A magyar válogatott abban a tudatban várta a kézilabda-vb középdöntőjének zárófordulóját, hogy ha legyőzi Zöld-foki-szigeteket és lapzártánk után Svédország is hozza a Portugália ellen mérkőzését, akár még világbajnok is lehet, ellenkező esetben a 13–16. helyek valamelyikén végez. Az aranyérem természetesen az élénk fantázia szüleménye, Chema Rodríguez csapata egy kis svéd segítséggel bőven beérte volna a legjobb nyolc közé jutással. Ehhez mindenekelőtt a nem éppen világverő, atletikus alkatú játékosokkal teletűzdelt korábbi portugál gyarmat, a függetlenségét 1975-ben kivívó Zöld-foki-szigetek volt az ellenfele.
Az afrikaiak elleni meccs előtt elegáns öltönyben álldogált idegesen Nagy László, ő sem tudta leplezni a benne levő feszültséget, de a válogatott sajtófőnöke és a szövetség főtitkára, Horváth Gabriella is így volt ezzel. Azzal az eshetőséggel – jogosan – egyikük sem számolt, hogy a válogatott megüti a bokáját Zöld-foki-szigetek ellen, és magyar szempontból nem lesz tétje a svéd–portugál meccsnek. Épeszű ember nem volt a csarnokban, aki az afrikai győzelmet vizionált a vb utolsó, Göteborgban játszott mérkőzésén.
Le kellett tehát játszani a zárókör első meccsét, a délutáni kezdés távol tartotta a svéd drukkereket. A sárga sokkal kevésbé volt domináns szín a Scandinaviumban, mint pénteken a brazilok ellen. Kecskemétről és Szegedről érkező drukkerek egy-egy nemzeti színű zászlóval jelezték az ittlétüket.
A műsorvezető hiába tett néhány elkeseredett kísérletet, hogy felhevítse a drukkereket – az öblös bariton és a dél-afrikai futball-vb betétdala erre csak korlátozottan volt képes. Mire egyesével bemutatta a pályára lépő főszereplőket, ezer szurkoló ücsörgött fegyelmezetten a göteborgi csarnokban.
A magyar válogatott tizenhatos keretéből ezúttal Kovacsics Péter és Palasics Kristóf maradt ki, és a Pedro, Ancsin, Hanusz, Bánhidi, Bodó, Bóka hatossal kezdett, Mikler volt a kapus. Védekezésben Hanusz helyére Sipos állt be.
Az első három magyar támadásból gól született, Bodó két bombája mellett Hanusz is hozzátett egyet. A negyedik percben tört meg a varázs, ekkor Ancsin tette naggyá Edmilson Goncalvest, az afrikaiak kapusát. A vezetés egy pillanatig sem forgott veszélyben, pedig a Benfica balátlövője, Leandro Semedo és névrokona, Elledy is mutatott tetszetős dolgokat. Mikler olykor szemmel is nehezen tudta követni a sistergős zöld-foki bombákat.
És akkor mit mondjon Edmilson Goncalves? Bodó labdái a kapus kezét is bevitték a kapuba. Negyedóra játék után eldőlt a meccs – bár annak idején Izland hatgólos előnye után ki hitt őszintén a magyar fordításban….? Zöld-foki-szigetek próbálkozott, de a látványos játékába bele-belecsúsztak sallangok.
Chema Rodríguez szövetségi kapitány Ancsinnak, Bánhidinek és Bodónak is adott pihenőt 20 perc után, érkezett Ilics, Rosta és Szita. A nézők jól szórakoztak, az inkább a kis csapat felé húzó hazai drukkerek minden zöld-foki-szigeteki gólt hangosan megünnepeltek. Erre mondta azt Bánhidi Bence, még az Izland elleni meccs előtt, hogy nem zavaró az ellenszél, legalább van hangulat a meccsen. Volt. Rosta Miklós középkezdésből szerzett gólját még a hazai drukkerhad is megtapsolta. Az a középkorú hölgy talán ezt a jelenetet is átaludta, akit a nézőket pásztázó kamera szúrt ki a közönség nagy örömére. Rosta Miklós szabaddobásból bezúdított gólja zárta az első félidőt.
A Zöld-foki-szigetek elleni mérkőzés volt az egyetlen félidő eddig a vébén, amelyet kétperces kiállítás nélkül fejezett be a magyar válogatott.
A folytatásra kapust cserélt Chema Rodríguez: Mikler helyére Székely Márton érkezett. A Pedro, Ancsin, Hanusz, Bánhidi, Bodó, Bóka sor folytatta a játékot. Felváltva estek a gólok, Székely nem találkozott a labdákkal a kapuban, a túloldali kollégája, Goncalves annál inkább. Szép lassan visszakúszott, feljebb zárkózott a hazai drukkerek szimpátiáját élvező Zöld-foki-szigetek. A magyar kapitány ekkor, a második félidő 10. percében még nem érezte úgy, hogy időt kell kérnie. Jól tette.
A csapata valahogy kikecmergett a hullámvölgyből, a tízgólos vezetésért támadhatott, de aztán újra hibádzott a helyzetkihasználás. Zöld-foki-szigetek feljött hét gólra, de közelebb nem tudott. Nem mintha a gólkülönbségnek bármilyen jelentőség lett volna. A mérkőzés már réges-rég eldőlt, a végére szépen kinyílt az olló a két csapat között: öt perccel a vége előtt tíz gólra hízott a magyar előny. A vége 42-30 lett.
A magyar válogatott megtette a továbbjutáshoz szükséges lépést, a győzelmének köszönhetően fellépett a csoport második helyére. A következő lépése már nem rajta múlik. A sorsa immár Svédország kezében van. Amennyiben a házigazda legyőzi Portugáliát, megtartja a jelenlegi helyét.
Férfikézilabda-világbajnokság II-es számú középdöntő csoport: Magyarország–Zöld-foki-szigetek 42-30 (22-15). Később: Izland–Brazília, Svédország–Portugália.
A csoport állása: 1. Svédország 8 pont, 2. Magyarország 6, 3. Portugália 5, 4. Izland 4, 5. Brazília 3, 6. Zöld-foki-szigetek 0.
