Darabig vívódtam, jegyzetet fabrikáljak-e a szombati pártközleményből – „Nem állít listát az LMP az áprilisi választásra” – vagy hagyjam az őt illető mínuszos hírek közt. Végül előbbi mellett döntöttem, miért fosztanám meg az olvasót egy tragikomédiától. (Meg aztán ennyivel tartozom a korábban oly sok kacagtató témát adó, derűs percet okozó felekezetnek. Ki ne emlékezne a hajdani LMP-molinós néphülyítésekre: kereplő, harsona, konfetti, cintányér, miegyéb – igaz, a fogyasztó egy idő után már kiröhögte az erőlködő brigádot, nem volt vevő az infantilis ökörségekre.) A kongresszus persze azért azt is megszavazta: amennyiben ellenzéki pártok részéről „felkérés érkezik”, ők készek támogatást nyújtani, mert továbbra is elkötelezettek a zöldpolitika, a társadalmi igazságosság és a demokratikus értékek képviselete mellett, blabla…
Egy mondatban: a nagy tervekkel induló ellenzéki felekezet az eltelt évek során kabaréba illő igyekezettel járatta le magát. (Néhány nagyágyú a csapatból: Szabó Tímea, Szél Bernadett, Tordai Bence, Karácsony Gergely, Jávor Benedek, Hadházy Ákos.)

Nem véletlen, hogy az LMP megálmodója, Schiffer András már 2016-ban úgy döntött, veszi a kalapját, ő nem erre gondolt. Sok más mellett az is megviselte, hogy rádöbbent: párttársainak zöme szimpla megélhetési politikus, köpönyegforgató. (Schiffer a politikából kikerülvén is tényező maradt, ma is számít, mit mond. Ha kritikája ellenzéki politikust érint, persze „Fidesz-bérencnek” nevezik.)

A választók? Ha voltak is, már régen elmentek. Az esztergomi Búbánat-völgyben 2009-ben alakult pártból mára csak a búbánat maradt.