Hinnénk-e, hogy a magyar kormányfőt ma Putyin-bérencező Gyurcsány Ferenc bő évtizede még önfeledten rajongott az orosz elnökért? Persze költői a kérdést – hogyne hinnénk, sőt pontosan tudjuk, hiszen maga Láriferi számolt be annak idején Vlagyimir Vlagyimirovics iránti szenvedélyes vonzódásáról. Ugyan ki ne hallott volna az orosz vezér Apró-villában tett, Totó kutyával színesített családias látogatásáról? A kedélyes vizitet pillanatra sem árnyékolta be a pártállami múlt és a morális aggály. (Az eseményről meghitt blogbejegyzés is készült: „Sztorizgattunk Putyin elnökkel. A kívülről szigorúnak és keménynek tűnő elnök sok mosollyal, helyenként nevetéssel kísért történetei minket is jól elszórakoztattak. Mikor elbúcsúztam tőle, a kézfogást követően gyorsan megölelt, úgy, ahogy ezt az európai politikusok többségével tesszük, hiszen velük évente négyszer, ötször találkozunk. De Putyin elnöknek ez volt az első ilyen gesztusa. Jólesett.”) A mélyen érző habzóborász pár hónappal később arról tájékoztatta Putyint, hogy gyermekeit okvetlenül meg fogja taníttatni oroszul. Csontig, ahogyan az szerviliséknél szokás…
Nagyjából ekkor kezdődött el a Mol kijátszása az orosz államnak.
