– A magyar irodalom nyelvét Jókai Mór nélkül nem lehet megérteni – mondja az irodalomtörténész az író bicentenáriumi ünnepségén. Olvassunk Jókait!

Érdekes, néhány évvel ezelőtt egy lapinterjúban a Magyartanárok Egyesületének egyik potentátja arról beszélt, hogy Jókai a mai ifjúság számára olvashatatlan, ki kellene venni a kötelező olvasmányok sorából. Nem új keletű az efféle kritika, korábban egy ismert író állt elő, „meg kellene húzni” Jókai két ismert regényét, A kőszívű ember fiait és Az arany embert, ugyanis a tanulóifjúságot zavarja a régies nyelvezet, a körülményes fogalmazás, képtelenek végigolvasni a nemzet klasszikusát. „Pörgősebbre” kell igazítani ezeket a regényeket, magyarázta, hozzátéve, hogy ő szíves-örömest elvégzi az amputációt. (A Jókai-regények mellett kurtításra javasolták már Gárdonyi fő művét, az Egri csillagokat, Mikszáth Fekete városát, Vernétől A tizenöt éves kapitányt is, mondván, a türelmetlen ifjúság szeretné gyorsabban megtudni, miről szól az a „ménkű betűtenger”.

Meghökkentő, hogy gyakran éppen irodalmat tanító pedagógusoktól hallani effélét, holott nekik aztán tudniuk kellene, hogy a literatúra szépsége olykor pont az írás régiességében rejlik. Épp egy magyartanárnak kell tovább devalválni az amúgy is fonnyadó műveltséget? Egyikük szerint Az ember tragédiája, sőt a Csongor és Tünde is nehezen emészthető a tanulók számára, „csak Petőfitől kezdve élvezhető a magyar irodalom”.

Persze a túloldalt sem kell félteni. Egy kommentet idemásolok: „Élvezni járnak a gyerekek az iskolába, vagy tanulni, igényes tudást szerezni? Vagy elég, ha a telefon okos?”