Furcsa szeren keresztül vezetett az út Biles legyőzéséig

Rebeca Andrade évek óta ott van a tűz közelében, ám általában csak a második hely jut neki az amerikai tornászcsillag, Simone Biles mögött. Hétfőn a brazil kiválóság legyőzte vetélytársát a párizsi olimpián, de Andrade nem akármilyen utat járt be, míg eljutott idáig.

Simone Biles (balra) nem szomorkodott a dobogó második fokán sem Fotó: AFP/Anadolu/Mehmet Murat Onel

Amióta Simone Biles 2013-ban megjelent a színen, elvétve fordult elő, hogy más tornász zsebelt volna be egy-egy aranyat az olimpiákon és a világbajnokságokon – természetesen azon versenyszámok kivételével, amelyektől az amerikai sztársportoló a tokiói játékokon és az azt követő viadalokon visszalépett. Rebeca Andrade is az ő árnyékában versenyzett, Japánban úgy nyert ugrásban, hogy Biles nem volt az indulók között, a 2023-as antwerpeni világbajnokságon viszont először úgy is nyert, hogy neves ellenfele a mezőny tagja volt. Hétfőn megismételte ezt a teljesítményt, igaz, a párizsi olimpián nem ugrásban, hanem talajon bizonyult jobbnak Bilesnál, és másodszor is aranyérmes lett. Biles csak annyit mondott a brazil tornászról, hogy tőle tart a legjobban, tegnap még le is borult előtte.

Rebeca Andrade remek gyakorlatot mutatott be, még Bilest is legyőzte Fotó: AFP/Gabriel Bouys

Órákig tartó kutyagolás a sikerért

Andrade gyerekkorában aligha álmodozott ilyen sikerekről. Sao Paulo állam második legnépesebb városának, Gua­rulhosnak az egyik favelájában nőtt fel hét testvér társaságában, akikről édesanyjuk, Rosa Rodrigues egyedül gondoskodott, más munkák mellett takarításból próbálta eltartani őket. Andrade éppen a túlzsúfolt házukban ismerkedett meg a tornával, ahol elmondása szerint egy szokatlan „szeren”, az emeletes ágyán kezdődött a pályafutása, amit gyakran megmászott, vagy éppen lefelé lógott róla.

Végül terepen is kipróbálhatta magát, amikor a tornateremben dolgozó nagynénje magával vitte őt, Andrade veleszületett tehetségéhez pedig nem fért kétség. Négy- és kilencéves kora között itt bontogatta a szárnyait, és már kislányként is bizonyította az elhivatottságát. Mivel az édesanyja nem engedhette meg magának, hogy kifizesse a buszjegyét, ezért Rebeca a bátyjával napi két-két órát gyalogolt az edzőteremig és vissza. 

Az említett testvér, Emerson Rodrigues sokat tett húgáért; nemcsak elkísérte őt, hanem amit tudott, eladott, hogy kerékpárt építsen, idővel azzal tették meg az öt-hat kilométeres utat. Idővel a fiatal tehetség bekerült egy olyan programba, amely szegénységből érkezett gyermekeknek nyújtott segítséget abban, hogy sportolhassanak.

Egyedül a nagyvilágban

Andrade tízévesen Paraná államba költözött. A családja nem tarthatott vele, de ez a kislánynak nem okozott gondot. – Úgy gondoltam, hogy ezzel a családomon is segíthetek, ezért szívvel-lélekkel dolgoztam – idézte fel egy 2021-es interjúban.

A Flamengo sportklubba került, és tizenhárom évesen már a juniorok pánamerikai bajnokságán bizonyított: az összetett versenyt megnyerte, illetve ugrásban és talajon is győzött, a brazil csapat pedig ezüstérmes lett. 

Ezután bár felfelé ívelt Andrade pályafutása, súlyos sérülések hátráltatták. 2014-bena lábujja tört el, aztán a bokája rakoncátlankodott, de a legnagyobb baj az volt, hogy négy éven belül háromszor is elszakadt a térdében a keresztszalagja.

Emiatt a 2019-es stuttgarti világbajnokságon sem szerepelhetett, Brazília pedig nélküle kvóta nélkül maradt, de a pánamerikai bajnokságon, vele a fedélzeten már sikerült kvalifikálniuk magukat.

És ha már Andrade ott volt, meg is szerezte a brazil tornasport első érmét, egy ezüstöt (talajon rontott). Ugrásban viszont – Biles távollétében – senki sem tudott elé kerülni, olimpiai aranyéremmel bővítette a kollekcióját.

Biles vs. Andrade

Aztán Biles a következő két vb-t is kihagyta, Andrade ezeken két aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot gyűjtött be, mígnem a már említett antwerpeni világbajnokságon úgy győzött, hogy az amerikai tornász is elindult. Biles rontott, a brazil versenyző élni tudott ezzel. Andrade nem szállt el ezek után, sőt, szimpatikusan nyilatkozott.

– Boldog vagyok, hogy enyém lett az arany, de szomorúsággal tölt el, hogy Simon hibázott. Mindenki tisztában van vele, hogy rengeteget dolgozott annak érdekében, hogy egyálalán meg tudja csinálni ezt a rendkívül nehéz ugrást.

Bilesszal jó a kapcsolata, és ezen az sem változtatott, hogy a párizsi olimpián talajon Andrade bizonyult jobbnak. Az amerikai megdicsérte versenytársát, és örült a maga második helyének.

– Többet értem el, mint amiben valaha is reménykedtem. Nemcsak az olimpiákon, hanem úgy általában a sportágamban is. Szóval nem lehetek dühös a teljesítményem miatt. Pár évvel ezelőtt nem is gondoltam arra, hogy újra egy olimpián fogok versenyezni. Négy medállal távozok, nem vagyok elégedetlen. Büszke vagyok magamra, feldob, hogy versenyezhetek – tette hozzá. Az utolsó versenynapról ennyit mondott: – Nyilvánvalóan nem most teljesítettem a legjobban a pályafutásom során, de bárki is végez dobogón, az nagy eredmény, mert a tornaversenyeken sosem lehet tudni, hogy mi történik. Mind mondtam, nem vagyok dühös a teljesítményem miatt, inkább örülök annak, hogy vége az olimpiának, mert sok stresszel járt ez az időszak.