A bajnok Michelisz Norbert: Volt, amikor nagyon mérges és dühös voltam

Michelisz Norbert vasárnap 2019 után újra bajnok lett a túraautós világsorozatban. A TCR World Tour hihetetlenül szoros szezonzárót hozott a világ egyik legveszélyesebb pályáján, Makaóban, ahol a Hyundai versenyzője megnyerte az időmérőt és az első futamot, majd behúzta a bajnoki címet. Michelisz telefonon adott interjút lapunknak a messzi Makaóból, s elmesélte, mi dühítette fel az idényben, szakmailag értékesebbnek tartja-e az idei sikerét a négy évvel ezelőttinél, és miért érzi még mindig úgy, mintha egy álomban élne.

Macau (CHI), NOV 15-19 2023 - Macau Grand Prix 2023. BRC Hyundai N Squadra Corse. © 2023 Sebastiaan Rozendaal / Dutch Photo Agency Fotó: Sebastiaan Rozendaal

– Ez mindig olyan könnyen ment, mint ahogy hangzik?
– Igazság szerint nem. Ott volt a hungaroringi mélypont, amikor kilöktek, Uruguay, ahol az egyenesben szorítottak le, és csak hajszálon múlt, hogy nem szenvedtem nagyobb balesetet, vagy a második futam Sydney-ben, ahol szerintem nyerhettem is volna, de hátulról belém jöttek. Ezeken a szituációkon nem felhúzni magam, és továbbra is minden idegszálammal összpontosítani, az határtalan türelmet követelt. De tudtam, hogy a saját érdekemben csak egy dolgot tehetek, ha nyugodt és koncentrált maradok. Nagy dolognak tartom, hogy ez az utolsó pillanatig sikerült.

– Három márka három versenyzője fej-fej mellett kezdte meg a szezonzáró hétvégét, hol az egyiknek, hol a másiknak állt a zászló, és a teljes év is hasonlóan alakult. Amikor mindenki mindenre elszánt, mennyire maradhat fair a harc?
– Én szeretem, ha kemény a küzdelem, de voltak a szezonnak olyan pontjai, amikor nagyon mérges és dühös voltam. Néhány megmozdulást nem éreztem sportszerűnek. Ugyanakkor elég régóta versenyzem már ahhoz, hogy tudjam, ez is a játék része. El kell fogadni, hogy egy ilyen bajnokságban van kontakt, és ez nem egy veszélytelen sport. Bár az adott pillanatban nem mindig voltam boldog, utólag visszanézve ezt is úgy látom, mint az élet más dolgait: a harc megkeményít, edzettebbé tesz, az ilyen kiélezett csatákban fejlődsz igazán.

A magyar versenyező maga mögé utasította a TCR World Tour teljes mezőnyét. Fotó: Sebastiaan Rozendaal

– Most, hogy másodszor is bajnok lett, eszébe jut, hogy már huszonegy éves volt, amikor először versenyautóba ült, és így jutott fel a csúcsra egy világsorozatban?
– Néha még mindig álomszerűnek tűnik, ami velem történt. Emlékszem arra az időszakra, amikor tényleg azt gondoltam, hogy belőlem soha nem lesz profi autóversenyző. Tinédzserkoromban már felfogtam, hogy jószerivel elkéstem. Az előbb a küzdelemről beszéltünk, és most eszembe jutott, hogy a pályafutásom elején nem voltam annyira harcedzett, ami pont abból következett, hogy én nem szocializálódtam már öt-hat évesen gokartban, fiatalon kimaradtak a kemény csaták. Nekem minden később jött, és a tapasztalatot, ami egy bajnoki címhez kell, nem lehet a tévén keresztül megszerezni, csakis sok-sok valódi küzdelem árán. Büszke vagyok arra a szakmai útra, amit bejártam, mert ha visszanézek az elmúlt tíz évre, akkor látom, hogy rengeteget fejlődtem. A nyers tempó talán mindig megvolt, de a harcedzettség sokáig hiányzott, és most már azt érzem, hogy egyre több helyzetre vagyok teljesen felkészülve. Ezért lazább tudok lenni, jobban élvezem a kemény csatákat, sőt már várom is őket, mert tudom, hogy segítenek.

– Az, hogy később kezdődött a pályafutása, azt is jelenti, hogy tovább tart? Jövőre tölti a negyvenet, hány évet lát még maga előtt?
– Jó kérdés, nem tudom, de remélem, hogy még sok van hátra. Egyébként valóban van egy olyan gondolatom, hogy ha fiatalabb koromban kezdem az autóversenyzést, akkor mostanra talán már be is fejeztem volna. Hiszek abban, hogy semmi sem történik ok nélkül, és igaz, hogy az én pályafutásom később kezdődött, mint a versenyzők túlnyomó részének, de ennek előnye is volt, mert jobban tudtam értékelni a lehetőségeket. Még mindig nagyon élvezem a versenyzést.

– Háromhetes maratoni, ausztráliai és makaói szezonhajráról utazik haza. Mi lesz az első dolga itthon?
– Nem volt könnyű ilyen sokáig messze lenni a családtól, hasonlóra nem is volt példa korábban. Akinek vannak gyerekei, főleg olyan picik, mint az én lányaim, az biztos át tudja érezni, hogy a hiányuk mennyire megviselt, szóval amikor végre hazaérek, legelőször is jól megszeretgetem őket.

Borítókép: Michelisz Norbert megszerezte a bajnoki címet Makaóban (Fotó: Sebastiaan Rozendaal)