A csalódások örvényében – Törőcsik András kevésbé ismert élete

Miután 1989-ben eltört a lába, véget ért Törőcsik András érdemi labdarúgó-pályafutása. Újabb és újabb próbálkozásai a futball, az élet különböző területein mind-mind kudarcba fulladtak. Nincs kit, nincs mit okolni emiatt, így alakult. Az ismert rádióriporter, Lantos Gábor ezt a keservesen sodródó utat mutatja be az Origóban megjelent írásában.

Budapest 20150429 Labdarúgás 2015 Tavasz Születésnap Törőcsik András 60 éves köszöntés archív képek repro Fotó: Nemzeti Sport Fotó: ----

Törőcsik András a 19. percben súlyos sérülést szenvedett – a hazai csapat védője, Udvardi Endre lerúgta őt. A rádió esti sportösszefoglalójából és a másnapi Népsportból az is kiderült, hogy Udvardi előbb a 15. percben rúgta meg Törőcsiket, majd négy perccel később megtette ugyanezt. Kovács I. László játékvezető a két esetet összesen egy sárga lappal torolta meg – Törőcsik András pedig szárkapocscsont-törést szenvedett. Törőcsik Andrásnak ez volt az utolsó NB I-es mérkőzése a pályafutása során.

Így idézi fel az Origó az 1989. március 25-én játszott Tatabánya–MTK mérkőzést, amely végzetesnek bizonyult Törőcsik András életében. Igen, nem csak a pályafutásában, az életében is.

Ezután bármivel próbálkozott, bárhogyan próbáltak is segíteni rajt, a magyar futball zsenije valamiért sehol sem tudott megkapaszkodni. Nincs okunk, jogunk ítéletet mondani, az Origó sem teszi, sajnálatos módon így alakult.

Az NB II-es Volánba azért nem térhetett vissza, mert az Újpest nem adta ki a játékengedélyét. Aztán alsóbb osztályokban szerepelt, de mindenütt csak ideig-óráig volt maradása, a Budakalásztól például azért küldte el a kor mecénás csibésze, Zemplényi György, mert a nagy várakozás dacára nem jelent meg a Piliscsaba elleni meccsen.

Ezután megfordult Tápiószecsőn és Pilisszentivánon, majd Vecsésen, de mintha maga Törő tudta volna a legjobban, hogy méltatlan ahhoz ez a szint, aki valaha a világ legjobbja volt.

Később próbált rajta segíteni többször, különféle munkakörben az Újpest, utánpótlásedzőként a BVSC is alkalmazta, de Törőben nem volt kitartás a mindennapos munkavégzéshez. Aztán újságíróként, jegyzetíróként számított rá a Népszava, személy szerint Buzgó József rovatvezető, de a futballzseni idővel ezt is feladta.

A testvére, Éva és néhány barát volt a támasza, az ital pedig a menedéke. Amíg a szervezete bírta.

Noha a Origó részletesen bemutatja Törőcsik András életének eme kevésbé ismert szakaszát, tanulságot nem akar levonni. Helyette így zárul a sokadik visszaemlékezés:

Amikor meghalt, szemünk előtt jelent meg a BVSC ódon zuglói salakosa, az onnan kiragyogó 16 éves angyalarcú kölyök, akiről már akkor tudták, hogy zseni lesz, akit már akkor sem lehetett megzabolázni. Ahogy első edzője, Mezey György írta: csak köszönettel tartozhatunk a Mindenhatónak, hogy ezt az egyedülálló futballzsenit láthattuk játszani.

Borítókép: Törőcsik András, ahogy emlékezni szeretnénk rá