Lipcsei Péter, a soroksári Ferguson emlékezetes útja az újpesti stadionig

Lipcsei Péter az FTC legendája, aki ma is a klub kötelékébe tartozik, igaz, nem a Fradit, hanem a partnercsapat Soroksárt irányítja vezetőedzőként immáron hetedik éve. Mi lenne az, amiért a jelenlegi munkáját feladná? Miként éli meg, hogy nem hívják a Ferencvároshoz? És hogyan viszonyul ahhoz, hogy hamarosan nagypapa lesz? Interjúnkban ezekre a kérdésekre is válaszolt.

Lipcsei Péter ma is a Ferencváros kötelékébe tartozik, igaz, nem a Népligetben, hanem Soroksáron dolgozik. Fotó: Teknős Miklós

– A legtöbb labdarúgó és edző az utolsó tavaszi meccs másnapján már távol van az otthonától, önnel viszont ezt a beszélgetést napokkal a szezonzárás után, Budapesten vettük fel. Ilyenkor van még teendője a klubjánál?
– Teendő már nincs, viszont a kisebbik fiam felesége hamarosan szülni fog. Alig egy hónapja van már csak hátra, ezért úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem megyünk el nyaralni, itthon maradunk, mert bármikor megszülethet az unoka.

Nagyszülői örömök elé néz Lipcsei Péter (Fotó: Teknős Miklós)

– Hogyan viszonyul ahhoz, hogy 52 évesen nagypapa lesz?
– Nem visel meg túlságosan, ez az élet rendje, öregszünk. Örültünk, hogy a gyerekek így döntöttek, várjuk, hogy újabb taggal bővüljön a családunk.

Motiválja, hogy labdarúgókat nevelhet

– A 2017-es kinevezése óta a hetedik szezonját teljesítette a Soroksár vezetőedzőjeként, csapata valamennyiszer a tabella első felében zárt, az idén hetedik lett. Elégedett?
– A célkitűzésünket teljesítettük, de velünk kapcsolatban tudni kell, hogy a Soroksár nem úgy áll anyagilag és infrastruktúrával sem, mint néhány nagyobb NB II-es klub. Mi vállaltan a kis Fradi, azaz az FTC fiókcsapata vagyunk, a célunk elsődlegesen az, hogy minél több fiatalt szerepeltessünk, a mindenkori vezetőedző pedig megnézze, kik azok, akiknek lehetősége lehet a Ferencvárosba, ha pedig nem oda, akkor más NB I-es klubba menni. Sokkal inkább afféle nevelőegyesület vagyunk.

– A hétéves eddigi munkája csúcsát a tavalyi ötödik helyezés jelentette. Lehet ennél feljebb?
– Nem hiszem. A realitás az, hogy mindig az első tízben kell lennünk, de a merészebb célokhoz sokkal több pénz kellene és olyan játékosok, akik képességben is magasabb szintet képviselnek. Vannak határaink, emellett azt is látni kell, hogy nagyon sok pénz lett az NB II-ben, a játékosok akár teljesítmény nélkül is nagyon sokat kérnek, ezt viszont mi Soroksáron nem tudjuk és nem is igazán akarjuk kifizetni. Ez nem is baj, én nem vágyom „nagy sztárokra”, inkább az motivál, hogy a fiatalokat elindíthatom az úton.

– Nem vágyik arra, hogy komoly célokért küzdhessen edzőként?
– Természetes, hogy szeretnék dobogós helyekért vagy akár az NB I-ért harcolni, ám jelen pillanatban nincs megkeresésem máshonnan, viszont a szerződésem a Soroksárhoz köt. Becsülettel teszem a dolgomat, megpróbálom a maximumot hozni a lehetőségekből.

Menne, de nem minden áron

– Gyakran megkeresik ajánlatokkal?
– Korábban voltak beszélgetések, de semmi konkrét vagy komoly ajánlat nem volt, nem jutottunk el odáig, hogy anyagiakról vagy további feltételekről beszélgessünk. Idővel szívesen kipróbálnám magam máshol is, de nem minden áron. Látom, hogy az NB II-ben folyamatosan rugdossák ki az edzőket, nem szívesen kerülnék olyan helyzetbe, hogy néhány vereség után már inog alattam a kispad. Soroksáron más a helyzet, ahogy mondtam, mások a célok is, nálunk a gyerekek fejlődése az elsődleges szempont.

– Van olyan lehetőség, amire azonnal igent mondana?
– Nyilván, ha egy élvonalbeli csapat hívna, akkor persze, szívesen belevágnék, ha adottak lennének a feltételek is. Jó lenne egyszer az NB I-ben is bizonyítani, de be vannak határolva a lehetőségek, pláne az én múltammal.

Büszke a ferencvárosi múltjára (Fotó: Teknős Miklós)

– Hogy érzi, edzőként miben változott a legtöbbet 2017 óta, amikor megkapta a soroksári kispadot?
– Visszább mennék az időben, egészen 2010-ig, amikor a visszavonulásom után a Ferencváros tartalékcsapatánál kezdhettem meg a munkát. Az első éveimben még inkább játékospárti, közelebb engedő típusú edző voltam, bár a végső döntés az enyém volt, sokszor megkérdeztem a játékosoktól, mit hogyan szeretnének. Most már ilyen nincs, keményebb lettem, tudom azt, hogy a fia­talokat bizony néha keményen kell fogni, hogy eredményt érjenek el. Remélem, azóta mindenki megértette, hogy ez nem azért van, mert nem szeretem őket, ellenkezőleg, a játékosok érdekét tartom szem előtt. Értük haragszom, ahogy ezt mondani szokták. Az ő érdekük, hogy rengeteget dolgozzanak, és akkor adott esetben lehetőségük lehet az NB I-ben is szerepelni.

– Nagyon más a mai fiatal labdarúgók hozzáállása ahhoz képest, mint mondjuk az ön idejében volt?

– Igen. Azért is, mert most már körbeveszik őket nemcsak a szülők, hanem a menedzserek, vagy ahogy új szóval mondják, az ügynökök is. Nekünk is voltak, de nem szóltak bele annyira a dolgainkba, most viszont már majdnem az ügynökök irányítják a labdarúgókat. Én mindig azt mondom a játékosoknak, hogy elsősorban a pályán tudják magukat menedzselni, azzal, ha minél jobb teljesítményt nyújtanak.

– Az idén a Nyíregyháza és a Győr jutott fel a másodosztályból. Milyennek látta a mögöttünk hagyott idényt?
– Nagyon nehéz dolgunk volt nekünk is azzal, hogy az MLSZ úgy döntött, négy csapat esik ki. Ez az idény nagyon hektikus volt, bárki ellen benne volt a győzelem és a vereség is. Volt, hogy a későbbi bajnok Nyíregyházával idegenben ikszeltünk, utána pedig hazai pályán kikaptunk az utolsó helyezett, már kiesett Mosonmagyaróvártól 4-3-ra. Ennek kapcsán mindig azt próbálom megértetni a játékosaimmal, hogy ezek a meccsek fejben dőlnek el, úgy gondolom, ugyanúgy kellene koncentrálniuk a játékosoknak egy kiesőjelölt, mint mondjuk a Nyíregyháza ellen. Összességében egyébként egy nagyon jó, színvonalas NB II-es idényen vagyunk túl.

– Miközben ön a Soroksárnál a fiatalok nevelésére koncentrál, a második helyen feljutott ETO FC Győr többségében idegenlégiósokkal érte el sikereit a másodosztályban. Mit gondol erről?
– Kellenek az első osztályba az úgynevezett vidéki fellegvárak is, jó példa a Nyíregyháza, ahol a szezonrajtra elkészül az új stadion, ráadásul nagyon jó csapat alakult ki. A Győr talán kevésbé jó példa. Nem a klubbal van problémám, hanem azzal, hogy ennyi idegenlégiós játszik a csapatban. Az nem létezhet, hogy nyolc külföldi játsszon egy NB II-es együttesben, közben a kispadon is üljön még három-négy, miközben Győrben adott egy jó akadémia.

Egy Rebrovhoz hasonló karakter kell a Ferencváros élére

– Miként éli meg, hogy a Ferencvárosnál fel sem merül a neve lehetséges megoldásként a kispadra?
– Mostanra elengedtem ezt a kérdést. Láthatjuk, hogy a Ferencváros egy nagy üzlet. Elfogadom azt, amit elnök úrék, Kubatov Gáborék nyilatkoznak, ők azt mondják, mindig olyan embert szeretnének hozni vezetőedzőnek, aki a csapat felett van. Én nem is nagyon akarok ezzel foglalkozni, teszem a dolgomat, amíg lehetőségem van rá. Nyilván eleinte rosszulesett, amikor ez elhangzott, de nem fogok a kardomba dőlni akkor sem, ha soha nem keresnek meg. A Fradinak és személy szerint Kubatov Gábornak sokat köszönhetünk, hiszen ha a Ferencváros nem lenne a Soroksár mögött, akkor a Soroksár sem lenne NB II-es.

Mostanra elfogadta, hogy nem merül fel a neve a Ferencváros kispadja kapcsán (Fotó: Teknős Miklós)

– Mi a véleménye a Fradi idényéről? A csapat ismét megélte a tavaszi folytatást az európai porondon, újra bajnok lett, a kupadöntőt viszont elveszítette, ráadásul három edzőt is „elfogyasztott”.
– Arra nincsen rálátásom, hogy az edzők hogyan működtek a Ferencvároson belül, nem vagyok benne a belső dolgokban. A nemzetközi kupaszereplés rendben volt, a csapat megérte a tavaszt, a bajnoki cím megszerzése pedig ezzel a kerettel jóformán természetes volt. Így kellett volna lennie a kupadöntőnek is, de látjuk, egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Gratulálni kell a Paksnak, amely ebben a kupafináléban magyar játékosokkal meg tudta verni a Fradit. Erre a döntő előtt senki nem gondolt szerintem.

