Egyetlen hónap telt el azóta, hogy a Bayern München március 24-én felfüggesztette Julian Nagelsmann vezetőedzőt, amit Oliver Kahn azzal indokolt, hogy veszélyben látták a csapat idénybeli és jövőbeni célkitűzéseinek megvalósulását.
Aznap, amikor a Nagelsmann kezéből kicsavart irányítást a helyére kinevezett Thomas Tuchel kezébe adták, a Bayern a Bundesligában a második helyen állt a Dortmund mögött, harcban volt a Német Kupában és 100 százalékos teljesítménnyel a Bajnokok Ligájában is, tehát a triplázás lehetségesnek tűnt.
Egy hónappal később a Bayern ugyanúgy második a Bundesligában a Dortmund mögött, de az új edzővel rögtön kiesett a kupából és a BL-ből is. A csapat jelenlegi formája alapján pedig már inkább az a valószínű, hogy trófea nélkül marad.
Ha így lesz, az óriási kudarc lenne a bajor sztárcsapatnak, amely 2013 óta minden évben, zsinórban tízszer lett a Bundesliga bajnoka, legutóbb pedig 2011-ben zárt olyan évet, amelyben semmit sem nyert.
Basler: Fejek hullanak, vagy nem értek semmit
– Ha a Bayern München nem lesz bajnok, és emiatt nem fognak fejek hullani, akkor semmit sem értek a futballból – jelentette ki egy német tévéműsorban Mario Basler, a Bayern korábbi szabadrúgás-specialista sztárja, aki a klub mezében lejátszott utolsó BL-meccsén gólt lőtt a Manchester United elleni 1999-es döntőben – természetesen szabadrúgásból.
Azon a hajrában 2-1-re elvesztett fináléban Oliver Kahn védte a Bayern kapuját, Basler helyére pedig Hasan Salihamidzic állt be csereként a 89. percben, még 1-0-s bajor vezetésnél. Amikor Basler a fejek hullásáról beszél, a legtöbben Kahn és Salihamidzic arcát látják maguk előtt – előbbit vezérigazgatóként, utóbbit sportigazgatóként terheli komoly felelősség abban, hogy a Bayern idénye ilyen katasztrofális fordulatot vett.
Összeomlott a Bayern München
Arra legalábbis nehéz magyarázatot találni, Nagelsmannt miért állították fel a kispadról. A 35 éves edző utolsó meccse, a Bayer Leverkusen elleni 2-1-es vereség valóban csapnivaló játékot hozott, de válságról túlzás lett volna beszélni. A Bayern az azt megelőző négy mérkőzését megnyerte, köztük a Lionel Messivel és Kylian Mbappéval felállt Paris Saint-Germain elleni BL-nyolcaddöntős visszavágót is. Ebben a sorozatban eleve fantasztikus volt a Nagelsmann-vezette Bayern teljesítménye: nyolcból nyolc győzelem, 21-2-es gólkülönbség, pedig az ellenfelek között a PSG mellett a Barcelona és az elődöntőig jutott Internazionale is ott volt.
Nagelsmann az idénybeli 37 tétmeccsén mindössze három vereséget szenvedett el. Ilyen eredménysorral rendelkező edzőt senki sem rúg ki a szezon legfontosabb hetei előtt. Senki, kivéve a Kahn és Salihamidzic véleményére alapozó Bayern-vezérkart.
Mi történt ezután?
Tuchel, az utód – akinek az edzői stábjában Lőw Zsolt is helyet kap – az első hét mérkőzésén összehozott három vereséget a csapattal. Ugyanannyit, mint Nagelsmann ötször annyi találkozón. Ez pedig nem Tuchel alkalmatlanságát bizonyítja, ő egy topedző, aki nem véletlenül nyerte meg a BL-t 2021-ben a Chelsea-vel. Ami a Bayernnel történt az elmúlt egy hónapban, az a döntéshozók alkalmatlanságát bizonyítja.
Nem erre számítottak
Kahn és Salihamidzic nem mérte fel, hogyan hathat az edzőváltás a futballistákra. Amikor nem jönnek az eredmények, egy új edző lendületet hozhat magával, de ha egy olyan edzőt távolítanak el a helyéről, akiben hisznek a játékosai, az a visszájára üthet. Ritkán látható kiállást tettek a müncheni labdarúgók Nagelsmann mellett a leváltása után, Leon Goretzka például sokkolónak nevezte az edzőváltás hírét. Nem túlzás, legutóbb akkor tűnt egységesnek a müncheni csapat, amikor a játékosok egymás után hálálkodva búcsúztak Nagelsmanntól.
