Abban az időszakban divat volt utálni őt Magyarországon. Pályafutása legnagyobb hullámvölgyét élte meg, tétmérkőzésen csaknem másfél éve nem szerzett gólt sem a klubjaiban, sem a válogatottban. A korabeli – és olykor ma is hallható, olvasható – kritikák szerint lassú, körülményes, a labdával meg csak csetlik-botlik.
A németek ellen Lipcsében olyan szépen belebotlott, hogy azt a korábban a példaképének nevezett, technikás megoldásairól is híres Zlatan Ibrahimovic is elfogadhatná sajátjának.
Bármennyire is volt a szurkolók kereszttüzében, edzői a végletekig kitartottak mellette. A válogatott szövetségi kapitányai közül Dárdai Pál és Bernd Storck is árral szemben úszott, amikor a nép kedvencével, Böde Dániellel vagy az abban az időben a gólokat futószalagon termelő Nikolics Nemanjával szemben rendre Szalait részesítették előnyben. De Hoffenheimben Julian Nagelsmann is kitartott mellette, és Marco Rossi is többször kiállt érte.
Szalai Ádám nem a legkülönlegesebb labdarúgó, de az egyik legkülönlegesebb ember a profi világban.
Olyasvalaki, akire még a Bayern Münchennel mindent megnyert Hans-Dieter Flick is felfigyelt. – Szalai Ádámnak megvan a véleménye a pályán és azon kívül is, amiért mindig nagyra becsültem – mondta Lipcsében a német szövetségi kapitány.
Na igen, erről mi is mesélhetnénk, az emlékezetes amszterdami 8-1-es zakó után olyan rendszerkritikát fogalmazott meg, ami hasonlóan őszinte és szókimondó formában a magyar futball aktív szereplőinek a szájából azóta sem hangzott el. Kapott is érte hideget-meleget.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!