Légiósok kontra magyarok, avagy két út az NB I-es eurómilliókhoz

Nemcsak eredményes, hanem bizonyos mértékben kifizetődő is a Ferencváros légiósokra építő játékospolitikája, hiszen a Transfermarkt.com adatai alapján komoly összegeket zsebelt be a klub a továbbértékesített külföldiek után. Ugyanakkor a komplett NB I-et vizsgálva nem ennyire egyértelmű, hogy jobban megéri légiósokba fektetni, mint a magyarokba. A Fradi és az MTK ellentétes filozófiájának ötvözése érdekes eredményt szülhetne.

Budapest 20211204 Labdarúgás NB1 bajnoki mérkőzés FTC Puskás Akadémia Foto Nemzeti Sport - Török Attila A képen: Baluta Alexandru Mihail , Muhamed Besic Fotó: Török Attila

A játékoseladásokat tekintve üzletileg is kifizetődőnek tűnik az Üllői úton folytatott átigazolási filozófia. Az NB I történetében mindössze két futballistát értékesítettek magyar klubok legalább négymillió euró­ért, mindkét esetben a Fradi volt az eladó: 2014-ben a bosnyák Muhamed Besicset 4,8 mil­lióért passzolták el az angol Evertonnak, idén januárban pedig az albán Myrto Uzunit négymil­lióért a spanyol Granadának. 

Az NB I 10 legdrágábban külföldre értékesített futballistája: 1. Muhamed Besics (bosnyák), Ferencváros–Everton (angol), 4,8 millió euró 2. Myrto Uzuni (albán), Ferencváros–Granada (spanyol), 4 millió 3. Vancsa Zalán (magyar), MTK–Lommel (belga) 3 millió Németh Krisztián (magyar), MTK–Liverpool (angol) 3 millió 5. Fernando Gorriarán (uruguayi), Ferencváros–Santos Laguna (mexikói), 2,5 millió Dzsudzsák Balázs (magyar), Debrecen–PSV Eindhoven (holland), 2,5 millió 7. Somália (brazil), Ferencváros–Toulouse (francia), 2,4 millió 8. Gera Zoltán (magyar), Ferencváros–West Bromwich Albion (angol), 2,25 millió 9. Balogh Norbert (magyar), Debrecen–Palermo (olasz), 2,2 millió 10. Bolla Bendegúz (magyar), Fehérvár–Wolverhampton (angol), 2 millió

Az FTC 2012-ben, Ricardo Moniz vezetőedzői kinevezését követően fokozatosan állt át arra, hogy minőségi és piacképes légiósokkal erősíti meg a keretet. Ennek köszönhetően a klubtörténet tíz legdrágább eladásából hét külföldi futballista. Ők a már említett, listavezető Besics, Uzuni páros mellett Fernando Gorria­rán (2,5 millió), Somália (2,4 millió), Cristian Ramírez (1,5 millió), Ihor Haratin (900 ezer) és Davide Lanzafame (700 ezer). 

A fradista top 10-be férkőző három magyar közül Gera Zoltán 2004-es értékesítése Angliába (2,25 millió) még egy másik korszak eredménye volt, 

ráadásul Nagy Ádám 2016-os (Bologna, 1,8 millió) és Nagy Dominik 2017-es (Legia Warszawa, egymillió) eladása is akkor történt, amikor még ­érzékelhetően jobb volt a magyar–légiós arány a csapatban. Nagy Ádám utolsó ferencvárosi mérkőzésén például még eggyel több, azaz hat magyar volt az FTC kezdőjében, ami ma gyakorlatilag elképzelhetetlen.

Myrto Uzuni tavasszal már a Real Madrid ellen is futballozott. Fotó: Getty Images

Ugyanakkor a nemzetközi eredmények javulása és az eladásokból befolyó összegek is azt igazolják, hogy jó úton jár a Fradi, amikor nyugat-európai mintára tudatosan kiválasztott légiósokban bízik. Más megközelítésű – de legalább annyira fontos, sőt bizonyos szempontból még fontosabb – kérdés, hogy mit diktál a magyar futball érdeke. Biztosan nem azt, hogy az NB I egyetlen nemzetközi szinten is versenyképes csapatában mindössze egy magyar legyen a pályán. A kérdés tehát az, hogy létezik-e arany középút, amelyen járva több magyarral is elérhető a nemzetközi csoportkör, valamint a jelentősebb árbevétel játékoseladásokból. 

Úgy hisszük, igen, létezhet ez az út. 

Ami a szakmát, vagyis az eredményességet illeti, arra talán a legjobb példa a Marco Rossi vezette válogatott, amelyben öt NB I-es játékos lépett pályára az Angliában aratott világraszóló, 4-0-s győzelem alkalmával a Nemzetek Ligájában júniusban, és egyikük sem lógott ki lefelé sorból, sőt a felcsúti Nagy Zsolt gólja és az akkor még paksi Ádám Martin gólpassza élményszámba ment. Ez azt mutatja, hogy itthon is lehet találni olyan játékosokat, akik megállják a helyüket nemzetközi szinten.

Nagy Zsolt sztárválogatottak ellen is megállta a helyét. Fotó: Mirkó István

Ami pedig az anyagiakat illeti, ha kiszélesítjük az eladási adatokat, és nemcsak az elmúlt években a légiósokra berendezkedő Fradit vizsgáljuk, korántsem annyira egyértelmű, hogy pénzügyileg nem éri meg a hazai játékosokba fektetni. Az NB I történetének tíz legdrágábban eladott labdarúgója közül hat magyar és négy külföldi, ha pedig a csapatonkénti tíz legnagyobb értékű eladást vesszük alapul, akkor a top tízből nyolc klubnál magyarokat tudtak eladni rekordáron. 

Csapatonkénti 10 legnagyobb NB I-es eladási rekord: 1. Ferencváros: Muhamed Besics (bosnyák), Everton (angol), 4,8 millió euró 2. MTK: Vancsa Zalán (magyar), Lommel (belga) 3 millió 3. Debrecen: Dzsudzsák Balázs (magyar), PSV Eindhoven (holland), 2,5 millió 4. Fehérvár: Bolla Bendegúz (magyar), Wolverhampton (angol), 2 millió Puskás Akadémia: Sallai Roland (magyar), APOEL (ciprusi), 2 millió Újpest: Darwin Andrade (kolumbiai), Standard Liége (belga), 2 millió  7. Honvéd: Gazdag Dániel (magyar), Philadelphia Union (amerikai), 1,64 millió 8. Győr: Priskin Tamás (magyar), Watford (angol), 1,5 millió 9. ZTE: Kádár Tamás (magyar), Newcastle (angol), 1,35 millió 10. Paks: Ádám Martin (magyar), Ulasn Hyundai (dél-koreai), 1,2 millió

Külön említést érdemel az MTK, amely hazánkban egyedülálló módon már hét magyar futballistát értékesített eurómilliós értékben, 

legutóbb épp hárommillióért a 17 éves Vancsa Zalánt, aki a belga Lommelnél a Manchester City érdekkörébe tartozó hálózathoz került. A jelenlegi válogatottból említhetjük Schäfer Andrást és Schön Szabolcsot is, akiken ugyancsak eurómilliós összeget kaszált az MTK.

Persze a ferencvárosiak joggal mondhatják, hogy a fővárosi rivális útja járhatatlan, hiszen épp kiesett az NB I-ből. A számok mindazonáltal azt mutatják, hogy a magyarokon is lehet pénzt keresni, és megfelelő szakmai környezetben, ami a Fradinál adva van, ennek nem feltétlenül kellene az eredményesség rovására mennie.

Borítókép: Muhamed Besics visszatért a Fradiba, miután a Premier League-et is megjárta (Fotó: Nemzeti Sport/Török Attila)