 2000 novemberében azt javasoltam neki, a gyerekekkel repüljön Floridába, s majd karácsonyra utánuk megyek, remélve, hogy addigra lecsillapodnak közöttünk a kedélyek. Erre föl, se szó, se beszéd, már a következő nap eltűnt a gyerekekkel. Két hét múlva tudtam meg, hogy Floridában tartózkodnak. Odarepültem. Barbara hihetetlen jelenetet csapott. A gyerekek szeme láttára nekem esett, eszelősen ütött, ahol ért, Noah állt közénk. Életem legborzalmasabb napja volt. Megértettem, hogy ez már nem a házasságunkról, hanem a pénzről szól.”

A válás becslések szerint összesen 15 millió fontjába került Boris Beckernek.

Közben az ugyan orosz, ám Barbara Feltushoz hasonlóan félvér Angela Jermakova apasági keresetet indított a teniszező ellen. Ez már talán több is mint intim szféra, de hát maga Becker forgalmazott meg aforizmát róla, ezért talán leírhatjuk, hogy a teniszező a csokoládébarna szépségekhez vonzódik. Vagy inkább azok hozzá. 

Ha beülök egy bárba, a fehér lányok az ellentétes sarokba menekülnek, a barnák viszont körém gyűlnek.

A teniszező jelenlegi – legutóbbi? – barátnője, Lilian de Carvalho Monteiro, aki elkísérte az ítélethirdetésre, és ott csókkal köszönt el tőle, ennek megfelelően karibi szépség.

Angela Jermakova ugyancsak elérte a célját, a DNS-teszt egyértelműen bebizonyította, hogy Boris Becker az édesapja az Annára keresztelt kislánynak. Aki ma már jelenleg modellként dolgozik, s szakasztott az édesapja. Tejfehér bőr, vöröses haj, hosszú combok, igéző szemek… Jermakova szintén több millió fonttal rövidítette meg a teniszezőt, akinek megvan a maga véleménye az egész ügyről:

Az ügyvédeim félrevezettek. Nem kellett volna pereskedni éveken át, a DNS-minta után azonnal vállalnom kellett volna az apaságot és a felelősséget a tettemért és a lányomért.

Anna lányát le sem tagadhatná. Fotó: AFP/Joerg Cartensen

S Becker nem a levegőbe beszélt, nem csupán a sajtónak nyilatkozott hangzatosan.

Mert elégedetlen volt azzal, ahogy Angela Jermakova a lányát nevelte, 2007-ben elérte a közös felügyeletet, s attól kezdve nagyvonalúan gondoskodott Annáról. A fiaival sem romlott meg a kapcsolata, amit az bizonyít, hogy az ítélethirdetés után Noah adta át neki azt a sporttáskát, amivel a börtönbe indult.

A második felesége még ma is szerelmes belé

Boris Becker a magánéletében talpra állt a csapásokból. 2009-ben egy újabb modellt vett feleségül, Sharlely „Lilly” Kerssenbergut, akitől szintén született egy fia, a jelenleg nyolcéves Amadeus. Lilly Becker hivatalosan ma is a felesége, hiszen nem váltak el, de 2018 óta már külön élnek. Mi több, a modell a napokban romantikus vallomást tett, miszerint a mai napig szerelmes Borisba.

