Hőssé vált Rybanska, aki már a mi lányunk, a mi büszkeségünk

Natasa Rybanska, helyesebben immár Rybanska Natasa talán még sohasem játszott annyira fontos szerepet a magyar női vízilabda-válogatottban, mint kedd este, az Ausztrália ellen 7-6-ra megnyert világbajnoki negyeddöntőben. A felvidéki születésű, elképesztő fizikai adottságokkal rendelkező 22 éves játékos két gólt is szerzett, roppant hasznosan védekezett, s ráadásként azt is megtanulhatta, milyen nehéz vért izzadni a sikerért.

Budapest 20220628 Vizilabda Vizes VB ffi mérkõzés Magyarország Ausztrália Foto Szabó Miklós Nemzeti SportBudapest Fotó: Szabó Miklós

Hogy a fontos pillanatokban Keszthelyi Rita a kezébe vette a zászlót, elvállalta a lövést, sőt be is talált, s három góljával ismét vezéregyéniség volt, azt tulajdonképpen elvártuk. Ám hogy mellette Rybanska Natasa volt a második legeredményesebb játékosunk az ausztrálok ellen 7-6-ra megnyert világbajnoki negyeddöntőben, az mindenképpen meglepetés.

A felvidékiPöstyénben született pólós kihasználta elképesztő fizikai adottságait, 190 centiméteres magasságát. A harmadik harmad végén, 4-3-as vezetésnél azt a labdát csak ő húzhatta kapura, igencsak másfél méterrel a víz fölött érve el a lasztit.

A mezőny fölött. Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

A második gólja előtt pedig előbb a saját kapunk előtt szerzett labdát – leány legyen a talpán, aki az ő blokkját átdobja –, aztán felúszott, s megmutatta, hogy távolról is veszélyes.

Rybanska a találkozó után nyilatkozva is nagyot alkotott:

Hú, gyönyörű volt a magyar közönség előtt játszani. Végig libabőrös voltam. Minden játékosnak azt kívánom, hogy ezt tapasztalja meg, mert kimondhatatlan, hogy milyen érzés

– vágott bele a találkozó után az M4 Sportnak nyilatkozva, majd a meccsről ezt mondta:

Azt éreztem, vért kell hugyozni minden egyes gólért.

Itt azért felkaptuk a fejünket, és sokadszor állapíthattuk meg, úgy van, ahogy a külföldiként a nyelvünk elsajátításával próbálkozók mondják, valóban nagyon nehéz a magyar nyelv.

Rybanska természetesen azt akart mondani, hogy vért kellett izzadni, de hát az általa említett tevékenység is a testnedvekkel kapcsolatos. Az vessen rá követ, aki magyarként egy másik – ráadásul nem világszerte ismert – nyelvet kifejezésekkel ékesítve, hibátlanul beszél.

Ez a mondat árulkodott arról, hogy a pöstyéni születésű játékosnak nincsenek magyar felmenői – így még inkább értékelendő, hogy folyékonyan, választékosan beszél magyarul.

S akkor hogyan lett Natasa Rybanska a magyar női vízilabda-válogatott oszlopos tagja?

Nos, mindenekelőtt annak köszönhetően, hogy eleink felfedezték Pöstyénben a természeti kincsben, a termálvízben rejlő adottságokat. A pöstyéni gyógyfürdő túlzás nélkül messze földön híres, a szecessziós stílusban épített szállodaja ma is impozáns épület. Pöstyénben idővel nem csupán a fürdőkultúra, hanem sportágként az úszás, később pedig Szlovákia-szerte ritkaságként a vízilabda is meghonosodott. 

Itt vessük közbe, Pöstyénben Trianon előtt is csekély számban éltek magyarok, manapság pedig alig százan vallják magukat magyarnak a majd harmincezer lakosú városban, Natasa Rybanska magyar gyökereit legfeljebb az táplálhatta, hogy a nálunk roppant népszerű sportágra, a vízilabdára adta a fejét.

A helyi csapatban kezdett el játszani, mígnem 2016-ban egy szentesi tornán felfigyeltek rá a helyi csapat vezetői, amikor a szlovák ifjúsági válogatottal a városban vendégszerepelt. Elsősorban a kivételes fizikai adottságaival tűnt ki, hiszen roppant magas, 190 centi, s bár nyurga, nőies alkatú, emellé erős is.

Ajánlatot tettek neki a szentesiek, ő elfogadta, s oda igazolt. Akkor persze még egy mukkot sem tudott magyarul.

Már 2018-ban bemutakozott előbb a magyar junior-, s még abban az évben a felnőttválogatottban is, tagja volt a 2019-ben világbajnoki negyedik és tavaly az olimpiai bronzérmes csapatnak is.

Magyari Alda (balra) és Leimeter Dóra (középen) társaságában Tokióban Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

Bíró Attila persze nem adta ingyen a válogatottságot. S nem csupán hasznos játékot várt el Rybanskától.

Elvárás volt, hogy tudnom kell magyarul és az első világversenyen tudjam a himnuszt. De természetesen mindig is meg akartam tanulni magyarul, azért is, hogy könnyebben tudjak kommunikálni a csapattal

– nyilatkozta a Válasz Online-nak tavaly az olimpia után.

Januárban, amikor a női vízilabda-válogatottat az év csapatának választották, a pozsonyi Új Szónak nyilatkozva ezt a következőkkel toldotta meg:

Teljesen magyarnak érzem magam. Itt érzem magam otthon. Ezek az események, amikor körülöttem vannak, a magyar példaképek, olyan nagy sportolók, akik világszinten teljesítenek, mutatják meg számomra is, hogy mennyire nagy dolog, hogy itt lehetek velük. Nagyon nagy megtiszteltetés közéjük tartozni.

Ettől a mondattól pedig mi lehetünk libabőrösek.

Rybanska Natasa tehát immár a mi lányunk. És a mi büszkeségünk.

Borítókép: Rybanska Natasa (a bal oldalon) a pólósok közül is kimagaslik (Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós)