A náci rakéta, az A4 kódjelű megtorlófegyver nem a világűr meghódítására, hanem tömegpusztításra lett kifejlesztve a Harmadik Birodalomban. Adolf Hitler "csodafegyverét", az A4 vagy közismert nevén a V2 rakétát egy olyan, a saját korát megelőző technikai fejlettségű egyfokozatú és folyékony hajtóanyaggal működő tömegpusztító fegyvernek fejlesztették ki, ami különös módon mégis a kozmosz meghódításához vezető út első lépcsőfokává vált.
A náci rakéta, ami lázba hozta az amerikaiakat és a szovjeteket is
1945 májusában, a náci Németország kapitulációját követő hetekben különös versenyfutás kezdődött el az amerikai és a szovjet hadsereg néhány speciális alakulata között. A titkos versengés legfőbb célja azoknak a német tudósoknak és mérnököknek a kézre kerítése volt, akik a Harmadik Birodalom atomkutatásában és rakétakísérleteiben játszottak vezető szerepet. E kiélezett versenyben az amerikaiak jártak nagyobb szerencsével, ugyanis a dán határhoz közeli Peenemündét, ahol a nácik titkos rakétafejlesztési telepe működött, az angolszász szövetségesek foglalták el. A nácik egykori szupertitkos bázisán az amerikaiak 70 komplett V2 ballisztikus rakétát és több ezer oldalnyi értékes műszaki dokumentációt zsákmányoltak.
De ami még ennél is nagyobb fegyverténynek számított, hogy - az oroszokat megelőzve -, az amerikaiaknak sikerült elfogniuk Peenemünde szinte teljes agytrösztjét élén a német rakétaprogram szakmai főnökével, Wernher von Braun professzorral, valamint a V2 -projekt negyven vezető munkatársával együtt.
A rakétatechnikában mind az Egyesült Államok, mind pedig a Szovjetunió jelentős lemaradásban volt a náci Németországhoz képest,
ezért is igyekezett mindkét nagyhatalom egymás megelőzve megszerezni a német rakétatitkokat. Noha a peenemündei telep Heinrich Himmler, az SS legfőbb birodalmi vezetője (Reichsführer-SS) kizárólagos fennhatósága alatt állt és a rakétakísérleti kutatások vezetői is e hírhedt szervezet kötelékébe tartoztak, esetükben az amerikaiak korántsem voltak annyira finnyásak.
Nem számított sem Wernher von Braun SS-Sturmbannführeri rangja sem pedig vezető munkatársainak náci párttagsága, illetve hogy a háborús bűnösnek minősített szervezet, az SS tagjai voltak. Az értékes foglyokat az Egyesült Államokba szállították, ahol gyorsított eljárással amerikai állampolgárságot, mesés fizetést és a kutatásaik folytatásához egy minden akkori csúcstechnológiával felszerelt kísérleti telepet kaptak, hogy kifejlesszék Amerika hadászati ballisztikus rakétáit.
A náci rakéta volt ez első ember alkotta eszköz, ami elérte a világűrt
Már jóval a náci Németország kapitulációja előtt az amerikaiak a háborús hírszerzés információi alapján tisztában voltak azzal, hogy Hitler csodafegyvere, a V2 a kor viszonyaihoz képest egy egészen rendkívüli, különleges teljesítményű harceszköz, amely képes átlépni az atmoszféra és a világűr provizórikus határát jelentő Kármán-vonalat is.
A Kármán-vonal a világűr egyezményes határa, ami 100 kilométeres magasságban húzódik. Ez az a magasság, ahol egy repülőeszköz már nem tud az aerodinamikai felhajtóerő segítségével repülni, és el kell érnie az első kozmikus sebességet (7,9 km/sec) ahhoz, hogy földkörüli orbitális pályán maradjon. Ezt az elméleti határt először a magyar származású Kármán Tódor, az "aerodinamika atyja" számolta ki.
A V2-t, - ami eredetileg az A4 titkos kódnevet viselte -, Wernher von Braun és rakétamérnökökből álló fejlesztőcsoportja konstruálta; a forradalmi újdonságnak számító egyfokozatú ballisztikus rakétával a mindenben sikeres első kísérleti startot 1942. október 3-án hajtották végre. 1944. június 20-án a peenemündei telepről indított MW 18014 lajstromszámú kísérleti V2-es rakéta elérte a 176 kilométeres maximális magasságot, így ez a pusztításra tervezett fegyver lett a világtörténelem első olyan ember alkotta eszköze, ami kijutott a kozmoszba.
A második világháború vége után ez a maga nemében egyedülálló teljesítmény inspirálta arra az amerikai White Sands Missile Range-i bázis fejlesztőcsoportját - amelyben Wener von Braun és kollégái is dolgoztak -, hogy a németektől zsákmányolt egyik V2-vel készítsék el a történelem első olyan űrfotóját ami a kozmoszból örökíti meg a Földet. A feladat azonban korántsem számított egyszerűnek. Az egyfokozatú V2-nek ugyanis amint elérte a csúcsmagasságát, leállt a hajtóműve, és a rakétatest szabadesésben zuhant vissza a földre. A harceszköznek kifejlesztett V2 eredeti funkciójához képest ez nem jelentett semmiféle problémát, mert a rakéta orrában elhelyezett robbanófejet a becsapódás aktiválta: a V2-t Hitler nem a világűr meghódítására, hanem Anglia elpusztítására szánta.
Hitler csodafegyvere elkészíti az első űrfotót
Az űrfotó elkészítéséhez azonban nem robbanóanyagot, hanem egy 35 mm-es Devry kamerát kellett beépíteni a rakéta orrába méghozzá úgy, hogy az épségben érkezzen vissza a világűrből és túlélje a becsapódást a történelmi jelentőségű felvételeket tartalmazó filmszalaggal együtt. A tervbe vett kísérlet idején, 1946-ban még nem voltak adottak a műszaki feltételek ahhoz, hogy a rakétából készített űrfotót televíziós technikával továbbítsák a Földre, ezért a kamerát kellett sérülésmentesen visszahozni.
Hosszas kísérletezéssel megépítették azt a hő és törésálló acéltokot, ami az elvégzett tesztek szerint képes volt túlélni a V2 visszazuhanását. Természetesen az eredményes földi tesztek ellenére sem volt biztos, hogy sikeres lesz a küldetés. Az Egyesült Államok légi erejének az Új-Mexikóban lévő White Sands Missile Range bázisán éppen ezért nagyon izgatott volt a hangulat, amikor 1946. október 24-én reggel a kamerával felszerelt V2 fülsiketítő dübörgéssel a magasba emelkedett.
A start kiválóan sikerült; a kísérleti rakéta pár perccel később 104 kilométeres magasságig emelkedve átlépte a világűr határát jelentő Kármán-vonalat.
Az izgalom azonban akkor hágott a tetőfokára, amikor a maximális magasságot elérve leállt a rakétamotor, és a V2 elkezdett visszazuhanni a földre. A felfokozott izgalom alaptalannak bizonyult; a földbe fúródott roncsdarabok közül ugyanis sikerült kiemelni a kameratokot, ami szemmel látható épségben élte túl az elképesztő zuhanást.
Ennek ellenére maradt ok az aggodalomra, mert azt ekkor még nem lehetett tudni, hogy a filmszalag is túlélte-e a becsapódást. A feszültségteljes várakozásnak csak akkor szakadt vége, amikor a fotólaboratórium ajtaján kilépő technikus széles mosollyal az arcán meglobogtatta az előhívott felvételeket. A labor előtt csoportba verődött tudósok és mérnökök hatalmas ovációval ünnepelték a tudománytörténet első sikeres űrfelvételének elkészítését. A történelmi értékű felvételen jól látszik a világűr éjfekete kontrasztjából kirajzolódó Föld görbülete az Egyesült Államok délnyugati területének egy részével. A náci rakéta pusztításra tervezett fegyverből így vált az első lépéseit megtevő űrkutatás eszközévé.
Ironikus módon Hitler csodafegyvere lett:
- a technikatörténet első ballisztikus rakétája,
- az első ember alkotta eszköz ami kijutott a világűrbe,
- és a Földet a kozmoszból megörökítő első űrjármű.