Oscar Wilde is itt raboskodott Angol médiaértesülések szerint Boris Beckernek a kiszabott harminc hónapos szabadságvesztés minimum felét le kell ülni. Méghozzá nem magánőrizetben, hanem az Egyesült Királyság egyik legrosszabb hírű börtönében, a Wandsworthben. A már 170 éve álló, viktoriánus stílusban épült intézményben több mint 1300 rabot tartanak fogva. Az épület falai omladoznak, az angol sajtó mindezt azzal fokozta, hogy a patkányok is bejáratosak az épületbe. Az viszont kétségtelen tény, hogy nem csupa fehérgalléros elítéltek tartanak itt fogva, a börtön tele van igazi nehézfiúkkal. Alig van lehetőség testet, lelket karban tartó tevékenységre, a rabok a nap huszonnégy órájából huszonkettőt a cellájukban töltenek, amely a mérete (1,8 méterszer 3,6 méter) és felszereltsége (betonpadló, két műanyag priccs, ülőke nélküli vécé) okán felettébb sivár. A Wannónak nevezett börtönnek már Boris Becker előtt is voltak neves lakói. Itt sínylődött a neves író, Oscar Wilde, miután homoszexualitásért bebörtönözték. A közelmúltban pedig Chris Atkins filmrendező húzott le itt több évet, miután 2016-ban öt évre elítélték. Atkins szerint a börtönben nagy a zaj: kiabálás, dörömbölés, sikoltozás, morgás, ugatás, fenyegetőzés, rikácsolás, nevetés, nyafogás, veszekedés, bömbölés, üvöltés, sírás őrjítő egyvelege. Aminek az az oka, hogy a börtön tele van kábítószeresekkel és elmebetegekkel. A filmrendező szerint Beckernek az lehet a szerencséje, hogy valószínűleg a foglyok és az alkalmazottak is csodálni fogják, aminek köszönhetően elkerülheti az atrocitásokat. A bebörtönzése után egy kedvezményben máris részesült. Minden rab egy hozzátartozóját értesítheti, ő azonban két beszélgetésre kapott lehetőséget. A barátnője, Lilian de Carvalho Monteiro mellett a 86 éves édesanyját hívta fel.

Boris Becker nem az egyedüli híresség, akinek a nők okozták a végzetét. És persze a rossz tanácsadók. A német játékos fontban kifejezve 38 milliót teniszezett össze a pályafutás során, de ezt az összeget a hírnevével pántlikázva sem tudta úgy befektetni, hogy a válás, az apasági kereset és a beismerten fényűző élet ne roppantotta volna meg az anyagi helyzetét. Már a kilencvenes években eljárás indult ellene Németországban eltitkolt, adóköteles jövedelme miatt. A hét éven át tartó pereskedés alaposan megviselte, részben ezzel indokolta, hogy voltaképpen fiatalon, csupán harmincegy évesen felhagyott a teniszezéssel.

Nem tudott megállni a lejtőn, 2017-ben csődöt jelentett, nem tudta fizetni a hiteleinek törlesztőrészletét, az adósságai akkorra már ötvenmillió fontra rúgtak. Bizony őrültség volt 2014-ben 25 százalékos kamatra felvenni több mint ötmillió fontot, de Becker akkor még nem akart beletörődni abba, hogy szűkebbre kell gombolni a felöltőt, szerényen kell élnie.

Csupán a Wimbledon tőszomszédságában található rezidenciájának 22 ezer font a havi bérleti díja, rendszeres vendég volt továbbra is a legmenőbb londoni éttermekben és üzletekben, mediterrán környezetben pihente ki a fáradalmait és kényeztette a kedvesét – lényegében ugyanolyan fényűző életet élt, mint korábban.

A szülei nem akarták, hogy teniszező legyen

„A szüleim sohasem akarták, hogy profi teniszező legyek. Emlékszem, amikor tizenhat éves koromban eltört a bokám, az édesanyám úgy reagált, nem megmondtam, hogy inkább tanulni kellene! Mindketten tízévesek voltak, amikor véget ért a háború, nehéz ifjúságuk volt. Édesanyám szakács, apám építész volt, mindketten sokat dolgoztak, emellett katolikus hitre neveltek, abban hittek, hogy tanulni kell, egyetemet végezni, és dolgozni becsülettel” – így vallott a gyökereiről Becker. Lehet, hogy igaza volt a mamának?

