Toxikológusoktól tudjuk, hogy a rendszeresen füvező páciens – miközben átéli a „szabadság lebegését” – szép szisztematikusan elhülyül, leépül, függővé lesz, agykérgét legyalulja a drog. E nem túl vonzó perspektíva ellenkezőjéről próbálta meggyőzni az egybegyűlteket minap a marihuána legalizációjáért meghirdetett tüntetés szervezője, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Nagyjából száz-százötven érdeklődő gyűlt össze a budapesti Madách téren (zömük – a fotók alapján – maga is gyakorlott „lebegő”), idvezülten hallgatták Kovács Gergely és Döme Zsuzsa társelnökök szenvedélyes előadását az ideális drogfogyasztás nagyszerűségéről. Nem mennék bele a részletekbe, a lényeg, vegyük észre, mennyire elavult, nevetséges és kontraproduktív a jelenlegi magyar fűstratégia. Pedig csak be kellene engedni a kis bűnt, hogy be ne jöjjön a nagy. A drogok tiltása csak olaj a tűzre, így nemhogy csökken a füvezők száma, ellenkezőleg, növekszik. Kétfarkúék minden vágya (a fű legalizálásán túl) egy okos drogpolitika lenne. Mottójuk: „Kevesebb stressz, hazugság és képmutató, betarthatatlan törvény, több realitás és szociális ellátórendszer.”

Liberálisaink a szabadság lábbal tiprását látják az orbáni drogpolitikában. Ebben a világban nekik fű sem nő. Meggyőződésük: demokrácia csak ott van, ahol szabadon drogozhat az állampolgár. (Talán egyszer majd ilyen jelszó is lesz: „Aki nem drogozik, ne is egyék!”)

No, igen. Kábítani, lazítani, lázítani. Lebegni. Átírni rendet, törvényt. Halászni a zavarosban. „Szervezett fejetlenség” – ez a cél. Ehhez értenek. Akinél a szellem gyeplője, azé a hatalom.