Garri Kaszparov, a sakkozás tizenharmadik világbajnoka 1985–2000 között uralkodott. Elődjét, Anatolij Karpovot emlékezetes, ötmeccses csatában győzte le végleg, majd ugyancsak az egyik honfitársa, Vlagyimir Kramnyik fosztotta meg a címétől. Ezt követően is ő vezette a világranglistát, a legjobb sakkozóként tisztelték, mígnem 2005-ben váratlanul bejelentette a visszavonulását, döntését azzal indokolva, hogy a politikának és az írásnak szeretné szentelni az életét.
Kaszparov persze a sakkozással sem szakított. Ő egyengette egy időben Magnus Carlsen pályafutását, s olykor egy-egy versenyen is felbukkan. A Saint Louis-i sakkfesztiválón például rendszeres vendég, tavaly elismerésre méltó teljesítménnyel ötödik lett a Bajnokok erőpróbája elnevezésű viadalon, amelyet a Fischer random sakk, avagy a Sakk 960 szabályai szerint játszanak. (Az alapsori figurák helyzetét sorolják, az elnevezésben a 960 arra utal, hogy összesen 960 féle alapállás létezik.) Sőt a bakui születésű zseni még jobban is szerepelhetett volna, ha időzavarban nem rontja el több kecsegtető állását.
Idén is vállalta a kihívást a világ legjobb nagymestereivel szemben. Bárcsak ne tette volna. A helyi idő szerint szombat este véget ért, kilencfordulós versenyben csupán fél pontot szerzett, azt is az utolsó fordulóban, amikor a honfitársa, Pjotr Szvidler megkönyörült rajta, s a különben is meglehetősen ingerszegény parti végén belement a lépésismétlésbe.
Az igazsághoz tartozik, hogy Kaszparov több játszmában is ígéretesen állt, de – jellemzően időzavarban – rendre hibázott. A saját bőrén tapasztalhatta meg, hiába volt egykor a legjobb, sőt ma is joggal tisztelik minden idők egyik legjobbjaként, a történelemnek nincs vége, az idő nem áll meg, újabb és újabb kiváló fiatal sakkozók bukkannak. Ugyanez a sors vár a jelenlegi világbajnokra, Magnus Carlsenre, aki a fesztivál első, legrangosabb eseményen, a klasszikus időbeosztású viadal harmadik fordulója után visszalépett, és egy sejtelmes üzenetet leszámítva azóta sem adott magyarázatot a cselekedetére.
