
Nem számított sem Wernher von Braun SS-Sturmbannführeri rangja sem pedig vezető munkatársainak náci párttagsága, illetve hogy a háborús bűnösnek minősített szervezet, az SS tagjai voltak. Az értékes foglyokat az Egyesült Államokba szállították, ahol gyorsított eljárással amerikai állampolgárságot, mesés fizetést és a kutatásaik folytatásához egy minden akkori csúcstechnológiával felszerelt kísérleti telepet kaptak, hogy kifejlesszék Amerika hadászati ballisztikus rakétáit.
A náci rakéta volt ez első ember alkotta eszköz, ami elérte a világűrt
Már jóval a náci Németország kapitulációja előtt az amerikaiak a háborús hírszerzés információi alapján tisztában voltak azzal, hogy Hitler csodafegyvere, a V2 a kor viszonyaihoz képest egy egészen rendkívüli, különleges teljesítményű harceszköz, amely képes átlépni az atmoszféra és a világűr provizórikus határát jelentő Kármán-vonalat is.
A Kármán-vonal a világűr egyezményes határa, ami 100 kilométeres magasságban húzódik. Ez az a magasság, ahol egy repülőeszköz már nem tud az aerodinamikai felhajtóerő segítségével repülni, és el kell érnie az első kozmikus sebességet (7,9 km/sec) ahhoz, hogy földkörüli orbitális pályán maradjon. Ezt az elméleti határt először a magyar származású Kármán Tódor, az "aerodinamika atyja" számolta ki.
A V2-t, - ami eredetileg az A4 titkos kódnevet viselte -, Wernher von Braun és rakétamérnökökből álló fejlesztőcsoportja konstruálta; a forradalmi újdonságnak számító egyfokozatú ballisztikus rakétával a mindenben sikeres első kísérleti startot 1942. október 3-án hajtották végre. 1944. június 20-án a peenemündei telepről indított MW 18014 lajstromszámú kísérleti V2-es rakéta elérte a 176 kilométeres maximális magasságot, így ez a pusztításra tervezett fegyver lett a világtörténelem első olyan ember alkotta eszköze, ami kijutott a kozmoszba.

A második világháború vége után ez a maga nemében egyedülálló teljesítmény inspirálta arra az amerikai White Sands Missile Range-i bázis fejlesztőcsoportját - amelyben Wener von Braun és kollégái is dolgoztak -, hogy a németektől zsákmányolt egyik V2-vel készítsék el a történelem első olyan űrfotóját ami a kozmoszból örökíti meg a Földet. A feladat azonban korántsem számított egyszerűnek. Az egyfokozatú V2-nek ugyanis amint elérte a csúcsmagasságát, leállt a hajtóműve, és a rakétatest szabadesésben zuhant vissza a földre. A harceszköznek kifejlesztett V2 eredeti funkciójához képest ez nem jelentett semmiféle problémát, mert a rakéta orrában elhelyezett robbanófejet a becsapódás aktiválta: a V2-t Hitler nem a világűr meghódítására, hanem Anglia elpusztítására szánta.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!