Darnyi és Egerszegi, most pedig Milák és Kopasz

Olimpia és labdarúgó Európa-bajnokság. Mint páros években rendszeresen, 2024-ben ez a két esemény áll majd a sportélet fókuszában. Nem néztük el a naptárt, jól tudjuk, hogy idén még csak 2023-at írunk, ám a magyar sport korábbi rendje átalakulóban van. Mindkét csúcsrendezvényre készülnünk kell. Az olimpia már a legjobbaknak sem csupán a részvételről szól, egyre rögösebb út vezet a játékokra, futballban viszont több évtizedes sóvárgás után immár úgy kalkulálhatunk, hogy ott a helyünk a kontinensviadalon. Kvalifikáció és selejtező – ennek jegyében telik a sportban a 2023-as esztendő.

20220604 Puskás Aréna Magyarország Anglia labdarúgás válogatott Nemzetek Ligája Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

Kubatov Gábor szilveszter napján szokás szerint az FTC-re szorítkozva értékelte az esztendőt, mégis két általános érvényű aforizmát fogalmazott meg. – Nem megsértve a többi sportágat, de ha a Fradinál a futball rendben van, akkor minden rendben van. Ami ma elég, az holnap már kevés – jegyezte meg a klub elnöke. Mindkét megállapítás érvényes a magyar sport egészére nézve.

Sportnemzet vagyunk. Amikor ezt hangoztatjuk, elsősorban az olimpiákon elért sikereinkre gondolunk. Sokadszorra is hátborzongató belegondolni, hogy száznyolcvanegy aranyéremmel Magyarország az ötkarikás játékok történetének nyolcadik legeredményesebb nemzete. Nincs még egy olyan emberi tevékenység, amelyben hazánk csak megközelítően olyan sikeres lenne, mint a sportban. Az olimpia bennünk él. Miként Gyulay Zsolt, a szervezet elnöke fogalmazott a Magyar Olimpiai Bizottság év végi közgyűlésén: az táplálja a magyarok sportszeretetét, hogy osztozni akarnak a bajnokok sikereiben, át akarják élni a győzelmeiket, mert az elmúlt száz évben rengeteg csapás érte hazánkat.

Olimpia négy évente, foci mindennap

Így igaz. A sport segít abban, hogy felemeljük a fejünket. Ám az kevés, ha ezt csak négy-, a közelmúltban a téli olimpiára gondolva kétévente tehetjük meg. Ahhoz, hogy folyamatosan felemelt fejjel járhassunk, mindennapos sportsikerekre van szükség. Ezt a tartást pedig csak a labdarúgás adhatja meg. A mögöttünk hagyott esztendő ezért kivételes jelentőségű. Noha „csak” a Nemzetek Ligájában, de a magyar válogatott világraszóló sikereket ért el, amelyeket a Ferencváros menetelése egészített ki a második számú klubsorozatban, az Európa-ligában.

Kötelező kijutni az Eb-re

Ami ma elég, az holnap már kevés. Természetesen a tavalyi eredményeket nem lehet átírni, ám azok egyúttal mérceként is szolgálnak. Évtizedek óta nem vágtunk neki úgy selejtezősorozatnak, hogy a válogatottunktól nem csupán reméljük, hanem elvárjuk a továbbjutást. Szerbia, Bulgária, Montenegró és Litvánia társaként a G csoportban túlzás nélkül kötelező bejutni az első kettő közé. A menetrend március 27-én, a bolgárok elleni hazai meccsel kezdődik. A Fradi megadhatja az alaphangot, hiszen addigra már túl lesz a nyolcaddöntőn az Európa-ligában. Az ellenfél egyelőre ismeretlen – sorsolás majd csak február 24-én –, az azonban már fix, hogy március 9. és 16. a két játéknap. A Ferencváros már eddig is erőn felül teljesített, minden további csupán ráadás, de azért arról se feledkezzünk meg, hogy május 31-én a Puskás Aréna lesz a sorozat döntőjének helyszíne.

Az eredményesség megőrzésén felül a magyar labdarúgásnak – a magyar labdarúgástól – titkon még azt kívánhatjuk, hogy erősítse saját, belső forrásait, hiszen a válogatott egyre több honosított, a Fradi pedig zömében külföldi játékosokra építve éri el a sikereit. A globalizálódó világban ez egyre nehezebb kihívás, de reméljük, a magyar fiatalok állják a versenyt.

Minden évben úszó-vb

Darnyi kettő, Egerszegi kettő (vagy három). A magyar sport bő három évtizede éveken át így kalkulálhatott. Most pedig úgy, hogy Milák kettő, Kopasz kettő. Ha ez így lesz idén és még inkább jövőre is, akkor nagy baj nem érhet minket. Noha Sós Csaba szövetségi kapitány a minap részletesen ecsetelte a magyar úszósport előtt álló nehézségeket, inkább csak az a kérdés, ki tud felzárkózni Milák Kristóf mellé. Az úszás egyébként különös időszakot él. Kezdetben négy-, majd kétévente rendeztek világbajnokságot, a pandémia miatt ez a rend is látványosan felborult, 2022 után 2023-ban, sőt az olimpia évében, 2024-ben – februárban – is lesz vb; ne feledkezzünk meg róla, kvalifikációs jelleggel is.

A kvótaszerzés immár az elmúlt két évtized első számú magyar sikersportágában, a kajak-kenuban sem automatizmus, de azért nincs ok különösebb aggodalomra. Mind a négy szakágban akadnak klasszisaink, inkább az a kérdés, hogy az olimpiai bajnok női kajak négyes három tagja – Kozák Danuta, Csipes Tamara, Bodonyi Dóra – egy év kihagyás után milyen formában tér vissza. A negyedik, Kárász Anna decemberben jelentette be a visszavonulását.

Atlétikai világbajnokság: rajtunk a világ szeme

Az olimpiai kvalifikációs versenyeknek nekünk még vívásban, birkózásban és öttusában lesz kiemelt jelentőségük. Fontosságát tekintve az atlétika sajnos visszacsúszott a második csoportba, idén mégis valamennyi sportág elé kívánkozik. Augusztusban Budapest ad otthont a világbajnokságnak, tíz napon át Magyarországra irányítva a sportvilág figyelmét. Megugrani a magasságot, venni az akadályt, megannyi metafora közül válogathatunk a sportági szakzsargonból. A lényeg, hogy mindenki átérzi: a vb nem csupán lehetőség, felelősség is egyben.

Borítókép: Nem csupán remény, elvárás a sikeres selejtező (Fotó: Mirkó István)