Mesterházy Attila, az MSZP hajdani elnöke is otthagyja az egykor szebb napokat látott pártot. Kenetteljes bejegyzésében azon kesereg, hogy a Magyar Szocialista Párt elvesztette a befolyását, társadalmi támogatottságát, csupasz árnyéka önmagának. Ráadásul a tisztújítása óta eltelt hónapok sem hoztak semmi érdemi változást. Ilyen körülmények között felesleges tovább küzdeni – írja megrendülten az exvezér. Arról nem is szólva, hogy ha ma lenne az országgyűlési választás, még a bejutási küszöböt sem tudná megugrani a párt. (Mondjuk, ez igaz, be sem kerülnének a parlamentbe – legföljebb valamelyik szervezett turistacsoport hét végi látogatásainak egyikén, vizsgázott idegenvezető kíséretében.) „Belefáradtam” – írja elcsukló szemrehányással az áldozatot alakító Mesterházy. Mintha neki az égvilágon semmi köze sem lenne a csődöt mondott vállalkozáshoz. (Egy gyakorlatiasabb kommentelő másképpen látja: „Bizony, már nincs a buliban pénz.”)
A politikával azért nem szakít a bánatos Mesterházy. Cimborájával, Szakács Lászlóval egy balközép pártot alapít. (Mint falat kenyérre, akkora szükség van új pártokra. Ja, nem!) Szocialisták és Demokraták néven szociáldemokrata értéket fognak képviselni. Igazságos Magyarországot akarnak erős nemzeti érdekérvényesítés mellett, miközben nem kérdőjelezik meg az ország helyét az euroatlanti szövetségi rendszerben.
Hitvallásukat mintha valahol már hallottam volna: „Szabadság, egyenlőség, testvériség.”
Megvan! A nagy francia forradalom jakobinusai ennek jegyében küldték vérpadra saját népük tízezreit. Brávó!
