Lisztes Krisztián már nem követheti apját, de mikor lehet pánikba esni?

Lisztes Krisztián a Bundesliga helyett a német negyedosztályú tartalékcsapatban mutatkozott be tétmeccsen az Eintracht Frankfurt mezében. Ez a tény önmagában még nem jelenti azt, hogy a fiatal magyar futballista kudarcot vallott volna Németországban, több közelmúltbeli magyar példa alátámasztja, hogy a vészharangot még nem kell kongatni. Dárdai Pál, Hajnal Tamás vagy éppen Kalmár Zsolt esete más-más szempontból adhat reményt, hogy Lisztes Krisztián nem az elkallódott magyar tehetségek közé kerül.

Lisztes Krisztián tétmeccsen még csak az Eintracht Frankfurt negyedosztályú tartalékcsapatában kapott lehetőséget Fotó: IMAGO/Florian Ulrich

Nem Lisztes volt az egyetlen magyar, aki az 1990-es évek végén fiatalon Németországba igazolt: Dárdai Pál húszévesen még a másodosztályú, Király Gábor huszonegy esztendősen már az élvonalba feljutott Hertha játékosa lett, egyikük sem szerepelt a légiósnak állás előtt a nemzeti csapatban. Dárdai a feljutás után játszott néhány meccset a berlini tartalékban, mielőtt klublegendává vált, Király hamar kiharcolta a helyét az első csapat kapujában.

Hajnal és Szollár: a legélesebb magyar páros példa

Még fiatalabban, tizenhét évesen került ki Németországba, a Schalke 04 csapatához Hajnal Tamás és Szollár Krisztián. Mindketten bemutatkoztak az élvonalban, utána azonban éveket töltöttek el a tartalékcsapatban. Hajnal belgiumi kitérővel végül mégis eljutott addig, hogy pályafutása csúcsán éveken át stabil Bundesliga-játékos volt, Szollár karrierje viszont végleg megrekedt.

Ez a páros fontos figyelmeztetés arra nézve, hogy túl korán akarjunk következtetést levonni Lisztes Krisztián frankfurti szerepléséből.

Azóta is akadtak futballisták, akik még deklaráltan az utánpótláscsapatba kerültek Németországba. Futács Márkó már a magyar bronzéremmel zárult 2009-es U20-as világbajnokság idején a Werder Bremen kötelékébe tartozott, de sosem mutatkozott be a Bundesligában, ahogy később Hamburgban Nagy Dániel és Beke Péter sem. Szalai Ádám tizenhat évesen került ki Németországba, de már huszonkettő volt, amikor átesett a tűzkeresztségen, végül egészen 276 német élvonalbeli meccsig jutott.

Az ő kiinduló helyzetüknél jobban hasonlíthat Lisztesére három magyar példa az előző évtized közepéről, bár vélhetően egyik karrier másolása sem volt a fiatal támadó célja, amikor a Frankfurthoz szerződött. A trióból Kleinheisler László az egyetlen, aki bemutatkozhatott a német élvonalban. Ő huszonegy évesen, válogatottként, de fél év fehérvári parkolópálya után igazolt Brémába, ahol azonnal bevethető opcióként számoltak vele. Kleinheisler egy évet töltött el Németországban, megragadni nem tudott ott, de a magyar válogatottban még éveken át fontos szerepet töltött be, egyike azon kevés magyar futballistának, akik három Európa-bajnokságon is pályára léptek.

Ki volt hasonló helyzetben, mint most Lisztes Krisztián?

Még inkább Lisztes helyzetét idézi Kalmár Zsolt tíz évvel ezelőtti Németországba igazolása. Ő Győrből szintén tizenkilenc évesen, másfél év felnőttfutball után szerződött Lipcsébe, ám fontos különbség, hogy már válogatott játékosként, a német másodosztályba tette át a székhelyét. A 2. Bundesligában rendszeresen szerepelt is, a feljutás után viszont már nem volt helye a csapatban. Bár a Bundesliga-szereplés nem, a stabil válogatottság Kalmárnak is összejött, de sérülései balszerencsés időzítése miatt az Eb-kerettagságról mindig lemaradt.

Időben Kalmár és Kleinheisler között szerződött ki Németországba Bobál Gergely. Az akkor húszéves magyar futballista egy évet töltött a Wolsburg tartalékcsapatában anélkül, hogy akárcsak a kispadra leülhetett volna Bundesliga-meccsen, mielőtt visszatért Magyarországra.

Bobál esete jól jelképezi a tapasztalatok alapján meghúzható határvonalat: egy teljes, tartalékcsapatban töltött idény már lesújtó ítélet, legalábbis az adott csapatnál. A Schalkénál Hajnal és Szollár is eljutott idáig, előbbi távozása után újra tudta építeni a karrierjét, utóbbi két éve lapunknak is kijelentette, hogy túl sokáig várt a klubváltással. Dárdai Palkó első berlini időszakának végét szintén az jelentette, hogy másfél idényen keresztül csak a Hertha tartalékjai kapott szerepet, ezután került Fehérvárra. Két és fél év NB I-es játék után az addigra már másodosztályú első csapatba térhetett vissza Berlinbe.

Összességében kijelenthető: Lisztes Krisztián esetében az első németországi hetei miatt nem kell pánikba esni. Ha viszont még tavasszal is a negyedosztályban játszik, az már erősen aggasztó jel lesz.