Vonat húz el a kispadok mögött futó sínen, az ablakok tövig lehúzva. A pálya szélén csak néhány fa szűk árnyéka nyújt menedéket. Az alkalmazás szerint harminckét fok van, a hőérzet harmincnyolc. Álldogálni is izzasztó a falusi futball jellegzetes korlátján kívül, belül meg egy srác a válogatott tízes mezében sprintel a labda után, mintha az élete múlna rajta. Hosszú a passz. Előttem egy fűben ülő fiú felharsan: – Mi folyik itt, Gyöngyösön! – Sovány, meztelen mellkasán a táborozó gyerekek nélkülözhetetlen kelléke, egy nyakba akasztható neonzöld pénztárca csüng. Nagyszájú kölyök, az látszik, törődő hangon csitítják. – Tudod, hol van Gyöngyös? Hát honnan jöttél? – kérdezik tőle. – A cigánytelepről – hangzik az önkéntelen válasz. S beleolvad a tikkasztó balatonszemesi délutánba.

Futballmérkőzésre jöttünk, az U15-ös fiúkból álló Fete-válogatott története során először lép pályára, az ellenfél a helyi, Somogy vármegyei másodosztályban szereplő Dél-Balaton FC korosztályos csapata. A Fete a Felzárkózó települések program rövidítése, amelyet a magyar kormány indított 2019-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és több más karitatív szervezet együttműködésével. Célja hazánk háromszáz legszegényebb településének felzárkóztatása, s ebben a futball az egyik fontos eszköz.
Apa, anya a gyerek szeme láttára drogozik
A misszió 2011-re vezethető vissza, Maka István ekkor kezdte megszervezni a monori romák telepi csapatát.
– A tanodában dolgoztam, és híre ment, hogy futballoztam – eleveníti fel Maka István, aki az NB II-ben és a romaválogatottban is játszott.
– Elkezdtek odajönni hozzám a problémásnak tartott srácok, hogy focizzak velük, nézzem meg, mit tudnak. A játék segített kirántani őket a világból, amely természeténél fogva a mélybe ránt.
Mennyire mélybe?
Az egyik legnagyobb probléma a drog, tudjuk meg a felzárkóztatás motorjaként működő Jelenlét Misszió felelős vezetőjétől, Kiss Dávidtól. – Kétszáz forint egy szál herbálos cigaretta, és sokszor fogalmunk sincs, mit tartalmaz, az orvosok is tehetetlenek – teszi hozzá. – Tönkreteszi a szervezetet és azt is, ami azon túl van: az embert. Apa, anya sokszor a gyerek szeme láttára drogozik, sajnos sok ilyet látunk, gyakran innen indul a munka. Muszáj célt adni, ez az egyetlen út, mert a semmittevésnél semmi sem rosszabb és semmi sem veszélyesebb.