Ma, Nagyboldogasszony napján, Szent István közelgő ünnepére készülve hívő magyar ember nem feledkezik meg védőszentje, Szűz Mária halálára és mennybevételére. Vigyáz rá, őrzi emlékét, ahogyan Mária óvja évezrede ezt a reá bízott, csöppnyi hazát és a nemzetet. Hányattatott lelkünknek is kell, hogy újra beléhasítson a végtelen érzés: Mária országa a mi hazánk.

Kapaszkodó ez a nap.

Égi pártfogónk ünneplése mellett Szent István halálának (1038) évfordulójára is ma emlékezünk. Első királyunk e napon, halála órájában ajánlotta fel Magyarországot a Szűznek s lettünk Mária országa, Regnum Marianum. Szent uralkodónk már országlása során kivételes fényben tartotta a Nagyboldogasszony-megemlékezéseket. A kivételes nap a következő évszázadokban sem veszített fényéből, minden esztendőben ekkorra hívták össze a királyi tanácsot Székesfehérváron, itt került sor a törvénykezésre is. Az istentelen kommunista évtizedeket leszámítva augusztus 15-e mindenkor a magyarság legnagyobb egyházi ünnepének számított. (Nagyboldogasszony napja számos országban munkaszüneti nap.)

A törés az istentelen Rákosi Mátyás kommunista ámokfutása idején kezdődött, utóda, Kádár János is kihagyta az ünnepi körmeneteket. Akárcsak a sorozatbérmálkozó Gyurcsány Ferenc a Szemkilövő-hegyről.

Komoly felelősségünk, hogy ebben a hitét, keresztjét és önazonosságát vesztett, megzavarodott világban Nagyboldogasszony napja mielőbb visszakapja az őt megillető – a mostaninál is méltóbb – helyét a kereszténységhez mindmáig hűséggel ragaszkodó Magyarországon. A lelkeknek is kijár a kárpótlás.

Borítókép: A Városligetben álló Regnum Marianum-templom teljes pompájában, mielőtt 1951. szeptember 23-án felrobbantották (Fotó: Fortepan/Ted Grauthoff)