– Folyamatosan van dolgom, nincs igazán időm erre. Azért még mindig NOB-tag vagyok, a különböző sportági vezetők folyamatosan jönnek hozzám tanácsért, három egyetemen tanítok részben a sporttal, részben a környezetvédelemmel és a protokollismeretekkel kapcsolatos témákat. A számvetés egyébként is olyan, mint amikor az ember becsuk egy könyvet. Az enyém pedig még íródik, én legalábbis úgy érzem – mondta a nyolcvanadik születésnapját ma ünneplő Schmitt Pál a Nemzeti Sportnak adott interjúban.
Ennek apropóján a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is kitünteti, ám az ünnepelt fanyar stílusban kommentálta az aktust.
– Thomas Bach elnök már jelezte, ne lepődjek meg, ha a május 22-i NOB-ülésen kitüntetést kapok. Rájöttek a pandémia alatt, hogy mennyit lehet spórolni ezekkel az online konferenciákkal.
Hivatalosan még mindig az egészség védelme szerepel az indoklásban, de alapvetően jó sokat lehet azon fogni, ha több mint száz embert nem kell első osztályon utaztatni és ötcsillagos hotelekben elszállásolni.
Ezt is megértük – mint oly sok minden mást ez alatt a negyven év alatt.
A korábbi köztársasági elnök a jelen kihívásait sem kerülte meg. Kiváló szónok, s határozott véleményt fogalmazott meg az orosz sportolók kitiltásáról az ukrajnai háború miatt.
– A mostani szinte teljes kitiltásuknak viszont abszolúte ellene vagyok. Bennem ott fordultak meg végképp az egész helyzettel kapcsolatos érzések, amikor a pekingi téli paralimpiáról hazazavarták a kerekesszékes sportolókat. Nem vagyok jogász, de úgy gondolom, kollektív bűnösség nem létezik. Azaz nem lehet minden oroszt kisöpörni a nagypolitika ottani katonai lépései miatt – ezt sajnálatosnak tartom.
Én NOB-tagként arra tettem esküt, hogy döntéseimben és cselekedeteimben a politikai, vallási, nemi és faji meggondolások nem befolyásolnak. Mindannyian elmondtuk ezt a szöveget, ezek után miként lehetséges, hogy a NOB eljusson oda, ahová – illetve, hogy úgy gondolják: azzal próbáljunk meg békét csinálni, hogy szankcionáljuk a sportolóikat.
Schmitt Pál ama véleményét sem rejti véka alá, helyteleníti, hogy a külföldiek eluralják a magyar sportéletet.
– Ennek ürügyén fordult meg a fejemben, hogyha egyszer az életben még döntési helyzetbe kerülnék – mint ahogy nem fogok –, a külföldieknek ezt a teljesen eltúlzott foglalkoztatását megpróbálnám látványosan visszaszorítani.
Annyira előnytelen, hogy az nyer, akinek pénze van. És most Vendelék ürügyén testközelből figyelem, hogy még a legsikeresebb csapatsportágunkban, vízilabdában is három-négy külföldivel áll fel a magyar bajnok, akik kétszer-háromszor annyit keresnek, mint a hazai tehetségek. Van ennek értelme hosszabb távon, hogy egy Szolnok–Körmend kosárrangadón alig van magyar a pályán? Vagy kézilabdában egy Veszprém–Szegeden már egy sem? Fociban pedig lassan Paks-szurkoló leszek, illetve Vincéék az OSC-vel bizonyítják, hogy csak magyarokkal is lehet jelentősebb eredményeket elérni. Természetesen ismerem az európai szabályozást, a lehetőségeket és a korlátokat is, de azért valamilyen formában fellépnék ez ellen.
A teljes interjú a Nemzeti Sportban olvasható.
Borítókép: Schmitt Pál tudja, hogy ma már kevesebbet szabad vállalnia, de még mindig van benne tettvágy (Fotó: Nemzeti Sport/Balogh László)