Bár Becker a karrierjét éppen az édesapjának köszönheti, aki a szülővárosában, Leimenben anno teniszközpontot nyitott, s a kicsi Boris tehetsége gyorsan megmutatkozott. Elképesztő sebességgel ragyogott fel a csillaga.

Az addigi legfiatalabb játékosként nyert Grand Slam-tornát 1985-ben, csupán 17 évesen, méghozzá mindjárt a tenisz szentélyében, Wimbledonban.

(A rekordot később az amerikai Michael Chang döntötte meg néhány nappal a Roland Garroson elért sikerrel.)

A legbecsesebb trófea 1985-ből, Wimbledonból. Fotó: AFP/Ruediger Schrader

S nem egyszeri diadalt aratott. A következő évben megvédte a címét, majd 1989-ben ismét győzött Wimbledonban, ahol összesen hétszer játszott döntőt. Emellett nyert a US Openen (1989) és kétszer Melbourne-ben, az állhatatosságát bizonyítja, hogy ez 1991 után másodszor 1996-ban, a karrierje vége felé adatott meg neki. Ezenfelül háromszor diadalmaskodott az év végi világbajnokságon, kétszer Davis-kupa-trófeához segítette Németországot, továbbá olimpiai bajnok, hiszen a nagy német riválissal, Michael Stichhel párosban 1992-ben győzött Barcelonában.

S nem csupán kiváló teniszező volt, hanem igazi egyéniség, a közönség kedvence. Kiválóan adogatott – innen ered akkoriban használatos beceneve, a Bum-bum Becker –, jól röptézett, de az alapvonali játékban sem lehetett zavarba hozni, kortársa, Pete Sampras minden idők legjobb fedett pályás játékosaként méltatta. A német mentalitásnak megfelelően nagyon tudott küzdeni, vetődve beütött röptéi örökre emlékezetesek maradnak. Persze akadtak botrányai is, olykor ő is ripityára törte az ütőjét, nem csupán perlekedett a játékvezetővel, hanem még neki is csapta a labdát vagy éppen lespriccelte az italos kulacsából, de ezek nem párját ritkító esetek, Becker nem volt botrányos játékos.

„Igen, olykor heves érzelmek törtek ki belőlem, de ha kellett, tudtam uralkodni magamon, mert csak tiszta fejjel lehet teniszezni. Az hiszem, az érzelmességem összességében inkább az előnyömre vált a pályafutásom során. Ahogy a győzelmeim után nem hittem azt, hogy én vagyok a legnagyobb ember a világon, úgy a kudarcaim sem törtek meg” – jellemezte önmagát.

A világ tetejéről hogyan tovább

Talán egy igazán nagy hibát követett el. Túl korán vonult vissza. Roger Federer csupán 2003-ban robbant be a szűk elitbe, Rafael Nadal és Novak Djokovics, a nagy trió másik két tagja pedig még később. Persze Pete Sampras és Andre Agassi is kiváló teniszező volt, de az ezredforduló körüli években nem akadt egyeduralkodó, így még Beckernek is megadathatott volna néhány sikeres esztendő.

Ha egyszer a világ legjobbja vagy, akkor hogyan tovább?

– adta meg a választ erre a kérdésre önmaga.

A sikeres sportolók élete egyfelől irigylésre méltó, másfelől viszont veszélyt is rejt magában. Tizenhét évesen, amikor a kortársai még bizonytalanul tapogatóztak a jövő felé és szégyenlősen udvaroltak, Boris Becker már világsztár volt.

Nem olvastam könyveket, nem foglalkoztattak a világ dolgai. Volt egy edzőm és egy menedzserem, ők intézték az ügyeimet. A teniszbuborékban éltem

– beszélt őszintén az ifjúságáról. 

