Éppen akkor, amikor az ökölvívás jövője kétségesnek tűnt az olimpiai programban, talán a sportágat érintő egyik legnagyobb botrány robbant ki a párizsi olimpián. Az algériai Imane Helif és a tajvani Lin Ju-ting nemiségével kapcsolatban nem is kellett volna semminek történnie azon kívül, hogy az említett két bunyós messzire elkerüli az 57 és a 66 kilós női ökölvívó mezőnyt. Ugyanis ahogy azt lapunknak Kovács Kokó István elmondta, mindketten benne voltak abban az öt ökölvívóban, akiket bizonyos külsőségek miatt gendervizsgálatnak vetettek alá. Mind az ötükről – tehát Helifről és Linről is – kiderült, hogy X- és Y-kromoszómával is rendelkeznek, azaz biológiailag férfiak.
Az IBA kizárta az általa szervezett világbajnokság női mezőnyéből őket, a NOB megengedte, hogy a nők között induljanak. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis egyrészt 2019 óta annyira összeveszett a Nemzetközi Ökölvívó Szövetséggel, hogy már a tokiói olimpiai bokszversenyeit sem az IBA rendezte, másrészt bizonyítékok bemutatását követelte az említett vizsgálatokkal kapcsolatban. Utóbbit már csak azért sem tudja bemutatni az IBA, mert ahhoz a két említett ökölvívónak a beleegyezése szükséges, másrészt mindkét bokszoló országának szövetsége perrel fenyegette meg az IBA-t, ha netán nyilvánosságra hozza az eredményeket. Ráadásul Helif elmondta a döntőjét követően, hogy a nemzetközi szövetség gyűlöli őt, és az ellene indított gyűlöletkampány miatt a legtöbb ebben részt vevő médiát bepereli.
Mindeközben arra szinte senki sem fog emlékezni a párizsi olimpia ökölvívó versenyeivel kapcsolatban, hogy a ringben láthattak a nézők 235 csatát, vagy kiosztottak 52 érmet a sportolók között. Mindezt pont akkor, amikor arról megy a vita a párizsi botrányok nélkül is, hogy az ökölvívás helyzete egyáltalán nem biztos az olimpiai programban, könnyen előfordulhat, hogy már Los Angelesben sem lesz ott.
Az ókori olimpián ott volt az ökölvívás, Los Angelesben már nem biztos
Imane Helif és Lin Ju-ting a saját kategóriájában olimpiai bajnok lett. Riválisaik azonban tiltakoztak, azt állítva, hogy hátrányba kerültek a két biológiailag férfi fizikai fölénye miatt. Mindez egy olyan sportágban fordulhat elő, ami nemcsak az ókori olimpiákon is ott volt a versenyszámok között, de az újkori ötkarikás játékokon 1904-ben debütált, majd 1912 kivételével mindig is olimpiai sportágnak számított.
Pedig az olimpiai ökölvívó tornák olyan sztároknak adtak kiugrási lehetőséget, mint Muhammad Ali, Joe Fraizer, Sugar Ray Leonard, Floyd Mayweather vagy éppen Papp László, Gedó György, Kovács Kokó István és Erdei Zsolt. A mostani párizsi bajnokok – vajon hányan tudják, hogy Dusmatov, Halolov, Jalolov, Erislandy Álvarez és Kellie Harrington melyik súlycsoportban lett aranyérmes – nem biztos, hogy ugyanezt a lehetőséget megkapják. Vagy azok a fiatalok, akik négy év múlva lehettek volna a Los Angeles-i ring sztárjai. Nem véletlen, hogy a női amatőr ökölvívás egyik legnagyobb alakja, az ír Kellie Harrington, aki Párizsban megvédte olimpiai bajnoki címét – ő volt az, aki megverte Helifet Tokióban –, hogy ezek miatt a botrányok miatt az sem kizárt, hogy egyre több országban leállítják a különböző bokszprogramok finanszírozását, ami a sportág halálát jelentené.
Az üzbégek taroltak, de ezt kevesen tudják
És hogy azért választ is adjunk a korábban feltett kérdésre. Összesen hét bokszoló érkezett Párizsba Üzbegisztánból, akik közül öten be is jutottak a döntőbe. Ha már ott voltak, akkor mind az öten meg is nyerték azt, és az ő egészen fantasztikus teljesítményük – meg persze az öt aranyérmük – nagyon kellett ahhoz, hogy Üzbegisztán megelőzze Magyarországot az olimpia éremtáblázatán. Talán ha inkább az üzbégek teljesítményéről beszéltek volna a sportbarátok és szurkolók, nem pedig Helifről és Linről, akkor most nem biztos, hogy az lenne a legfontosabb kérdés a sportággal kapcsolatban, hogy a 2028-as Los Angeles-i olimpián láthatnak-e ökölvívást a nézők vagy sem.