– Zsinórban hatodik éve bajnok a Ferencváros. Lát bárkit, aki ezt a sorozatot megtörheti?
– A következő két-három évben nem. A Fradi is dolgozik, folyamatosan hozza a játékosokat, biztos, hogy ezen a nyáron is tovább fog erősödni a csapat.

– Hogy látja, milyen típusú vezetőedző lenne ideális a mai Ferencvárosnak?

– Ez nehéz kérdés, bárki is lesz a következő, mindenekelőtt az egókat kell jól kezelnie. Hosszú a keret, ha valaki nem játszik, vagy nem kerettag, már sértődések lehetnek, ezt kell valahogy kézben tartania a leendő edzőnek. Én ilyen helyzetben nem voltam még, de tudom, milyen az, amikor keretet kell hirdetni. Az mindig nehéz. Szerintem egy Szergej Rebrovhoz hasonló karakter kell a Ferencváros élére, aki kemény, nem bratyizik a játékosokkal, emellett pedig a szakma is a kisujjában van.

Bízik a válogatott továbbjutásában

– A szurkolók rendre örömmel veszik, amikor a lelátóról szurkol a Fradinak. Mikor volt legutóbb „civilben” mérkőzésen?
– A tavaly májusi Újpest–Fradin. Két gyerekem van, persze, hogy fradisták, egyszer ők mondták nekem, hogy menjek velük a táborba. Extra érzés volt végigsétálni az Újpest-Városkaputól a vendégszektorig vezető utat, nyertünk is, jó hangulat volt. Nem mindig tudok ott lenni a Ferencváros meccsein, mert a Soroksárral általában vasárnaponként játszunk, de egy időben például rendszeresen kilátogattunk a jégkorongmeccsekre is.

– Az Európa-bajnokság idején lesz feladata, vagy „csak” nézője lesz a tornának?
– Több felkérésem is van, szakkommentátorként számítanának rám, de még nem döntöttem el, hogy melyik legyen. Ezt még a következő időszakban egyeztetni kell, jelenleg nincsen konkretizálva semmi.

– Meddig juthat az Eb-n a magyar válogatott?

– Nagyon remélem, hogy a csoportból tovább tudnak jutni. Nem lesz könnyű, de ez a válogatott többször is bebizonyította, hogy bárkivel pariban lehet. Szurkolni fogok, no nem a helyszínen, hanem itthon, a baráti társasággal fogjuk nézni a meccseket.

Szurkol a korábbi csapattársnak

– Az utolsó NB II-es fordulóban pályatársával, a Vasast irányító Gera Zoltánnal rivalizálhatott a kispadon. Milyen élmény volt ez a találkozás önöknek?
– Gera Zoltánnal nagyon jó kapcsolatot ápolunk, amikor 24 éve idejött a Fradiba, nagyon sokat segítettem neki. Szenzációs futballistának tartottam, imádtam vele futballozni. Neki a Vasas az első csapata, ahol napról napra edzősködhet, azt gondolom, jól is végzi a dolgát, láttuk, ha Győrben nem kapnak ki, valószínűleg most ők a feljutók. Beszélgettem vele az egymás elleni meccs után, úgy tudom, kétéves szerződése van még a Vasassal, biztos vagyok benne, hogy úgy fogja összeállítani a csapatot, hogy jövőre is esélyesek lesznek a feljutásra.

– Mint tapasztaltabb klubedző, milyen tanácsot adna Gera Zoltánnak?
– Nagy tanácsot nem szeretnék neki adni, tudja ő az útját anélkül is. Egyenes ember, vinnie kell tovább mindazt, amit tapasztalt, megtanult a válogatottnál Marco Rossi mellett. Jó ember, biztosan következetes lesz, szurkolok neki, hogy érje el az álmait.

– S hol látja önmagát öt év múlva? Mit szeretne, hol tartson akkor a pályafutása?
– Jó lenne az NB I-ben egy olyan csapattal foglalkozni, ahol én tudom összeállítani a keretet és van megfelelő anyagi háttér is, de az sem baj, ha mondjuk én leszek a soroksári Ferguson, aki évtizedekig dolgozik ugyanott. Nagyon jól érzem magam Soroksáron, olyan közösség alakult ki az évek alatt, ahol remek a hangulat, igazi családias klub vagyunk. A Soroksár annak is köszönheti a stabil helyezését, hogy egy kicsi, de nagyon jó közeg, a pályamunkástól kezdve a takarítón át a szertárosig mindenkivel kiváló kapcsolatot ápolok. Szeretek oda járni. Azt pedig majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Hirdetés: ha kedvet kapott a fogadáshoz, keresse fel a Szerencsejáték Zrt. Tippmix Pro oldalát, ahol azonnal fogadhat, játszhat, nyerhet.