Mielőtt erre a következtetésre jutnánk, Becker nem kallódott el. Ugyan akadt néhány sikertelen üzleti próbálkozása, de megállta a helyét az életben. 2002-től egészen mostanáig a BBC szakkommentátoraként dolgozott, irányította hazája teniszválogatottját, 2013–16 között továbbá ő volt Novak Djokovics edzője. Akár azt is mondhatjuk, a szerb klasszis az ő kezei alatt lett világsztár, a közösen eltöltött évek alatt hét Grand Slam-trófeát nyert el.

„Igyekeztem megfejteni Novak személyiségét. A pályán úgy játszik, mint egy gép, képtelenség kizökkenteni a nyugalmából, a pályán kívül viszont elbűvölő egyéniség, az egyik legjobb figura, akit a tenisz világában megismertem. Máig nem értem, hogyan fér meg két ennyire különböző lélek egy emberben” – jellemezte a szerb világelsőt.

Lilian De Carvalho Monteiro kísérte el a börtönbe, ahol azóta már meg is látogatta. Fotó: AFP/Wiktor Szymanowicz

Talán nem kellett volna megválnia Djokovicstól vagy kicsit szerényebb életvitelre berendezkedve benne kellett volna maradni a teniszvilág sűrűjében – okoskodhatnánk ismét Boris Becker helyett. Ám őt vitte tovább a lendület, a nők utáni múlhatatlan vágy. Képtelen volt szembenézni a melléfogásaival. Emlékezhetünk wimbledoni fellépéseire, hányszor, de hányszor fordította meg a játékot semmi negyvenről. Azt hihette, most is megússza.

Megtévesztésre játszott

Nem így történt. Mi több, a bíróság ítéletében súlyosbító körülményként hozta fel, hogy nem tanult a németországi peréből, nem tanúsított megbánást, végig a bíróság megtévesztésére alapozott. Hamis közép-afrikai útlevéllel próbált diplomáciai mentességet elérni, eltitkolta még meglévő javait, amelyek egy részét, amíg tehette, a feleségei között osztotta szét. Noha 2019-ben a relikviái egy részét elárverezte, amiből 680 ezer font bevételre tett szert, a legbecsesebb trófeáiról, a wimbledoni serlegekről és az olimpiai aranyéremről tanúvallomásában azt állította, fogalma sincs, hogy hol vannak.

Egyes vélemények szerint abban bízott, hogy most is megússza felfüggesztett szabadságvesztéssel. Mások szerint felkészült arra, hogy letöltendő büntetésre ítélik, s inkább ezt választotta, megőrizve javai egy részét, hogy majd szabadulva legyen esélye az újrakezdéshez.

Igen, legfeljebb ahhoz, korábbi életét biztosan nem folytathatja. Az ügyvédje a védőbeszédben azt hangoztatta, hogy mindenét elvesztette, azt azonban megtippelni is nehéz, hogy a harminc hónapos elzárás, aminek jó magaviselet mellett is legalább a felét le kell ülnie, mennyire viseli meg.

Lehetnek kétségeink afelől, hogy Lilian de Carvalho Monteiro erényövet csatolva kivárja-e a kedvese szabadulását, bár az angol bulvársajtó szenzációként közölte, hogy a negyvenes éveiben járó csinos és művelt hölgy bő egy héttel Becker bebörtönzése után, pénteken elsőként látogatta meg a teniszezőt.

Sharlely Kerssenberg, azaz Lilly Becker ma is szerelmes belé. Fotó: AFP/DPA/Uli Deck

Ha netán rá nem is, máig törvényes feleségére akkor is számíthat az egykori világelső. Lilly Becker nem csupán olthatatlan szerelmét vallotta meg az elmúlt napokban, hanem azt is kijelentette, Boris lelkileg nagyon erős, a börtönt is túl fogja élni. Ha hihetünk a Wandsworth-ről keringő, érzelmektől hevített beszámolóknak, ez lesz Boris Becker életének legkeményebb próbája. 

Borítókép: A pályán képes volt hideg fejjel döntéseket hozni, az életben nem (Fotó: AFP)