Szeptember 2-a, 1686. Buda visszafoglalása a töröktől. Hogyan is történt?

Amikor a nehézkes (már akkor is nehézkes) Európa végre rádöbbent, hogy az iszlám az egész kontinenst be akarja kebelezni, a sebtében létrehozott Szent Liga többnemzetiségű keresztény sereget állított föl. Százezres ármádia indult a másfél százada török kézen lévő Buda alá. Kalandvágyó nemesek, hercegek, bárók, grófok álltak a seregek élén. Szabadságot hozni a legázolt, megtiport magyarságnak? Ugyan! Nem a török kiűzése izgatta őket, sokkal inkább a remélt kincsek. Zsákmányra éhes kalandorok alkották a Szent Liga „keresztény” ármádiáját. Nem véletlen, hogy az ostromló sereg ötödét kitevő magyarokat, a hazájukért induló lovas hajdúcsapatokat eleinte nem is akarták bevenni az „internacionalista brigádba”, később is csak ágyútölteléknek szánták őket.

Dacára ennek egy magyar vitéz, Petneházy Dávid érte el elsőnek a vár fokát, ő tépte le a 145 éve ott lobogó lófarkas hadijelvényt!

Lotharingiai Károly serege, miután a néhány száz „eladható” fogoly kivételével mindenkit lemészárolt, kincsek után kutatva feldúlta a még épen maradt várat. A művelt Európa… A fővezér három nap szabad fosztogatást, „leánykérést” engedélyezett katonáinak. Ebbe olyannyira belemélyedtek a daliák, hogy még az ostromtüzek oltásával sem törődtek, Buda szinte összes háza leégett. Erről nem írnak a nyugati történelemkönyvek. Így tért vissza Európa Budára. Elment az oszmán, megjött a civilizált „keresztény”. A folytatás sem érdektelen. A Szent Liga ezek után megszállt államnak, a Habsburg Birodalom területének tekintette Magyarországot.

Csoda-e, ha ezek után Rákóczi Ferencre várt az ország?