Négy éve Phjongcshangban rövid pályás gyorskorcsolyában férfiváltónk (Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor, Burján Csaba) győzelme a téli olimpiák első magyar aranyát jelentette, de több érmet nem szereztünk. Idén februárban, Pekingben aztán meglett az első egyéni aranyunk (Liu Shaoang – 500 méter), mellé pedig két bronz is társult (Liu Shaoang – 1000 méter, vegyesváltó – Jászapáti Petra, Kónya Zsófia, Liu Shaolin, Liu Shaoang. Krueger John-Henry). S még szebb is lehetett volna a kép, hiszen az 1000 méteres döntőben Liu Shaolin haladt át elsőként a célvonalon, de kizárták, öccse így léphetett fel a dobogóra. A döntőben két „akciójáért” is büntethető versenyzőnk diszkvalifikálása nem mondható jogtalannak, viszont a győztesnek kihirdetett kínait, akivel birkózott a cél előtt, is ki kellett volna zárni. Ám az olimpiát Pekingben rendezték… Időrendben amúgy Liu Shaoang nagy győzelme ezután jött, így nem a rossz érzés maradhatott meg bennünk.

Liu Shaoang: Páran be voltak parázva
Az 500 méteres döntőben az első métertől vezető Liu Shaoang így idézte fel a finálét:
– Az volt a taktika, hogy az élre állok és végig ott is maradok. Éreztem, hogy az orosz versenyző lerajtolja a kazahot, éreztem mögöttem a sebességét, viszont tudtam, hogy ha mögém is kerül, akkor sem fog megelőzni. Egy viszonylag fiatal versenyzőről van szó, tudtam, hogy ő az ezüst- vagy a bronzéremnek is nagyon örülne, éppen ezért nem csinál semmilyen butaságot. Próbáltam az első két kört kicsit tempósabban meghúzni, a futam második felében pedig védekezni. Amikor beértem a célba, nem volt sok „reakcióm”, nem is tudom, ilyenkor mit szoktak érezni… Úgy keltem fel, hogy tudtam, olimpiai bajnok leszek, és lehet, hogy ez vett el ebből az érzésből. A döntőhöz is úgy álltam oda, hogy ez biztosan meglesz, így nem izgultam. Már-már félelmetesen higgadt, nyugodt voltam. Láttam a versenytársaim arckifejezését, azt, hogy ők hogyan melegítettek; hát, páran be voltak parázva szerintem. Én egyáltalán nem.
Liu Shaoang így nyerte meg az olimpiát: